Karácsonyos :)

Nálunk abból fog állni idén a karácsony....hogy dolgozunk. Mind a ketten, mindennap. Szilveszterkor is és újév elso napján is. Annyi idot tudunk egyutt tolteni hogy 25-én karácsonykor a férjem is reggeles lesz, úgyhogy a délutánt egyutt toltjuk (elaludva a kanapén vagy ilyesmi :D ). Múlt héten volt olyan muszakom ami 15 óra hosszú volt, meg olyan is hogy 1 nap szabadnapom volt. De hát ez van túléljuk, ahogy minden évben :) Ajándékok becsomagolva sorakoznak a fa alatt már vagy 2 hete. Férjemnek vettem egy rakat ruhát meg egy órát (Fossil). Az óra onnan jott hogy még apukámék kuldtek neki egyet nem valami szép -de nem is baj nem ez a lényeg nem ezt akarom kihozni belole- erre a férjem mondta hogy neki még soha nem volt órája, ez meglepett én azt hittem csak nem szereti és azért nincsen ;) Jó hát biztos voltak neki ilyen bugyuta órák de komolyabb nem. Nah én most vettem neki :D Meg Superman-es pulcsit, meg csomó új pólót, egy kimenos inget ilyesmiket :) Utál vásárolni, úgyhogy most kihasználtam az alkalmat és jól bevásároltam neki.

Mikre gondolok így évvégén? Hát pl arra hogy hogy lehetséges az hogy itt élek kozel 9 éve, és egyre tobb a hajléktalan, az utcazenész és kéregeto ember :( Engem ez nagyon elszomorít :( Errol eszembe jut hogy amikor kisebb voltam, kamasz, akkor volt olyan hogy anyu csirkeszárnyból fozott húslevest, de én meg anyu csak levét ettunk tésztával, mert a husit meg a zoldséget nekiadtuk az akkor kb 6 éves hugomnak. Vagy pl anyu konnyeire emlékszem mert nem tudott nekunk olyan ajándékokat venni amit szeretett volna. Azóta milliószor elmondtam neki, hogy nekem akkor is azok a karácsonyok voltak a legszebbek mert mi hárman (anyu, hugi meg én) egyutt voltunk :) és órákig társasoztunk, kártyáztunk a fa alatt, nevettunk beszélgettunk. Egyáltalan nem volt rossz, csak szegényebb mint másoknál, de inkább ilyen legyen mint az ures gazdagság nemde? :)

Ami jó érzéssel tolt el mostanában, hogy júniusban indulhat az orokbefogadás :) Ami már csak 6 hónap, lényegesen kevesebb ido mint ami mogottunk van ( 4 év 9 hónap). És ha ugyesen gyorsan lezajlik akkor karácsonyra 3-an vagy akár 4-en leszunk :) de legkésobb a 36-ik szulinapomon biztosan :) Már nagyon várom. Mostanában szoktam azon gondolkozni ,illetve próbálom kivulrol szemlélni magam hogy vajon nagyon megtort-e engem ez a lombikos mizéria. Nem hiszem, habár az tuti hogy kicsit zárkózottabb lettem, már nagyon ritkán csevegek "csak úgy" emberekkel, jobb most kicsit így, magamban. Aztán gondolom majd ez is elmúlik. A konzultációra jól elfelejtettunk bejelentkezni, úgyhogy ez ki is marad asszem, elég hulyén jonne ki 6 hónap után felhívni oket hogy adjanak idopontot. Bizony már 6 hónap eltelt.

Még a múltkori poszthoz akarom írni mert akkor elfelejtettem hogy természetesen Poppy nyuszink is el lett hamvasztva, itt pihen most már Neptune mellett. Egyforma dobozuk van, de megnyugtató hogy nem csak úgy ki van dobva valahova :) Még mindig hiányzik ám. Benson elég jól elvan, nem lett depis vagy ilyesmi. És olyan nagyon ugyes hogy mióta nincs a Poppy azóta mindig egy helyre piszkol, úgyhogy visszaraktuk neki a nyuszi klotyót és láss csodát kizárólag oda piszkol :)

Nah asszem ennyi mára, ha véletlenul átaludnám a karácsonyt és elfelejtenék karácsonyi koszontot kitenni akor itt megragadnám az alkalmat és Mindenkinek Nagyon Boldog Békés Karácsonyt Kívánok- zugolvasóknak is :)

