Busy...

Hiába nah mióta nem "kell" lombikozni azóta semmire nincs ido :D Ezelott a lombikok miatt szinte nem is nagyon foglalkoztunk mással , jó persze igen de nem ilyen felszabadultan. Most meg hirtelen annyi mindent akarnék csinálni egyszerre és annyi minden tortént .... Ott tartottam utoljára hogy be fogom adni a felmondásom, ez 2 és fél héttel ezelott meg is tortént :D Kb 10 percen belul fel is hívott a HR manager az irodájába és izzasztott úgy cirka 40 percig, gyozkodott hogy maradjak.... Nem sikerult neki :D Kitartottam :P A végén már azt is mondta mondjak legalább én valamit amivel rábírhat a maradásra, erre kozoltem vele hogy a férjemet nem tudja senki túltenni/legyozni, úgyhogy eután békén hagyott :D Másnap a fonok feleségének kuldtem egy sms-t a fejleményekrol, így errol az oldalról is védve voltam hogy nem a fonok háta mogott teszek ilyesmit. Szabin voltak egyébként az elmúlt 2 hétben, úgyhogy mostantól már kb csak 6 muszak maradt amit a fonokkel kell lenni :D :D :D Persze ettol tobbet dolgozok, de lesz amikor o szabadnapos én meg nem. Október 5 lesz az utolsó munkanapom. Október 9 meg az elso nap az új helyen.  A férjem ma haza is hozta a szerzodésem, majd átrágom magam rajta.Aztán kozben bovult a családunk is, Benson nyuszinak lett barátnoje. Vasárnap volt egy hete hogy elvittuk a randira és úgy tunt pár óra után jól meglesznek, szóval azóta van egy lánynyuszink is. Poppy a neve, kis szurke, lógó fulu nyuszi. Ot is orokbefogadtuk, ezáltal emeltuk a megmentett állatok stasztikáját pozitív irányba :D Jól érzik magukat nagyon, és hihetetlenul viccesek, aranyosak egyutt.

Így pihennek a kertben való rohangálás után. Egyébként elég sok munkám van most már így reggelente, de sebaj, imádom oket és ha belegebednék sem adnám oket semmiért :)

Monty a cica, lassan alakul, de még mindig csúnyán gyulladt az ínye :( Ma voltunk ellenorzésen vele, hát egyenlore annyiban maradtunk, megemeljuk a szteroid adagot (eddig csak az asztmája miatt kapta) hogy hátha visszahúzodik a gyulladás, ha nem hát akkor sajnos el kell majd távolítani az oszes fogát.... De ezt nem hagyjuk, meggyógyul és kész.

Klinikáról nincs levél azóta sem, én meg elfelejtettem hívni oket, pedig ma szabadnapos voltam, de elég suru volt a nap, szóval igazán nem ez volt a legnagyobb gondom. Amúgyis kiderult az elmúlt pár hétben (hamarabb is tudtam volna ha normálisan végigolvasom az orokbefogadásról szóló oldalakat tisztességesen nem olyan "Marcsy módra" átfutva)  szóval kiderult hogy az utolsó lombikkezeléstol számított 1 évig nem lehet elindítani az orokbefogadást, az meg még 9 hónap úgyhogy ráérunk, addig majd csak kikuldik már azt a levelet. :D Most így hirtelen ennyi jut eszembe ;) Hamarosan remélem lesz idom egy kissé mélyebb témájú posztot is írni, ha csak be nem terít teljesen a nyuszik szénája addig :D

Nem megy...

Nem megy el a fonokom. 2 helyen is vegigment az interjukon, fozott is de nemet mondott. A fene megeszi. De sebaj :D Így megyek én :P Férjem munkahelyén felmondott a reggeliztetos szakács, csutortokon voltam állásinterjún, szombaton próbamunkán reggel 6-10 kozott. És felvesznek ;) Holnap beadom a felmondásom. Hjajjjj de szép is az élet (ritka kivételektol eltekintve). Reggel 5.30-tol délután 2-ig tart a muszak, hétvégente fél órával késobb kell kezdeni és fél órával késobb végzek. De nem bánom, hosszú-hosszú évek óta mindig éjszakába nyúloan dolgoztam, elég volt ez. NEm lesz ez a munka sem konnyu, de az pont elég hogy nem lesz ez a hulye fonok ott. - egyébként meg ha konnyu munkát akarnék akkor értelemszeruen nem konyhán dolgoznék ;)

Mit is gondolok...

