Busy...

Hiába nah mióta nem "kell" lombikozni azóta semmire nincs ido :D Ezelott a lombikok miatt szinte nem is nagyon foglalkoztunk mással , jó persze igen de nem ilyen felszabadultan. Most meg hirtelen annyi mindent akarnék csinálni egyszerre és annyi minden tortént .... Ott tartottam utoljára hogy be fogom adni a felmondásom, ez 2 és fél héttel ezelott meg is tortént :D Kb 10 percen belul fel is hívott a HR manager az irodájába és izzasztott úgy cirka 40 percig, gyozkodott hogy maradjak.... Nem sikerult neki :D Kitartottam :P A végén már azt is mondta mondjak legalább én valamit amivel rábírhat a maradásra, erre kozoltem vele hogy a férjemet nem tudja senki túltenni/legyozni, úgyhogy eután békén hagyott :D Másnap a fonok feleségének kuldtem egy sms-t a fejleményekrol, így errol az oldalról is védve voltam hogy nem a fonok háta mogott teszek ilyesmit. Szabin voltak egyébként az elmúlt 2 hétben, úgyhogy mostantól már kb csak 6 muszak maradt amit a fonokkel kell lenni :D :D :D Persze ettol tobbet dolgozok, de lesz amikor o szabadnapos én meg nem. Október 5 lesz az utolsó munkanapom. Október 9 meg az elso nap az új helyen.  A férjem ma haza is hozta a szerzodésem, majd átrágom magam rajta.Aztán kozben bovult a családunk is, Benson nyuszinak lett barátnoje. Vasárnap volt egy hete hogy elvittuk a randira és úgy tunt pár óra után jól meglesznek, szóval azóta van egy lánynyuszink is. Poppy a neve, kis szurke, lógó fulu nyuszi. Ot is orokbefogadtuk, ezáltal emeltuk a megmentett állatok stasztikáját pozitív irányba :D Jól érzik magukat nagyon, és hihetetlenul viccesek, aranyosak egyutt.

Így pihennek a kertben való rohangálás után. Egyébként elég sok munkám van most már így reggelente, de sebaj, imádom oket és ha belegebednék sem adnám oket semmiért :)

Monty a cica, lassan alakul, de még mindig csúnyán gyulladt az ínye :( Ma voltunk ellenorzésen vele, hát egyenlore annyiban maradtunk, megemeljuk a szteroid adagot (eddig csak az asztmája miatt kapta) hogy hátha visszahúzodik a gyulladás, ha nem hát akkor sajnos el kell majd távolítani az oszes fogát.... De ezt nem hagyjuk, meggyógyul és kész.

Klinikáról nincs levél azóta sem, én meg elfelejtettem hívni oket, pedig ma szabadnapos voltam, de elég suru volt a nap, szóval igazán nem ez volt a legnagyobb gondom. Amúgyis kiderult az elmúlt pár hétben (hamarabb is tudtam volna ha normálisan végigolvasom az orokbefogadásról szóló oldalakat tisztességesen nem olyan "Marcsy módra" átfutva)  szóval kiderult hogy az utolsó lombikkezeléstol számított 1 évig nem lehet elindítani az orokbefogadást, az meg még 9 hónap úgyhogy ráérunk, addig majd csak kikuldik már azt a levelet. :D Most így hirtelen ennyi jut eszembe ;) Hamarosan remélem lesz idom egy kissé mélyebb témájú posztot is írni, ha csak be nem terít teljesen a nyuszik szénája addig :D

Nem megy...

Nem megy el a fonokom. 2 helyen is vegigment az interjukon, fozott is de nemet mondott. A fene megeszi. De sebaj :D Így megyek én :P Férjem munkahelyén felmondott a reggeliztetos szakács, csutortokon voltam állásinterjún, szombaton próbamunkán reggel 6-10 kozott. És felvesznek ;) Holnap beadom a felmondásom. Hjajjjj de szép is az élet (ritka kivételektol eltekintve). Reggel 5.30-tol délután 2-ig tart a muszak, hétvégente fél órával késobb kell kezdeni és fél órával késobb végzek. De nem bánom, hosszú-hosszú évek óta mindig éjszakába nyúloan dolgoztam, elég volt ez. NEm lesz ez a munka sem konnyu, de az pont elég hogy nem lesz ez a hulye fonok ott. - egyébként meg ha konnyu munkát akarnék akkor értelemszeruen nem konyhán dolgoznék ;)

Mit is gondolok...

Arról hogy amikor kozulunk valaki végre nagy nehezen elkuzdi magát a célvonalig és kiderul vissza kell fordulni, hátrálni nevezzuk ahogy. Ott van pl Est, aki hihetetlen erovel kuzdotte végig azt az iszonyú fájdalmas pár napot, hetet, hónapot. Nem tudom hogy csinálta, gondolom az embert ilyenkor csak kell hogy vigye tovább valami. Vagy ott van N barátnom, aki már veszített el babát, babákat. És Etama és még sajnos sorolhatnám :(  Egyszeruen nem tudom hogy lehet ezt túlélni, elfogadni, továbblépni. És most nagyon-nagyon drukkolok Heniért hogy hátha, mégis, és és és.