Nyugodj békében Poppy nyuszi :(

Szóval tegnap ugye fél óránként etettem a drága kisnyuszit tápszerrel, aztán estére ez egyre nehezebb lett, nagyon nehezebb. Egyszeruen nem volt hajlandó résnyire sem kinyitni a fogait. Mintha direkt nem hagyta volna. Aztán volt egy megmozdulás hogy már nem tudom hány órakor volt egyszercsak visszaugrott a ketrecbe és jól hátat fordított :) még mosolyogtam is hogy nah végre már valami torténik, még akkor is ha csak tojik a fejemre és kozli hogy hagyjam már békén. Ekkor békén is hagytam, férjjel megbeszéltuk hogy hazajon és kozos erovel beadjuk a gyógyszereit a fecskendovel + tápszert is annyit amit bele bírunk nyomni. Férj hazajott, 3 fecskendonyi gyógyszer sikerult, hurrá. És láss csodát nyuszim próbált enni egy kis zoldlevelut, a kedvencét. Megorultunk, de ez gyorsan elmúlt, kb 15 perc múlva moccanni sem nagyon akart. Jó késon elmentunk aludni. Hajnalban szokás szerint 4kor keltem, menni kellett dolgozni. Elso dolgom a nyuszinézés volt. Hát szegényem már épphogycsak pihegett :( reggel 9-re volt idopont az állatkórházba, férj bevitte, infúziót rákototték.... és 10.30-kor telefonáltak hogy feladta. Nem tudni mi volt a baja, legalábbis eddig nem tudjuk, ha minden igaz reggel volt vérvétel neki az infúzió elott, talán abból kiderul valami. Hívtuk az ideiglenes befogadóját is aki elottunk vigyázott Poppyra, teljesen kiakadt o is hogy vajon mi a fene torténhetett. De kiderult hogy elég az is ha egy róka (nálunk nagyon sok van ide a házak kozé is bejonnek) megijeszti és nem mer enni.
Nyuszitartók, nagyon vigyázzatok! Ha egy nyuszi akár 1 étkezést is kihagy és 2 órával késobbi kínálást sem fogad el azonnal állatorvos, mert 12 órai nem evés után elkezd bezárulni a gyomruk és ha teljesen bezár akkor már nincs visszaút. Legtobbszor egyébként az azonnali beavatkozás sem segít, de hátha.... Nálunk nem segített :( Pedig vasárnap reggel amikor már nem evett rogton hívtuk a kórházat, beszélt a férjem veluk és hétfo reggel 9kor már ott voltunk, de nem volt elég.
Drága Poppy, nagyon fogsz hiányozni, akkor is ha csak pár hónapig tartoztál hozzánk, de akkor is az én kicsikém vagy, légy jó mint ahogy mindig is az voltál és remélem Neptune-al találkoztok odafent és testvérként vigyáztok majd egymásra.
Annyira osszenottek Bensonnal hogy olyan kép nincs is ahol Poppy egyedul van.......

Mindig van valami...

És tényleg. Arról már írtam hogy Monty a cica elég szarul volt mostanság, kihúzták néhány fogát az állandó ínygyulladás miatt, azóta még rosszabb ínygyulladással szenved a drága. Napi 3x kap fájdalomcsillapítót, meg leálltunk a szteroiddal amit az asztmájára kapott hogy kaphasson antibiotikumot úgyhogy nagyon lassan de már javul, legalábbis néha már hajlandó enni. Kajával kapcsolatban jó szar élményei lehettek mert nem hajlandó enni a saját tálkákból. Így kapott a mi tányérjainkból, abból folyamatos simogatás és nyugtató beszélgetés mellett eszik.