Arról hogy amikor kozulunk valaki végre nagy nehezen elkuzdi magát a célvonalig és kiderul vissza kell fordulni, hátrálni nevezzuk ahogy. Ott van pl Est, aki hihetetlen erovel kuzdotte végig azt az iszonyú fájdalmas pár napot, hetet, hónapot. Nem tudom hogy csinálta, gondolom az embert ilyenkor csak kell hogy vigye tovább valami. Vagy ott van N barátnom, aki már veszített el babát, babákat. És Etama és még sajnos sorolhatnám :(  Egyszeruen nem tudom hogy lehet ezt túlélni, elfogadni, továbblépni. És most nagyon-nagyon drukkolok Heniért hogy hátha, mégis, és és és.

Szóval ezek a torténések azért elgondolkodtatnak. És ilyenkor arra a kovetkeztetésre jutok hogy bizony egyáltalán nem baj hogy nem sikerult. Nem ha ilyen ára lenne. Nekem nem hiszem hogy lenne ennyi erom végigcsinálni. Azért ez olyan borzasztó hogy a "babacsinálás" orom kellene hogy legyen és mégis sok esetben mennyi fájdalommal jár. És azt sem értem hogy miért van az amirol korábban már beszéltem hogy az egyiknek sikerul a másiknak nem. Miért nem sikerulhet mindenkinek kivétel nélkul aki szeretné hogy legyen babája? Aki meg nem szeretné annak meg egyszeruen ne legyen. (persze legyen néhányuknak, hogy az akinek már semmi más esélye nincsen tudjon orokbefogadni -de ez most olyan onzoen hangzik). Tulajdonképpen ez a poszt is elég onzo. Mert igen azt gondolom, hogy ha az torténne velem is hogy végre sikerul és aztán "vissza kell adni" akkor inkább ne sikeruljon.  Most jól osszehadoválok itt, de ennek ki kell jonni. Szóval lányok akiket említettem és azok akiket nem, minden tiszteletem a tiétek, mind kitartásért, mind turelemért mind az akaratotokért.

 Be kell valljam én ettol gyengébb vagyok, asszem maradunk a "konnyebb" útnál, kuzdelem nélkul, pár hónapos várakozással, ugyan nem "vér" szerinti gyerekunk lesz, de a miénk lesz....

Nah....

Végre már idejutok hogy írjak is valamit. Férj volt a szemklinikán -mentem persze vele. Macular degeneration a probléma neve ami van neki, magyarul sárgafolt sorvadás. A sárgafolt az éleslátásban játszik szerepet, és ahogy elkezdenek odanoni ilyen bigyók (nem tudom mi a nevuk) gátolják az éleslátást. Foképpen idoskorban jelentkezik ez a probléma = a férjemnek túl gyorsan oregszik a szeme nem tudni miért :( Tenni nem sokat tudnak, gyakran kell járni ellenorzésre, és sok-sok zoldséget kell enni foképpen a zold szinueket mint pl. káposzta; brokkoli; zoldbab és társaik, ami marha nehez ugyanis a férjem útálja a zoldségeket.... Nah de majdcsak ráveszem valahogy ilyesmire ;)
Eljutottam én is a dokihoz a vesekovem miatt, egy ideje nagyon gyakran van hogy nem tudok pisilni... hát elég szar érzés. Elkuldtek rontgenre- illetve még várom az idopontot. Meg a héten vinnem kell be vizeletet, mert ugye a veseko már a holyagomban volt másfél évvel ezelott, és azt gondolja a doki hogy lehet hogy gyulladást okoz vagy fertozést, szóval mindenképp meg kell nézni hogy a vizelettel minden rendben van-e.
Meddoségibol semmi hír basszus, múlt héten hívtam oket... pfff..... most eloszor az évek alatt kifogtam egy hulye p.csát. A recepcióst. Át sem kapcsolt a novérkékhez meg semmi, hanem meghallgatta a mondókámat és rávágta hogy beletelhet 8 hétbe is mire ideér a levél. Erre kozoltem hogy az ok de én már 10 hete várok a levélre......... Erre az lett mondva hogy figyeljem a postást :D A férjemmel már csak rohogtunk, mondtam neki mindennap az ablakban kéne ulnom ezek szerint a postást figyelve és akkor hamarabb ideér a levél :D :D Egyébként rohadt sokat dolgozunk mindketten, jó pár alkalommal mostanában szabadnap is be kellett mennem, vagy meg úgy el lett tolva hogy akár 8-9 napot és dolgozok zsinórban. Szerdán itthon leszek, akkor elviszem a vizeletmintát, meg beviszem az RSPCA-hez a papírt az onkéntes munkához, mert szégyenszemre még erre sem volt idom. Meg foképpen elfelejtettem. Meddoségire visszatérve, a férjemmel megbeszéltuk hogy ha végre egyszer hétkoznap egyszerre leszunk itthon (ez sajnos nem surun fordul elo, ritkan van egyutt szabadnapunk) akkor felhivjuk az államiakat itt az orokbefogadás miatt és legalabb a kezdo papírokat kikérjuk, aztán majdcsak lesz már valami. Novemberben meg már tuti hazamegyek pár napra, nagyon-nagyon várom, tavaly júliusban voltam otthon utoljára.......
De mindent osszevéve most valahogy minden nyugis, minden ok. Nincs para és idegeskedés semmi miatt szóval All good :D

Annyi minden..

