Ma megvolt a konzultáció. Megpróbálom osszefoglalni mi tortént. Tudni kell itt nemcsak a fizikális részre térunk ki a lombikkal kapcsolatban, hanem a lelkiekre is. Az elso kérdése a dokinak az volt hogy érezzuk magunkat, mi játszódik le bennunk. Mikor ezt kiveséztuk arra jutottunk, hogy hagyunk 3-4 hónap szunetet mielott belekezdunk a 3-ik lombikba. Mégiscsak ez az utolsó lehetoség, és ez azért nem olyan vészesen hosszú ido kivárni. Eloszor is: rákérdeztem az IR dologra. Leletekkel, ultrahang képekkel elmagyarázta hogy ezt már megnézték nálam! Basszus nem is tudtam róla, és most elmondta hogy enélkul el sem kezdték volna a lombikot. Csakhogy itt jon egy kis kanyar: itt nem vérvétellel próbálják eloszor kiszurni a dolgot. Valamikor tavaly volt ugye uh. Már ott is le volt fényképezve minden egyes tuszo ami akkor látszott (csak én ezt nem tudtam), és a lombik elott is csináltak egy 9cn-es uh-t, ahol ugyanez tortént, felvételt készítettek minden látható tuszorol és azokat a laborleleteimmel egyidoben kielemezték. Most lehet ez hulyén hangzik de ez tortént. Kitért rá hogy ha ilyen probléma mint pl IR, PCO fennállna akkor valamelyik eredménynek legalábbis egy minimális etérést kellene mutatni. Elmondta hogy jellemzo az emelkedett tesztoszteron.... pffff az enyém az alsó határ alatt van.Nincs súlyingadozásom-persze az elmúlt pár évben jott rám néhány kiló, de az inkább a nyugodtabb életnek koszonheto mióta a férjemmel vagyok. Szóval szépen megkért hogy az erre irányuló elméleteket el kellene felejteni, higyjem el hogy semmi bajom/bajunk és nem én vagyok az okozója annak hogy nem sikerult a második lombik. Úgyhogy most úgy gondolom hiszek neki.
Ezután továbbléptunk. Mi legyen a kovetkezo lombiknál.
Tudunk hozzátenni dolgokat-ezekért fizetnunk kell majd.
Ez fog torténni: Lombik elotti ciklusban "megbarázdázzák" a méhemet ezt konkrétan nem tudom hogy hívják magyarul. Aztán beultetés elott "ragasztóba" nah jó ez csak a csúfneve, szóval egy speciális folyadékba teszik az embriókat ami segit nekik a megtapadásban.
Beszéltunk a dokival arról is hogy mi lesz ha esetleg nem sikerul, mondtuk neki az a terv hogy nem fogunk ebbe belebolondulni, ha nem sikerul akkor kezdjuk az adoptálást. Ennek orult hogy ezt mondtuk, mármint annak orult hogy látunk kiutat :) Nah ennek én is orulok, szóval ennyi roviden a torténet, ha majd még eszembe jut valami akkor leírom ;)
Thursday, 31 October 2013
Sunday, 27 October 2013
What`s on my mind....
Rendeltem vitaminokat. 3 vagy 4 napja kezdtem el szedni. Lombik alatt eddig is szedtem "terhes" vitamint, de ugy gondoltam adok az erzesnek, es kulon-kulon mindenbol tobbet juttatok be. Vettem C+Zinc, D, E vitamint. Folsavam amugyis van itthon azt eddig is szedtem folyamatosan, meg magnesiumot is veszek be neha-neha / lehet azt is kellene minden nap?
