Azért nehéz néha..

Régen nem írtam. Valahogy nincs motiváció arra hogy megosszam a gondolataim. Most ezt megpróbálom megtorni. Sokat tanakodtam azon is mi legyen a bloggal. Hiába nah annyi mindenki "lebukott" hogy én nem szeretnék. Aki olvas tudja nagyon személyes dolgokat megosztottam amibol irtó konnyu rámismerni. Szóval elofordulhat hogy egyszer zárt lesz. Vagy hamarosan. Még nem tudom. Ha valaki ilyet tapasztal és kíváncsi lesz a továbbiakra majd dobjon egy email címet. ;)
Szóval az van hogy a férjem beadta 4 hete a felmondását. Majd egyszer ha lesz turelmem leírom részletesen mik is torténtek. Talált is másik munkát illetve egy fejvadász találta meg ot és sikeres volt az egyuttmukodés. Étterem nem hotel (étteremben mindig is jobban szeretett dolgozni a férjem), ugyanúgy foszakács, lényegesen tobb pénz. Egyenlore én maradok, nem tudom meddig majd az ido hozza amit kell. Orokbefogadás lógóban, el sem kezdtuk, fogalmunk nincs milyen lesz az idobeosztása, ezt is elkezdjuk ha eljon az ideje.
Monty cicának pár hete az osszes fogát kihúzták, nem maradt egy sem. Fura de sokkal tobbet és jobban eszik mint foggal. Cost us a fortune but worth it ;)
És miért nehéz néha? Tavaly Júniusban volt az utolsó lombik. Eltelt tobb mint 1 év, és nem mondanám hogy elfelejtettem. Nem azt hogy nem sikerult. Hanem azt hogy lehetett és volt is okom reménykedni. Tavaly ugye néztem a One born every minute c musort. Akkor még tele reménnyel, és a végén mindig a meghatottságtól sírtam. Ma is néztem az új évadot. Ma már a fájdalomtól sírtam a végén. Hogy lehet én ezt soha nem élhetem át. Igen tudom fogok olelni babát/kisgyereket, fognak hívni anyának. És ez a legfontosabb. De mégis. Gondolom mi nok erre lennénk beprogramozva. Hogy várandósak legyunk, hogy gyereket szuljunk. Szerencse a szerencsétlenségben hogy e két dolgot mellozve is lehetek Anya. És jelenleg ez az egy ami továbbvisz. Ami motivál.
De ettol fuggetlenul elég nehéz feldolgozni hogy már reménykedni se nagyon érdemes, felesleges is , minek is lennék hónapról hónapra a godor alján nemde?
Menszeszem totál megorult illetve nagyjából beállt 26 napra, minden hónapban észreveszem az ovut (lombik elott nem volt tojcsis nyák sosem).Arra azért kíváncsi lennék mitol rovidultek meg a ciklusaim. Nem mintha olyan sokat számítana, de mittudomén úgy érdekel. Majd ha hazajutok elvonszolom magam dokihoz is (ha én nem vonszolom magam majd N tuti elvisz amennyire ismerem :D ). Hát nagyjából nagyon dióhéjban ennyi ami most van. Talán hamarosan részletesen is leíom a dolgok állását.

Annyi minden...