Jár a fejemben. Szokás szerint. Jelenleg az is elgondolkoztatott hogy hát végul ide is el lehet jutni. Amikor végképp fogalmam nincs róla hogy hol járok ciklusban pl. Ha N barátnom nem kérdez rá valamelyik nap és nem ellenorzom cikluson akkor igencsak megdobbentem volna hogy tegnap reggelre megjott. Foképpen azon lepodok meg hogy mennyire gyorsan telik az ido. Levél még most sincs, de nem hiszem hogy hívom oket megint, majdcsak ideér egyszer. Végulis nem hajt a tatár. Azon is gondolkodtam, hogy mit csinálunk ha felajánlanak még egy lehetoséget, amit kétlek hogy bekovetkezik de ugye sosem lehet tudni. Hát nem biztos hogy akarok még egy lombikot. Tudja a fene, de annyit kivett belolem, hogy alig találok vissza saját magamhoz. De tényleg. Egy ideje már kezdem igazán jól érezni magam, megint. Nah jó általában amúgyis jól érzem magam, de hazudnék ha azt mondanám a lombikok nem befolyásolták a napjainkat, és egyszeruen tok jó hogy már nincs ilyen. Szóval ha felajánlanak még egy lehetoséget nagy valószínuséggel a férjemre bízom a dontést. Ha azt mondja csináljuk akkor csináljuk, ha nem akkor nem. Munkában most egész jól elvagyok, szép kilátások vannak arra hogy a fonokom végre tényleg elmegy, legalábbis eroteljesen dolgozik rajta , már ideje. :D Igaz sokat dolgozok, kb minden második szabadnapom munkával telik mert kevesen vagyunk de nem baj, még bírom. Most éppen azzal foglalatoskodom hogy az RSPCA-nek szeretnék onkéntesként dolgozni ( itteni állatvédo szervezet). Itt Swindonban nincs menhelyuk, de van uzletuk ahol az adományokat árusítják amiket kapnak, itt van pár percre tolunk oda szívesen eljárok néha besegíteni :) A héten beszélnem kell valakivel a munkahelyemen hogy a szabályzatunk mennyire engedi ezt, és kitoltom a jelentkezési lapot, és aztán mehetek is, egy nagyon kedves holggyel már beszéltem személyesen a szervezettol :)
Úgy néz ki használ a természetes sampon és kondícionáló amit vettem, már tobb mint 1 hete azt használom és másabb a tapintása a hajamnak, kicsit mintha erosebb lenne :) Úgyhogy ennek is orulok. Lassan a ragyáim is elmúlnak ( ismét a Csigusz által ajánlott Olay segít). És végre novemberben úgy néz ki hazajutok pár napra :) Már nagyon rám fér, tavaly júliusban voltam otthon utoljára, és már mindenki nagyon hiányzik...
Valószínuleg apukámmal is sikerul majd találkozni tizenvalahány év után eloszor :) - mármint személyesen, skypeolni szoktunk az elso beszélgetés óta :)
Úgyhogy alakul itt szépen minden, visszazokkenunk a magunk kis csendes kerékvágásába. Cica jobban van, de ma pl megint turmixolnom kellett neki, valami miatt megint jobban fájt az ínye, nem tudott enni a drágám. Szerintem visszavisszuk jovohéten is hogy nézzenek rá, habár a doki aki mutotte meg aki vizsgálni szokta szabin lesz, de ránk kototte ha egy picit is visszaesik akkor mutassuk meg valakinek. Fájdalomcsillapítót most is kapja, habár egyre nehezebben megy, már nem nagyon hagyja magát, harcolni kell vele :D
Nah hát ezek vannak ;)