Csutortokon konzultáció. Terv a kovetkezo: kikérdezni a dokit milyen vizsgálatokat lehetne még megcsináltatni- itt megjegyzem nekem itt a lapar/ hysteroscopy + hormonsorok tobb hónapon keresztul + férj vizsgálatán kivul más nem volt. Azt mondták mindig semmi nem indokolja a további vizsgálatokat. Ebben a kapitalista úristen országban meg nincs olyan hogy akkor sarkon fordulok és kilincselek másik orvosnál / illetve van magán doki itt is, de abba nem mélyulok bele hogy mibe kerul, legyen elég annyi hogy egy ultrahang kb 35000 ft-ra rúg... De mondjuk amúgysem akarom meghulyíteni sem magam ezzel. Rákérdezek csutortokon inzulin rezisztencia és társaira ha nem a válasz, akkor nem eroltetem.
Megbeszéltuk a férjemmel ha nem sikerul a 3-ik és egyben utolsó támogatott lombikunk, akkor elindítjuk az orokbefogadást. Mert az mondjuk korfuggo hogy mekkora gyermeket kaphatunk, és azért jó lenne minél fiatalabbat, konnyebb neki-nekik is a megszokás :)
Aztán vagy lesz egyszer saját gyermek vagy nem, ezt nem tudhatjuk elore.
Lehet úgy tunik, de nem-nem adtam fel. Csak éppen megpróbálok realista lenni,és a napokban komolyan elgondolkoztam azon hogy most nekem ezért tényleg harcolni kell? Tényleg???? Miért? Mindenért harcoltam korábban is, nem hullott semmi az olembe. De most elhatároztam hogy addig csináljuk amíg tudjuk ép ésszel, nem leszek hajlandó/ férj sem- ebbe belehulyulni,és további éveken keresztul ekorul alakítani az életemet.
Most éppen házvételen gondolkozunk/tervezgetunk- persze nem jovohéten, de úgy 1 éven belul megvalósítható lesz.
Szóval úgy gondolom hogy mégegyszer nekifutunk, ha nem sikerul, akkor johet az orokbe-gyermek és nagyon-nagyon fogjuk ot is szeretni :)
Érdekes, de megint elkezdtem azon toprengeni miért vágyok én annyira Anya lenni, ha egyszer azt sem tudom milyen érzés lesz? Azt sem tudom képes vagyok-e rá, stb......
Nah majd a 3ik lombik után kiderul milyen érzés vagy így, vagy meg úgy .....
Csutortokon konzultáció. Terv a kovetkezo: kikérdezni a dokit milyen vizsgálatokat lehetne még megcsináltatni- itt megjegyzem nekem itt a lapar/ hysteroscopy + hormonsorok tobb hónapon keresztul + férj vizsgálatán kivul más nem volt. Azt mondták mindig semmi nem indokolja a további vizsgálatokat. Ebben a kapitalista úristen országban meg nincs olyan hogy akkor sarkon fordulok és kilincselek másik orvosnál / illetve van magán doki itt is, de abba nem mélyulok bele hogy mibe kerul, legyen elég annyi hogy egy ultrahang kb 35000 ft-ra rúg... De mondjuk amúgysem akarom meghulyíteni sem magam ezzel. Rákérdezek csutortokon inzulin rezisztencia és társaira ha nem a válasz, akkor nem eroltetem.
Megbeszéltuk a férjemmel ha nem sikerul a 3-ik és egyben utolsó támogatott lombikunk, akkor elindítjuk az orokbefogadást. Mert az mondjuk korfuggo hogy mekkora gyermeket kaphatunk, és azért jó lenne minél fiatalabbat, konnyebb neki-nekik is a megszokás :)
Aztán vagy lesz egyszer saját gyermek vagy nem, ezt nem tudhatjuk elore.
Lehet úgy tunik, de nem-nem adtam fel. Csak éppen megpróbálok realista lenni,és a napokban komolyan elgondolkoztam azon hogy most nekem ezért tényleg harcolni kell? Tényleg???? Miért? Mindenért harcoltam korábban is, nem hullott semmi az olembe. De most elhatároztam hogy addig csináljuk amíg tudjuk ép ésszel, nem leszek hajlandó/ férj sem- ebbe belehulyulni,és további éveken keresztul ekorul alakítani az életemet.