Torténik mostanság, csak kapkodom a fejem. Foképpen otthon anyuéknál van sok izgalom. Anyu ugye évek óta kínlódik a lábával, sokszor otthon mankóval kozlekedik :( Aztán múlt héten felfedezték hogy az egyik lába kezd lebénulni.... Kétségbeestem. Jovohéten fekszik be a reumakórházba, megpróbálják megállítani a folyamatot és jó alaposan kivizsgálják-megint, gerinc, csípo, lábak. Aztán az ocsém kórházba kerult, veseko.
Munkában elég siralmas a helyzet, alig maradtunk szakácsok. Konkrétan 4-en vagyunk, persze ez így rengeteg túlórát; szabadnapvesztést jelent. Egy ideje ugynokségtol kapunk szakácsot (már amikor bejonnek haha). Egy 240 szobás hotelrol beszélunk szóval nem vicces ez. De talán már látjuk a fényt az alagút végén. Lassan mintha alakulna a helyzet, 3 hónap múlva kezd egy szakács, én kapok egy tanulót, szóval majdcsak lesz valahogy. Mindezido alatt férjem 60-70 órákat dolgozik hetente. Volt pár nap amikor megrémisztett, teljesen depressziós volt, mondjuk elég reménytelennek tuno helyzetben voltunk/vagyunk, de már osszeszedte magát. Ebben az osszevisszaságban, orokbefogadásra sem tudunk/akarunk koncentrálni, hiszen jelenleg lehetetlen hogy egyszerre vegyunk ki szabadnapokat, márpedig ha elkezdjuk akkor viszont fog kelleni a tanfolyamok egyebek miatt, méghozzá nem akkor amikor mi be tudjuk utemezni hanem akkor amikor mondják.
Apropó orokbefogadás. Nem, nem gondoltuk meg magunkat. De nem is surgetjuk a dolgot. Megvár. Most annyi bizonytalanság van az életunkben hogy ez egy picit háttérbe szorult. Fura de nem bánom. Valahogy nem érzem azt hogy úristen most rogton, azonnal. Majd ha minden lecsendesedik johet ez is. Addig meg dolgozunk, és vagyogatunk. Azon is gondolkoztam múltkoriban hogy vajon mikor múlik el az hogy reménykedek hátha sikerul mégis nekunk az a baba? Van ilyen egyáltalán hogy elmúlik? Kétlem. Én arra jutottam hogy tuti hogy a vágy mindenkinél megmarad. 10 év múlva is. Legfeljebb nem vallja be még saját magának sem. Korulottunk itt az utcában kb 3 háznál van újszulott baba. Az egyik a szomszédunk. Néha utálok kimenni a kertbe, mert az o kertjuk tele van babaruhával (mármint a szárítón nem a fuvon). És néha most se bírom nézni az idegeneket nagy hassal, babakocsival, 6 gyerekkel. Mert attól ures leszek. Már nem nézem csodálattal a kisbabákat a buszon, hanem csak hidegen elfordítom a fejem.
Ám van egy kisbaba akit meg mindig alig várom hogy lássak :) N babája, jajj imádom pedig csak skypeon látom. Tundér gyerek és mindig akkora mosolyt kapok tole hogy képes bearanyozni egy egész hetemet. N szerint emlékszik a hangomra még a pocakból :) lehet benne valami mert pár hetes korában is felkapta a fejét ha beszéltem hozzá vagy az anyukájához :)
Nah a másik dolog meg ami foglalkoztat illetve ki sem tudnám kerulni hogy foglalkoztasson az az hogy Monty cicát vittuk a szokásos 6 havi ellenorzésre, és rossz hír van. Ki kell muteni a fogait :( Egyszeruen nem múlik az ínygyulladása, hiába kap antibiotikumot már vagy 6 hónapja-lehet tobb is. Jovohét csutortokon mutik, aggódni fogok érte, és fene tudja meddig tart míg felépul belole (a múltkor 3 fogát szedtek ki akkor is hónapok volt mire nagyjából helyrejott) az aids miatt ugye o nehezebben gyógyul. Nah meg kb.200 ezer ft-ba fog fájni + utána hetekig a fájdalomcsillapító ami kb heti 30ezer de már ez a legkevesebb csak ne szenvedne ennyit ez a drága cicám. Szóval van mivel elfoglalni magunkat.
Cikluso továbbra is felborulva az utolsó éppen 25 napos volt.... Már ezt  is unom. De egyenlore semmi porcikám nem kívánja hogy orvoshoz szaladgáljak. Majd jon egy sugallat és akkor menni fogok, de megpróbálom elhúzni addig míg hazajutok, elmegyek magánlaborba meg N dokijához aztán majd csinál velem valamit ;)

Anyák napi

Mindannyiótoknak,kivétel nélkül boldog-boldog Anyák Napját:)

Etamának és persze sok mindenki másnak...

Annyira de annyira szeretnék vigasztaló szavakat találni. De nincsenek. Ilyenkor már elfogynak. Tudom hogy a sokadik próbálkozásnál a vigasztalás már csak még nagyobb bánatot okoz. Mert mit is lehetne mondani? Azt hogy majd a következö sikerül? Vajon hányszor hallottátok már ezt? Amikor az ember lánya csinálja kétszer,háromszor,négyszer sokszor akkor már nincs vigasztaló szó. Akkor már csak szívböl tudom kívánni hogy találjatok reménysugarat. Egy újat mert van az valahol. Hogy tudjatok felállni. Hogy legyen egy megnyugvás egy kapaszkodó vagy bármi ami továbbvisz. Mert nincs minden veszve. Sikerülni fog csak sajnos nem tudjuk mikor és milyen módon. De én nagyon várom a posztokat a kétcsíkosról, a nagy hasról, arról hogy nem tudtok lehajolni már bekötni a cipötoket, arról hogy nincs alvás mert fogzik a baba és így tovább.... Bárcsak bárcsak minél hamarabb legyetek elefánt méretüek, vizesedö lábúak és kialvatlanok. Mert én annyira szeretném. Mindenkinek nagy ölelés tölem.