Ezek vannak

Férj volt az orvosnál (illetve egy novér mérte a vérnyomását), reggel teljes nyugiban 160 volt, kapott idopontot orvoshoz szeptember 29-re... pffff... Rendeltem vérnyomásmérot, valamelyik nap megérkezik, úgyhogy fogjuk ellenorizni neki gyakrabban.
Cicának holnap reggel kovetkezo kontroll, már jól van :) Kajával továbbra is bizonytalan de majdcsak elfelejti hogy fájt neki mikor evett ezelott és nem lesz gond.
Nyuszinak keresunk most havert mert nem szép dolog ez hogy ennyit van egyedul. Csutortokon megyunk remélhetoleg az itteni RSPCA-hez nyuszinézobe.
Pénteken felhívtam  a meddoségit, a levelunket még meg sem írták, de ígéretet kaptam hogy még aznap valamelyik doki orra alá tolják a mappánkat, és hamarosan megkapjuk a levelet. A férjem szerint a konzultáción fognak ajánlani nekunk orokbefogadással foglalkozó ugynokségeket, hát kíváncsi leszek (azt nem kérdeztem honnan van ez az infója).
Munkában viszonylag nyugi van, mármint meló sok, de a fonok csendben van, úgyhogy most elvagyok :D
Meg úgy általában elvagyok egész jól :) Mondjuk J szemproblémája meg vérnyomása nyugtalanít, de azért próbálkozunk nem idegeskedni rajta ;) Valamit még akartam írni de nem jut eszembe úgyhogy most ennyi :D

Jah 1 percen belul eszembe jutott, vettem tegnap természetes sampont meg kondícionálót az itteni LUSH uzletben, asszem Fella adta a tippet itt is koszonom ;) De elcsodálkoztam, mert a sampon igazából olyan mint egy szappan, kézzel felhabosítom, és úgy dorzsolom a hajamba, de tok jó egyébként, ma reggel kipróbáltam és teljesen jó tapintása van a hajamnak tole :)

Alakulunk :)

Ma már azért jobb mint 1 héttel ezelott :) Férjnek megvan az idopontja a szemklinikára, Augusztus 27. Megpróbálunk nem aggódni úgyhogy nem is nagyon részletezem a dolgot, majd idegeskedunk ha lesz min ;)  Cica is jobban van, egészen vasárnapig még turmixoltuk a kajáját. Aztán rájottunk hogy már nem kell neki pépesíteni, ugyanis a férjem aznap este pár órára bement dolgozni (szabadnapja volt, de ilyen ez egy foszakácsnak) és kint hagyta a kis kígyó egereit olvasztani. Mire hazajott a cica megette oket :D Már csak az ures zacskót találta meg szanaszét :D Úgyhogy úgy gondoltuk ha azt meg tudja enni akkor a kaja is mehet neki ;) Kicsit még bizonytalan, a fájdalmat osszekapcsolja a tálkájával így máshova kellett tenni az ennivalóját, sokszor ott kell végig simogatni amíg eszik hogy ne pánikoljon be, de azért már javul :) Orulunk neki nagyon aggódtunk érte. Hiába nah, nekunk egyenlore o a gyerek a háznál, meg a nyuszi. Néhányan kérdeztetek a cica Aids-rol, igen ez ugyanaz mint ami az embereknél van, de természetesen csak egy másik cica tudná tole elkapni -ezért nem engedjuk ki, csak pórázon megy ki a kertbe sétálni, de o tokéletesen jól elvan idebent. A cica aids rovidítése FIV, ugyanúgy vannak kulonbozo stádiumok. Jóformán nem mukodik az immunrendszere. Amikor elhoztuk akkor semmi problémája nem volt. Azóta lett neki asztmája amire szteroidokat kap mindennap- ettol állandóan éhes=nem egy kistermetu cicáról beszélunk kozel 8kg ;) Most meg ugye a fogaival és az ínyével volt probléma. Biztosítást nem tudunk rá kotni, meg felesleges, mert úgyis mindenre azt mondanák hogy az alapbetegsége miatt érik dolgok, szóval nem fizetne a biztosító. Nem olcsó mulatság neki az állatorvos amikor valami gond van, de szerencsére általában jól van :) Egyébként meg azt szoktuk mondani hogy minden fillért megér ám az hogy o jól érezze magát és konnyebb legyen neki.
Ma végre levágattam a hajam teljesen rovidre, egyszeruen elegem volt hogy markostul hullik a hajam, nemcsak hajmosásnál hanem bármikor. A fodrász szerint a sapka miatt van amit a konyhán hordanom kell, és ugye meleg is van, nem tud lélegezni a hajam. Nah hát ezen jelenleg nem tudok segíteni, de hátha jobb lesz picit hogy legalább nem lesz szorosan osszekontyolva munkában ;) Lassanként kezdenek elmúlni az utolsó lombiknál szerzett ragyáim is. Meddoségibol semmi hír, fel kellene hívni oket de mindig elfelejtem :O
Nah és persze: elhiszem azt amit még nem látok hogy meglássam azt amiben hiszek ;)