Most éppen házvételen gondolkozunk/tervezgetunk- persze nem jovohéten, de úgy 1 éven belul megvalósítható lesz.
Szóval úgy gondolom hogy mégegyszer nekifutunk, ha nem sikerul, akkor johet az orokbe-gyermek és nagyon-nagyon fogjuk ot is szeretni :)
Érdekes, de megint elkezdtem azon toprengeni miért vágyok én annyira Anya lenni, ha egyszer azt sem tudom milyen érzés lesz? Azt sem tudom képes vagyok-e rá, stb......
Nah majd a 3ik lombik után kiderul milyen érzés vagy így, vagy meg úgy .....
Monday, 21 October 2013
A FÉRJ :D
Így csupa nagybetuvel. Imádom. Mindig vigyorog és jókedvu, nagyon nagy dolognak kell torténnie hogy eltunjon a mosolya. Megtanulta magyarul mondani hogy: Szeretlek :) Jójó, káromkodni is tud :P Jól foz, elvégre foszakács vagy mifene ;) Tegnap pl. báránycomb volt a kaja , ha itthon vagyunk és nem megyunk el valahova kajálni akkor felváltva fozunk. Nem restell elmosogatni, kiporszívózni, bevásárolni, kiteregetni. Persze nem mindig azért, de az ilyesmit elég gyakran megcsinálja, nálunk egyenjogúság van kéremszépen :D
Nah jó, neki is vannak rossz napjai, és van hogy kibírhatatlan. De általában minden vita nevetésbe fullad, aminek az alapja az hogy ha gyorsabban gondolkodok mint beszélek akkor osszecserélek angol szavakat, vagy pl 2 szót egyszerre akarok kimondani. Így lett nálunk a Friday-Saturday= Fraturday.... vagy a shit feeling=sheeling :D Szóval nálunk mindig van valami :D Nagyon kevés idot tudunk csak egyutt tolteni :( Tegnap pl itthon voltunk mind a ketten, én ma is , de a férjem ma már ment dolgozni, reggel elment, még most sem ért haza :( neki majd csutortokon lesz a másik szabadnapja.
Szóval velunk úgy tortént a dolog hogy 2006-ban mikor kijottem egy helyen dolgoztunk. Mindig tetszettunk egymásnak, de valami miatt csak 2009-ben sikerult osszegabalyodni, kb 2 hét múlva osszekoltoztunk, azt koveto 4 hét eljegyzés, és 1 nappal az elso évforduló elott eskuvo volt :D És azóta sem bántam meg egy pillanatot sem a vele toltott idobol :) még a sheeling-et sem :P
És nagyon remélem hogy egy napon édesapa lesz a férjbol, mindennél jobban vágyik o is egy gyermekre :)
Nagyon -nagyon szeretném hogy sikeruljon....
Sunday, 20 October 2013
Jól vagyok :)
Lassan kezdek helyrerázódni. Nem kevés ideig, 8 napig véreztem. Most már várom a konzit, kíváncsi vagyok mit mondanak. Holnap vitaminbeszerzésre indulok, a terv: E, C, D es Magnézium vásárlása, folsavam még van.Úgy gondolom kicsit feltuningolom magam, úgyis bejott itt a nedves, kodos , esos idojárás, most már ez lesz kb áprilisig . Elkezdtunk utánanézni az orokbefogadásnak is, meglátjuk. Ha nem lesz eredménye a 3-ik lombiknak akkor szerintem elindítjuk. Kb 18 hónap a procedúra, nem olyan vészes mint gondoltam, legalábbis így elso ránézésre konnyebbnek tunik mint otthon.
Munkában is jó hetem volt, ma meg holnap pedig szabadnapos vagyok.
Férj is alakul már :) Ma éppen valami nyaralásfélét kezdtunk el tervezni áprilisra majd meglátjuk mi lesz belole. Mindegy hova megyunk, csak csend legyen, nyugalom :) Még nem is voltunk egyutt igazi nyaraláson, legtobbszor a szabink alatt a családomhoz megyek/megyunk.
