Sunday 12 July 2015

Azért nehéz néha..

Régen nem írtam. Valahogy nincs motiváció arra hogy megosszam a gondolataim. Most ezt megpróbálom megtorni. Sokat tanakodtam azon is mi legyen a bloggal. Hiába nah annyi mindenki "lebukott" hogy én nem szeretnék. Aki olvas tudja nagyon személyes dolgokat megosztottam amibol irtó konnyu rámismerni. Szóval elofordulhat hogy egyszer zárt lesz. Vagy hamarosan. Még nem tudom. Ha valaki ilyet tapasztal és kíváncsi lesz a továbbiakra majd dobjon egy email címet. ;)
Szóval az van hogy a férjem beadta 4 hete a felmondását. Majd egyszer ha lesz turelmem leírom részletesen mik is torténtek. Talált is másik munkát illetve egy fejvadász találta meg ot és sikeres volt az egyuttmukodés. Étterem nem hotel (étteremben mindig is jobban szeretett dolgozni a férjem), ugyanúgy foszakács, lényegesen tobb pénz. Egyenlore én maradok, nem tudom meddig majd az ido hozza amit kell. Orokbefogadás lógóban, el sem kezdtuk, fogalmunk nincs milyen lesz az idobeosztása, ezt is elkezdjuk ha eljon az ideje.
Monty cicának pár hete az osszes fogát kihúzták, nem maradt egy sem. Fura de sokkal tobbet és jobban eszik mint foggal. Cost us a fortune but worth it ;)
És miért nehéz néha? Tavaly Júniusban volt az utolsó lombik. Eltelt tobb mint 1 év, és nem mondanám hogy elfelejtettem. Nem azt hogy nem sikerult. Hanem azt hogy lehetett és volt is okom reménykedni. Tavaly ugye néztem a One born every minute c musort. Akkor még tele reménnyel, és a végén mindig a meghatottságtól sírtam. Ma is néztem az új évadot. Ma már a fájdalomtól sírtam a végén. Hogy lehet én ezt soha nem élhetem át. Igen tudom fogok olelni babát/kisgyereket, fognak hívni anyának. És ez a legfontosabb. De mégis. Gondolom mi nok erre lennénk beprogramozva. Hogy várandósak legyunk, hogy gyereket szuljunk. Szerencse a szerencsétlenségben hogy e két dolgot mellozve is lehetek Anya. És jelenleg ez az egy ami továbbvisz. Ami motivál.
De ettol fuggetlenul elég nehéz feldolgozni hogy már reménykedni se nagyon érdemes, felesleges is , minek is lennék hónapról hónapra a godor alján nemde?
Menszeszem totál megorult illetve nagyjából beállt 26 napra, minden hónapban észreveszem az ovut (lombik elott nem volt tojcsis nyák sosem).Arra azért kíváncsi lennék mitol rovidultek meg a ciklusaim. Nem mintha olyan sokat számítana, de mittudomén úgy érdekel. Majd ha hazajutok elvonszolom magam dokihoz is (ha én nem vonszolom magam majd N tuti elvisz amennyire ismerem :D ). Hát nagyjából nagyon dióhéjban ennyi ami most van. Talán hamarosan részletesen is leíom a dolgok állását.

4 comments:

  1. Marcsi drága, elsírtam magam attól, amit leírtál, annyira tudom, milyen ezen átmenni... Nekem a kineziológus segített, hogy fejben és lélekben is rendbejöjjek, de nem volt könnyű időszak, miután elvesztettük az ikerbabáinkat és utána jöttek a sikertelen lombikok... Úgy éreztem, hogy soha nem mászok ki a gödörből, és a környezetemben sem értik meg, min megyek keresztül. Soha ne add fel Drága, szívemből kívánom, hogy anya lehess! Ölellek, Dorka

    ReplyDelete
  2. Sokat gondoltam Rád az elmúlt idôben, mind a Monty cica miatt, hogy mi lehet vele, illetve vajon hogy lehetsz lelkileg. Tökéletesen megértelek! Bízom benne, hogy rövidesen teljesül az álmod! Én természetesen továbbra is szeretnélek olvasni. Ölellek!

    ReplyDelete
  3. Én is olvasnálak! Köszönöm! Kitartást kívánok! Ölellek

    ReplyDelete
  4. Szia Marcsy, én is szeretnélek olvasni továbbra is, nagypn szurkolok hogy induljon az örökbefogadás nálatok. A donoros kislányom óta teljesen úgyérzem hogy az örökbefogadás is pont olyan igazi anyasághoz/szülőséghez vezet.
    Az email címem: farkasella42@gmail.com

    ReplyDelete