Tegnap reggelre Poppy nyuszi beteg lett. Nem tudjuk mi baja, nem akart enni egész nap csak gubbasztott a sarokban, Bensont sem akarta magához kozel engedni. Reggel elvittuk az állatorvoshoz. Nem igazán tudják mi a baja, nyuszinál nehéz ezt megállapítani. Annyit legalabb mi tudtunk hogy a nyuszi ha nem fogadja el a kaját és pár óra ismétlés után sem akkor irány az orvos, mert olyankor ha egy nyuszi nem eszik akkor nagy a baj. Szóval dokibácsi ma megnézte, kapott 2 szurit, meg egy szatyor cuccal jottunk haza (sok pénzért de az utolsó fillérunk se baj ha rámegy csak jobban legyen). 3 féle gyógyszert kell napi 2 fecskendobol a szájába nyomni -good luck with that.Meg kaptunk nyuszitápszert (én annak hívom, igazából olyan mint a nyúlkaja csak por és kevés vízzel kell elkeverni) nah ez egy kulon challenge, 25-30 percenként kell-ene adni neki mindig egy keveset. De basszus hogy ha nem hajlandó kinyitni a száját? Néha sikerul néha nem, 1 órája eskuszom sírtam a nyuszi mellett hogy Poppy drágám hát nyisd már ki a szádat mert enned kell.... Komolyan lehet szánalmas vagyok, de ez olyan rossz amikor beteg és nem hagyja hogy segítsunk.
Gondolom aludni nem sokat fogok, mert megvárom a férjem hogy beadjuk a nyuszinak a szurikat meg a cicának, aztán megpróbálunk adni még neki a tápszerbol kozosen hátha jobban megy.

Múlt héten voltam otthon, enyhén szólva kalandosra sikeredett de nagyon jó volt, brutál megfázással jottem haza de már elmúlt. Részletek majd ha megszununk állatkórház lenni ;)

Egyébként ezeket a dolgokat kivéve jól vagyunk és minden rendben.
És végre szeretném már itt udvozolni drága N kisbabáját, udv itt kicsi lány.a szuleid legalább annyira szerencsések veled mint Te veluk. Kívánom hogy hogy konnyu, nem rogos és nem túl kacskaringós utad legyen ezen a foldon , innen is olellek benneteket.

Minden jó :)

Az új melóm is jó. Kicsit fura hogy reggel 4-kor kelek, este 10-kor (ha kibírom addig) ágyban vagyok. Oh well, shit happens :P Kicsit még szokni kell a munkámat, de gondolom idovel belerázódok, a férjem mindig mondja hogy you will be fine.... úgyhogy biztos igaza van, elvégre o a fonok . Most ezerrel készulok haza, mához 2 hétre megyek. Sok idom nincs úgy igazándiból vásárolgatni meg ilyesmi, dehát anyukám mindig azt mondja hagyjam a fenébe csak menjek már haza.... Hát már ideje lesz, tavaly Július azért elég régen volt.
Nem, még mindig nem kértem idopontot konzira, és most nincs kifogásom miért, egyszeruen általában eszembe sem jut, ha meg igen akkor vállat rándítok és kozlom magammal hogy majd máskor.
Az a helyzet hogy annyira totál nyugalom van hogy nem is nagyon tudom hogy mit írjak :O
Van 1-2 téma a fejemben ami foglalkoztat, ezekrol majd legkozelebb miután osszeszedem a gondolataimat.
Most maradjunk annyiban hogy így jó minden ahogy van :)

Megérkezett

A levél. Igazából a nagy része a szokásos, leírja az utolsó stimut. Meg hogy leszívásig minden rendben ment. Aztán rátértek arra hogy gyenge minoséguek az embriók. Nagyon sajnálják, és megértik hogy csalódottak vagyunk blablabla de ez visszatéro probléma valószinuleg. Ha szeretnénk további lombikot (gondolom privát) akkor keressuk meg oket konzultációra. Ha nem, akkor is szivesen rendelkezésre állnak a tanácsadójukkal.... Hm. No comment. Szóval valóban nem lesz további lombik. A konzultációra elmegyunk (elfelejtettem hívni oket ma idopontért), mert én kíváncsi vagyok rá mit gondolnak mitol rossz minoséguek az embriók. A férjem mikor elolvasta a levelet rávágta hogy ne menjunk konzira sem, merthát azt írták akkor menjunk ha akarunk kezelést, mi meg ugye nem akarunk. De mondtam neki hogy nem kell azt nekik tudni hogy mi nem akarunk már semmit toluk, de én kíváncsi vagyok mit mondanak. De azóta már nem is vagyok annyira kíváncsi igazából. Mert józanul gondolkodva; ha azt mondják valószinuleg genetikai hiba vagy ilyesmi akkor mennyivel lesz jobb? Segíteni úgysem tudnak. Itt nem arról van szó hogy nem sikerul a lombik, hanem arról hogy egyszeruen nem fejlodnek az embriók úgy ahogy kellene. 3 lombik alatt egyetlenegy db volt olyan állapotban amilyennek 3 naposan lennie kell... Sima IVF-el meg nem volt megtermékenyulés, szóval nem mindennapi eset ez. De lehet így van ez jól. Ha az embriók szuperek lennének lehet elmennénk még másik 3 lombikra is (már ha lenne rá pénzunk) de így ugyan minek? Plusz ha szuperek sem tudja garantálni senki hogy sikerul, úgyhogy itt van a torténet vége asszem. Nah hát ez van ;) Mihelyst alkalmam lesz idopontot kérni, itt arra gondolok hogy mihelyst normális idoben eszembe jut akkor természetesen kérek idopontot, elmegyunk, szépen megkoszonjuk az eddigi kozremukodést, és elkoszonunk.
Új munkahely eddig rendben. Habár nem sokat dolgoztam eddig. Csutortokon csak fél muszakot, péntek munka, szombat szabad, vasárnap munka, hétfo szabad ... De eddig minden okés.