Hú annyi minden volt eszemben a napokban hogy le akarom írni, de most nem nagyon jut eszembe mi is volt az :P
Mindegy, a lényeg hogy jól vagyok, kezdem visszanyerni a normális énemet, és per pillanat élvezem hogy nincsenek extra hormonok, szóval jelenleg nem vagyok idozített bomba,és tok jó nyugodtnak lenni :D
Munkában is jó hetem volt, ma meg holnap pedig szabadnapos vagyok.
Férj is alakul már :) Ma éppen valami nyaralásfélét kezdtunk el tervezni áprilisra majd meglátjuk mi lesz belole. Mindegy hova megyunk, csak csend legyen, nyugalom :) Még nem is voltunk egyutt igazi nyaraláson, legtobbszor a szabink alatt a családomhoz megyek/megyunk.
Hú annyi minden volt eszemben a napokban hogy le akarom írni, de most nem nagyon jut eszembe mi is volt az :P
Mindegy, a lényeg hogy jól vagyok, kezdem visszanyerni a normális énemet, és per pillanat élvezem hogy nincsenek extra hormonok, szóval jelenleg nem vagyok idozített bomba,és tok jó nyugodtnak lenni :D
Monday, 14 October 2013
Rend a lelke mindennek...
Ezt tanultam a nagymamámtól. És milyen igaza van. Az mondta mindig, hogy akinek káosz van a kornyezetében annak a lelke sem teljesen nyugodt. Így ma lomtalanítást tartottunk :P
De eloszor egy pár szót az elozményekrol.
Mióta vérezgettem készítettem a férjemet is arra hogy ebbol nem lesz az égvilágon semmi. Hát nem nagyon sikerult. Hiába hogy tegnap már tok erosen véreztem, el is mondtam neki, mégis kiborult ma reggel amikor mondták telón a 2 alatti HCG-t. Illetve rogton nem volt vészes. Látszott hogy csalódott, aztán gyors olelések, puszik és o ment dolgozni, még meg is jegyeztem neki poénból hogy azért még nem kell elszaladni.... Én ma szabadnapos vagyok, úgyhogy a korai kelés ellenére is még 11 óra után jóval kontosben ucsorogtem, chateltem barátnovel. Aztán nagy nehezen feloltoztem. Csináltam egy kávét és olyan 12.30-kor dobbenet: Férj hazajott. Sírva. Kérdezem mi a baj? Sír. Nem bírja tovább. Míért nem sikerult most sem? Csalódott. Próbáltam nyugtatni, hogy de drágám már mondtam hétvégén hogy nem lesz ebbol semmi. Igen, tudja, de o akkor is csalódott, mert minden ellenére reménykedett. Jajjjjjj nem is tudtam mit csináljak vele. Gondolom én valamennyire rákészulhettem erre, hiszen nekem volt ott a vérzés ami kb 2 óránként szembesített azzal hogy nincs itt már remény , illetve nem sok. Szóval mikor megnyugodott , akkor elhatároztuk hogy a lépcso alatti kis tárolót, meg a kis hálószoba beépített szekrényét kipakoljuk, és tényleg kidobáljuk ami nem kell. Ez kb 2 órát vett igénybe, és utána valóban jobban éreztuk magunkat. Nem mondom hogy over the moon van, de egy fokkal jobb. Férj most tévézik, focit néz, én meg felvonultam ide írogatni kicsit.
Ma reggel miután hívtak a kórházból (eloszor azért hívtak hogy holnap 11-kor uh; de mondtam a csajnak nézze már meg mennyi a hcg.... és ekkor mondta hogy felejtos az ultrahang) szóval miután a hcg-s novel beszéltem, alig tettem le a telefont, hivtak a meddoségibol is. Mert nekik hangpostán hagytam uzenetet hétvégén hogy vérzek.