Annyi minden van meg hogy bövült a család

Nah hát mióta nem írtam már ... Azóta már volt az ötödik házassági évfordulónk. Még karácsonyra kaptam a férjemtöl koncertjegyeket és pont egybeesett az évfordulónkkal. Londonban voltunk 2 napot illetve majdnem két napot. A koncert a Wembley Arena-ban volt és mellette a Hiltonban szálltunk meg. Elsö nap egy jó kis ebédelés is volt, másnap meg magunkhoz híven megnéztük a londoni állat kertet. Szuper 2 nap volt. Aztán azóta meg dolgozok ilyeneket hogy 6 nap munka 1 szabadnap majd 9 nap munka 2 szabadnap ebböl ma van az elsö holnap is itthon aztán megint munka. Pénteken Benson nyuszi randin volt ami sikeres lett úgyhogy bövült a családunk Petal nyuszkóval. Nagyon cuki, hosszú a fején a haja olyan mintha be lenne szárítva neki. Van sok- sok gondolat a fejemben majd erendezem amennyire tölem telik aztán leírkálom. Jah és néhány napja eldöntöttem hogy útálom azt aki kitalálta hogy a gyürött ruha ciki és vasalni kell. Egyik héten úgy összegyült a mosnivaló szakácsruha hogy hosszú programon kellett mosni és így persze vasalni kellett (normál esetben 4-et mosok csak egyszerre és vállfán szárítva nem kell vasalni) és 9 rohadt szakácskabátot vasaltam és én bármit bármikor szivesen megcsinálok mint tudjuk pl tisztaságmániás vagyok de kifejezetten gyülölök vasalni :D

Szakácsélet képekben ;)

És ezek csak a nagyobbacska sérülések plusz egy rakat fotó már nincs is meg ;) amúgy nem fájnak ezek úgy mint ahogy gondolni lehet kép alapján. Tény hogy élöben rondább de meg lehet ám szokni. Egyébként érdekességnek raktam ezeket fel mert minden szakmának megvam a szépsége ugyebár. Nah ezek a hátrányok :D

Valami mégiscsak van

Az utolsó lombik óta lerövidültek a ciklusaim. Gondolkoztam picit rajta de azért nyugodtan alszok. Nah nem mondom ez az utolsó 24 napos már felbosszantott. Elsö körben pajzsmirigyre gondoltam ezt N is megerösítette bennem miután ma kiveséztük a dolgot. Jó hát túlzás lenne ha azt állítanám nagyon zavar a dolog. De picit igen, azért ez nem normális. Halvány lila gözom nincs honnan jött most ez elö. Lombikok elött miért nem. A következöt fogom tenni. A terv: felhívom a meddöségit elmondom mi a tünet, meglátjuk adnak e idöpontot vagy pedig végig kell futni a háziorvosos köröket. B terv (ha itt falakba ütközök): amikor hazamegyek N dokija és gyors privát laborok aztán meg majd meglátjuk. A vak is azt mondta ;) most 10 napot fogok zsinórban dolgozni úgyhogy nem tudom mennyire gyorsan tudom az ittenieket elérni meg hát lehet elhajtanak a búsba. We will see....
Aztán rájöttem hogy igazából ahhoz képest hogy mennyire tudok mások miatt aggódni meg noszogatni hogy orvoshoz kell menni ilyesmi, szóval ehhez képest magamat elég jól elhanyagolom. Térdeim nagyon fájnak már évek óta, most már elég rossz. Rá kell szánni magam az orvoshoz menésre. Fogam eltört egy már nem tudom mikor itt meg be sem vagyok regisztrálva egy fogorvoshoz sem (csakis azért mert fosok tölük de a fogaim meg szeretem és nem nincsenek tönkremenve de nah). Derekam becsípödik stb. De aki mindig fizikai munkát végzett ne csodálkozzon nemde? Jesszus 18 éve lesz idén hogy dolgozok, abból több mint 3 varroda, 6 egy szerelöüzem, és 9 a konyhán. Pffff. Még gombócból is sok.
Jut eszembe úúúgy de úúúgy ennék szilvásgombócot :D