Start

Ma kezdtem az új munkahelyemen. De kezdem inkább a réginek a végénél. Jól telt az utolsó hét, semmi gond nem volt. De szép is lett volna ha az egész 4 év így telik ;) Meglepodtem mennyien jottek oda nap mint nap elbúcsúzni, olyanok is akirol azt sem gondoltam volna hogy észrevette hogy ott dolgozok (nah jó persze ismertuk egymást, de soha nem volt hosszabb beszélgetés vagy ilyesmi). A reggel dolgozó lányok nagyon édesek voltak :) Pénteken találkoztam veluk utoljára ( ok hétvégén nem dolgoznak sosem). Az egyikuk szabadnapos volt de bejott elkoszonni tolem. És jól meg is lepodtem amikor felsorakoztak tortával, képeslappal, ajándékkel. El is sírtam magam :D A torta poén volt, konkrétan pénisz formájú :P Aztán mikor elsírtam magam utána azon rohogtunk hogy mondtam nekik kulonben meg nem vagyok meghatódva, csak sosem láttam még ekkora micsodát .... :D Szombaton volt a fonokkel az utolsó muszakom, kb 3x koszontunk el (van neki azért jó oldala is, és ne feledjuk hogy o vett ki a mosogatásból, tole tanultam amit tudok). De akkor már nem sírtunk, pénteken elore kibogtem magam. Vasárnap pedig csak ketten dolgoztunk az egyik sráccal. És amin nagyon meglepodtem a deputy manager kulon azért bejott hogy megolelgessen, hozott egy szekérderék virágot, és képeslapot búcsúzásképpen - ennyit arról hogy milyenek a melegek, ugyanis o az ;) Persze az utolsó nap tukrozi az elmúlt 4 évet, nem sikerult idoben végezni, elég sokan lettek estére, szóval maradtam egy fél órát. Ez nem gond, csak éppen elkéstem a saját búcsúbulimról, ami egyébként nagyon rovidre sikeredett, vasárnap lévén alig volt nyitva valami, ami meg igen oda a fele társaság nem tudott bejonni mert nem volt náluk igazolvány. Szóval odaértem kb 11.15re és 1/2 1 után itthon is voltam. 2 gyors ital és (be is csiccsentettem ugyanis nagyon ritkán szoktam inni kb fényévben egyszer) már szét is széledtunk. Aztán volt itthon 3 napom, Hétfon nem mentem sehova csak a boltba. Kedden találkoztam 2 lánnyal a régi kollégák kozul, jajj az nagyon jó volt. Az egyiknek elég hamar el kellett koszonni mert ment dolgozni, de a másikkal beultunk egy pub-ba ebédelni, pletykálni,szóval igazi csajos délután volt. Tegnap is kettovel mentem egy bevásárlókozpontba, az egyik a volt fonok felesége, vele elég jóban vagyok, de azért orulok hogy már nem kell majd a jajjgatásat hallgatni. Nah és most megint jon egy sztori hogy én milyen hebehurgya tudok lenni..... Szóval valamikor még múlt héten az új helyrol a HR manager kukuldte a linket ahol az online tréningeket meg tudom csinálni az új helyre, kérte hogy kezdés elott. De, kiderult nem kellett volna az osszes, csak 1 én meg megcsináltam mind a kilencet..... pffff. Szóval ma volt az elso napom, ami papírmunka, meg a maradék tréning lett volna, de így csak papírmunkát kellett csinálni, adatfelvétel ilyenek, és mehettem be a konyhára, merthogyhát úgyis megcsináltam a tréningeket itthon... :D Magyarul nem volt mit csinálni az elso napon. Azt mondta a HR-es ilyennel még nem találkozott aki ilyen szorgalmas- én majdnem rávágtam hogy nem szorgalmas csak figyelmetlen és hulye :D Holnap kezdodik az igazi móka, reggel 4-kor kelés, 1/2 6kor kezdodik a munka.
Wish me good luck ;)