Egyenlore annyit mondott a doktor néni (ez az volt akit jobban szeretek ;) ) ; hogy nagyon sajnálja és kaptunk is idopontot a konzultációra ami itt sikertelen lombik után szokott lenni. Október 31. Ilyenkor elmondják mit tapasztaltak a stimum alatt, megtermékenyítésnél, hogy viselkedtek az embriók stb, ezután pedig megbeszéljuk mikor és hogyan tovább. Most úgy gondolom nem fogok sokat várni. A mostani mensit nem számítva gondolom 2 menszeszt ki kell várni minimum megint. Aztán amikor lehet belecsapunk a dologba. Tudom nem hajt senki, de nagyon szeretném ha kiderulne hogy ez a 3ik lombik sikerul vagy nem,és eszerint fogunk továbblépni.
Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok rá hogy változtatnak-e valamin. Vagy mondanak-e valami okosságot. És próbálok arra koncentrálni, hogy ez alkalommal egy hajszál választott el a babánktól-az elsonél ugye esély sem volt. Szóval már csak egy lépéssel kellene továbbmenni és megvan a kis huncut.
Bárcsak,bárcsak.......
De eloszor egy pár szót az elozményekrol.
Mióta vérezgettem készítettem a férjemet is arra hogy ebbol nem lesz az égvilágon semmi. Hát nem nagyon sikerult. Hiába hogy tegnap már tok erosen véreztem, el is mondtam neki, mégis kiborult ma reggel amikor mondták telón a 2 alatti HCG-t. Illetve rogton nem volt vészes. Látszott hogy csalódott, aztán gyors olelések, puszik és o ment dolgozni, még meg is jegyeztem neki poénból hogy azért még nem kell elszaladni.... Én ma szabadnapos vagyok, úgyhogy a korai kelés ellenére is még 11 óra után jóval kontosben ucsorogtem, chateltem barátnovel. Aztán nagy nehezen feloltoztem. Csináltam egy kávét és olyan 12.30-kor dobbenet: Férj hazajott. Sírva. Kérdezem mi a baj? Sír. Nem bírja tovább. Míért nem sikerult most sem? Csalódott. Próbáltam nyugtatni, hogy de drágám már mondtam hétvégén hogy nem lesz ebbol semmi. Igen, tudja, de o akkor is csalódott, mert minden ellenére reménykedett. Jajjjjjj nem is tudtam mit csináljak vele. Gondolom én valamennyire rákészulhettem erre, hiszen nekem volt ott a vérzés ami kb 2 óránként szembesített azzal hogy nincs itt már remény , illetve nem sok. Szóval mikor megnyugodott , akkor elhatároztuk hogy a lépcso alatti kis tárolót, meg a kis hálószoba beépített szekrényét kipakoljuk, és tényleg kidobáljuk ami nem kell. Ez kb 2 órát vett igénybe, és utána valóban jobban éreztuk magunkat. Nem mondom hogy over the moon van, de egy fokkal jobb. Férj most tévézik, focit néz, én meg felvonultam ide írogatni kicsit.
Ma reggel miután hívtak a kórházból (eloszor azért hívtak hogy holnap 11-kor uh; de mondtam a csajnak nézze már meg mennyi a hcg.... és ekkor mondta hogy felejtos az ultrahang) szóval miután a hcg-s novel beszéltem, alig tettem le a telefont, hivtak a meddoségibol is. Mert nekik hangpostán hagytam uzenetet hétvégén hogy vérzek.
Egyenlore annyit mondott a doktor néni (ez az volt akit jobban szeretek ;) ) ; hogy nagyon sajnálja és kaptunk is idopontot a konzultációra ami itt sikertelen lombik után szokott lenni. Október 31. Ilyenkor elmondják mit tapasztaltak a stimum alatt, megtermékenyítésnél, hogy viselkedtek az embriók stb, ezután pedig megbeszéljuk mikor és hogyan tovább. Most úgy gondolom nem fogok sokat várni. A mostani mensit nem számítva gondolom 2 menszeszt ki kell várni minimum megint. Aztán amikor lehet belecsapunk a dologba. Tudom nem hajt senki, de nagyon szeretném ha kiderulne hogy ez a 3ik lombik sikerul vagy nem,és eszerint fogunk továbblépni.
Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok rá hogy változtatnak-e valamin. Vagy mondanak-e valami okosságot. És próbálok arra koncentrálni, hogy ez alkalommal egy hajszál választott el a babánktól-az elsonél ugye esély sem volt. Szóval már csak egy lépéssel kellene továbbmenni és megvan a kis huncut.
Bárcsak,bárcsak.......
Sunday, 13 October 2013
+ és - ;)
Az a helyzet hogy van ám ennek a mostani lombiknak pozitív oldala is: Lett 5 embriónk :) szóval legalább tudjuk hogy az ICSI mukodik nálunk és ez is valami. Még én magam is elcsodálkozok hogy a mai nap során képes vagyok ezt szem elott tartani de valóban így van, annyira azért nem szar mint mikor az elso lombiknal jott a telefon hogy 0 embrió. Még mindig van ugye 1 próbálkozás aztán ha szukséges akkor tovább gondolkozunk. Persze érhet még meglepetés holnap reggel, de lehet hogy ha ebben egy picit is bízok akkor mar túlzottan optimista vagyok???
Most már arra is kíváncsi vagyok hogy mire tippelnek majd, mi lehetett a gebasz.
Még most is adom a kúpot de tok felesleges, mert visszafolyik szerintem az egész a vérzéssel, nah majd meglátom mit lépnek erre is holnap az okosok.
Ma elmentunk a párommal kicsit vásárolgatni, feldobni a szar hangulatot :P És nem túlzok hogy pl amikor kaja-nasi vásárlás volt mindent megvettunk amit csak meglattunk, gondolkodás nélkul, pedig sem felelotlenul koltekezni, sem pedig minden szart osszevásárolni nem szoktunk :D De ez jót tett a lelkunknek :)
Aztán délután J aludt egyet, én meg néztem a tegnap esti itteni X-factort a laptopon. Jó volt csak bámulni ki a fejembol es elbutítani az agyam.
Mert nem mondom hogy nem kattog. És igen a nap nagy részében negatív vagyok, de még így is látom azt a halvány-halványabbnál is halványabb reménysugarat, hogy egyszer lesz kisbabánk :)
Tok mindegy hogy hogyan, ma megint szóba kerult az orokbefogadás is, és egyáltalán nem vagyunk ellene egyiken sem.
Szóval most ez van.
Nagyon koszonom lányok mindenkinek a biztató, vigasztaló sorokat, akár itt, akar facebookon, nagyon jólesik :)
Most már arra is kíváncsi vagyok hogy mire tippelnek majd, mi lehetett a gebasz.
Még most is adom a kúpot de tok felesleges, mert visszafolyik szerintem az egész a vérzéssel, nah majd meglátom mit lépnek erre is holnap az okosok.
Ma elmentunk a párommal kicsit vásárolgatni, feldobni a szar hangulatot :P És nem túlzok hogy pl amikor kaja-nasi vásárlás volt mindent megvettunk amit csak meglattunk, gondolkodás nélkul, pedig sem felelotlenul koltekezni, sem pedig minden szart osszevásárolni nem szoktunk :D De ez jót tett a lelkunknek :)
Aztán délután J aludt egyet, én meg néztem a tegnap esti itteni X-factort a laptopon. Jó volt csak bámulni ki a fejembol es elbutítani az agyam.
Mert nem mondom hogy nem kattog. És igen a nap nagy részében negatív vagyok, de még így is látom azt a halvány-halványabbnál is halványabb reménysugarat, hogy egyszer lesz kisbabánk :)
Tok mindegy hogy hogyan, ma megint szóba kerult az orokbefogadás is, és egyáltalán nem vagyunk ellene egyiken sem.
Szóval most ez van.
Nagyon koszonom lányok mindenkinek a biztató, vigasztaló sorokat, akár itt, akar facebookon, nagyon jólesik :)
Subscribe to:
Posts (Atom)