Szóval ezek a torténések azért elgondolkodtatnak. És ilyenkor arra a kovetkeztetésre jutok hogy bizony egyáltalán nem baj hogy nem sikerult. Nem ha ilyen ára lenne. Nekem nem hiszem hogy lenne ennyi erom végigcsinálni. Azért ez olyan borzasztó hogy a "babacsinálás" orom kellene hogy legyen és mégis sok esetben mennyi fájdalommal jár. És azt sem értem hogy miért van az amirol korábban már beszéltem hogy az egyiknek sikerul a másiknak nem. Miért nem sikerulhet mindenkinek kivétel nélkul aki szeretné hogy legyen babája? Aki meg nem szeretné annak meg egyszeruen ne legyen. (persze legyen néhányuknak, hogy az akinek már semmi más esélye nincsen tudjon orokbefogadni -de ez most olyan onzoen hangzik). Tulajdonképpen ez a poszt is elég onzo. Mert igen azt gondolom, hogy ha az torténne velem is hogy végre sikerul és aztán "vissza kell adni" akkor inkább ne sikeruljon.  Most jól osszehadoválok itt, de ennek ki kell jonni. Szóval lányok akiket említettem és azok akiket nem, minden tiszteletem a tiétek, mind kitartásért, mind turelemért mind az akaratotokért.

 Be kell valljam én ettol gyengébb vagyok, asszem maradunk a "konnyebb" útnál, kuzdelem nélkul, pár hónapos várakozással, ugyan nem "vér" szerinti gyerekunk lesz, de a miénk lesz....

Nah....

Végre már idejutok hogy írjak is valamit. Férj volt a szemklinikán -mentem persze vele. Macular degeneration a probléma neve ami van neki, magyarul sárgafolt sorvadás. A sárgafolt az éleslátásban játszik szerepet, és ahogy elkezdenek odanoni ilyen bigyók (nem tudom mi a nevuk) gátolják az éleslátást. Foképpen idoskorban jelentkezik ez a probléma = a férjemnek túl gyorsan oregszik a szeme nem tudni miért :( Tenni nem sokat tudnak, gyakran kell járni ellenorzésre, és sok-sok zoldséget kell enni foképpen a zold szinueket mint pl. káposzta; brokkoli; zoldbab és társaik, ami marha nehez ugyanis a férjem útálja a zoldségeket.... Nah de majdcsak ráveszem valahogy ilyesmire ;)
Eljutottam én is a dokihoz a vesekovem miatt, egy ideje nagyon gyakran van hogy nem tudok pisilni... hát elég szar érzés. Elkuldtek rontgenre- illetve még várom az idopontot. Meg a héten vinnem kell be vizeletet, mert ugye a veseko már a holyagomban volt másfél évvel ezelott, és azt gondolja a doki hogy lehet hogy gyulladást okoz vagy fertozést, szóval mindenképp meg kell nézni hogy a vizelettel minden rendben van-e.
Meddoségibol semmi hír basszus, múlt héten hívtam oket... pfff..... most eloszor az évek alatt kifogtam egy hulye p.csát. A recepcióst. Át sem kapcsolt a novérkékhez meg semmi, hanem meghallgatta a mondókámat és rávágta hogy beletelhet 8 hétbe is mire ideér a levél. Erre kozoltem hogy az ok de én már 10 hete várok a levélre......... Erre az lett mondva hogy figyeljem a postást :D A férjemmel már csak rohogtunk, mondtam neki mindennap az ablakban kéne ulnom ezek szerint a postást figyelve és akkor hamarabb ideér a levél :D :D Egyébként rohadt sokat dolgozunk mindketten, jó pár alkalommal mostanában szabadnap is be kellett mennem, vagy meg úgy el lett tolva hogy akár 8-9 napot és dolgozok zsinórban. Szerdán itthon leszek, akkor elviszem a vizeletmintát, meg beviszem az RSPCA-hez a papírt az onkéntes munkához, mert szégyenszemre még erre sem volt idom. Meg foképpen elfelejtettem. Meddoségire visszatérve, a férjemmel megbeszéltuk hogy ha végre egyszer hétkoznap egyszerre leszunk itthon (ez sajnos nem surun fordul elo, ritkan van egyutt szabadnapunk) akkor felhivjuk az államiakat itt az orokbefogadás miatt és legalabb a kezdo papírokat kikérjuk, aztán majdcsak lesz már valami. Novemberben meg már tuti hazamegyek pár napra, nagyon-nagyon várom, tavaly júliusban voltam otthon utoljára.......
De mindent osszevéve most valahogy minden nyugis, minden ok. Nincs para és idegeskedés semmi miatt szóval All good :D