Zagyvaság

Mindenfélérol gondolkozok, tanakodok és persze megbeszélem saját magammal :D Most ezt megpróbálom rendbe szedni kicsit és leírni, nem tudom mennyire fog sikerulni, de már megszoktam a saját magam osszevisszaságát :D
Szóval az a helyzet hogy lehet nem is akkora hulyeség ez az 1 év várakozás az utolsó lombik után. Mert ugye csak akkor lehet elindítani az orokbefogadást. Egyre tobbet és tobbet, és egyre mélyebben beszélgetunk errol a férjemmel, meg sokszor saját magammal is :D Nem, nem arról beszélgetunk hogy "milyen" gyereket szeretnénk. Számunkra nincs ilyen vagy olyan, hanem A GYEREK van. És tényleg mindegy milyen. A lényeg hogy amikor végre itt lesz/lesznek akkor egy egész leszunk. Család. És ossze fogunk tartozni. És imádni fogjuk. Meg gondolom jól elkényeztetjuk majd , hisz az évek alatt annyi torodni vágyás gyult ossze bennunk, hogy azt mind-mind rázúdítjuk majd ;) Illetve remélem. Merthogy tervezni sem nagyon tervezunk hogy majd ez lesz vagy az lesz, mivel nem tudjuk hogy ki lesz a MI gyerekunk :) Gyerek lesz az tuti és majd hozza az élet ,a sors ,(vagy nevezzuk bárminek) a tobbit. Majd kialakul, megtanuljuk, kitaláljuk, szóval majd lesz valahogy :) Egy a biztos, kell hogy családunk legyen. És teljesen tisztában vagyok vele, hogy nagyon fogjuk szeretni bárki is legyen az, de tuti hogy mondjuk 20 év múlva is lesz egy enyhe sóvárgás a terhesség után, enyhe fájdalom hogy nem tudtam teherbe esni. És tisztában vagyok vele hogy az orokbefogadás nem egy pótlék lesz, hisz én úgy képzelem hogy azt hogy egy kisember bennem fejlodik, azt nem cserelheti fel az égegyadta világon semmi. Szóval tudom hogy ez nem fogja helyettesíteni a "saját" gyereket, de én ezt úgy képzelem hogy az orokbefogadás nem is pótléknak van, sokkal inkább egy másik út, és van aki számára ez a járhatóbb út. Biztos hogy nem konnyu út, de ugye hogy nem mindig a konnyebb út a jobb.
Aztán más dolog. Szóval azon is gondolkozok hogy miért van az hogy az emberek itélkeznek? Gondolok itt arra pl hogy elitélik a melegeket. Miért?  Azért mert más? Ok sem ítélnek el bennunket pedig nekik meg mi vagyunk mások. Vagy arra amikor leszólnak egy not hogy mittudomén 35 éves és nincs gyereke. És teszik ezt úgy hogy nem tudják mivan a háttérben. Az meg sem fordul a fejukben hogy esetleg nem lehet babájuk. Vagy ne adj isten nem is akar gyereket. Es ha nem akar akkor mivan? Mitol lesz o rosszabb mint én aki évek óta kuszkodik? Szóval tok jó lenne ha végre az emberek el tudnák egymást fogadni olyannak amilyenek. Olyan dontéseket hoznak ami a saját belátásuk szerint nekik a legjobb, és a tobbi és a tobbi.
Hjajjj az élet nagy rejtelmei, ilyenek foglalkoztatnak mostanság :D
Levelunk sehol, tegnap este gondoltam rá felhívom ma a klinikát, de aztán elmaradt, eszembe sem jutott. Sebaj, majd lesz valami, majdcsak ideér egyszer :P
Ma meg holnap szabadnapos vagyok, és aztán már csak 3 napom maradt munkában a mostani helyemen , már nagyon várom a végét. Tényleg ez is tavaly még úgy tunt hogy én innen a budos életben nem tudok kilépni, aztán mégiscsak eljott ez is :) Turelem tényleg rózsát terem......