Hát nah tipikus dolog hogy mikor végre rászánom az idot és írok orokbefogadásról mindenrol akkor más irányba fordul minden. Szóval az tortént hogy már amikor elkezdtuk a találkozókat ilyesmit, láttam a férjemen valami nem 100%-os. Aztán nagy nehezen kiszedtem belole hogy most rogton ezt mégsem szeretné. De nincs semmi gond, felhívta az ugynokséget akiken keresztul szeretnénk orokbefogadni, azt mondták semmi gond, mihelyst teljesen készen állunk ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Akár 2 év múlva is. Így márciusban nagy valószínuséggel elutazunk valahova 1 hétre (mi pl nászúton sem voltunk, eloszor pénz nem volt rá, azóta meg ido). Szóval ez van de megpróbálom nagy vonalakban leírni hogy eddig mégis mit sikerult haladni.
Eloszor is felhívtam az ugynokséget hogy szeretnénk orokbefogadni. Visszahívtak kb 2 percen belul és nagyon sokáig beszélgettem a holggyel telefonon nagyon kedves volt Alice-nek hívják mint csodaországosat :) A hosszú beszélgetés végulis egy telefonos interjú lett aminek a végén kaptunk idopontot személyes találkozóra. Az elso találkozó kb 3 óra volt és csak a felérol tudtunk beszélni annak amirol kellett volna. Itt MINDEN szóba kerult az én gyerekkorom, a férjemé. Nem sima ugyrol beszélunk azért is tartott olyan sokáig. Nálam ugye szulok elváltak, alkoholista apuka, bántalmazott anyuka részletekbe nem mennék bele. A lényeg hogy igazából azért vájkálnak ilyesmiben hogy lássák hogy kezeljuk ezt a helyzetet. Nálam pl elég sokat foglalkoztak azzal milyen a viszony jelenleg apuval, mennyi az esélye hogy mondjuk zaklasson. (kb semmilyen kapcsolatom nincs vele megint a 2 évvel ezelotti oromkodes után ismét iszik, úgy tunik ez mindig kozénk fog állni) A férjemnél pedig elég sokat foglalkoztak azzal hogy o pl gyerekotthonban toltott 2 évet, miért, hogy viselte stb. Ezután volt egy nyílt nap amire el kellett menni ez egy tájékoztató jellegu. Igazából nem a papírmunka részére térnek ki hanem foképpen arra mi a hátránya annak ha valaki orokbefogad. Hulyén hangzik de én személy szerint és a férjem is nagyon hasznosnak találtuk. Hiszen mégis ki gondolkodik már a gyerek érkezése elott a gyerek fejével? Hogy az a gyermek honnan jott, és igenis mindegyik szinte kivétel nélkul sérult. Lelkileg. Es erre fel kell készulni. Ja, ekozben folyamatosan csináltam online "képzést" vagy nem is tudom minek nevezzem. Van itt egy weboldal amit az állam készitett, itt kulonbozo modulok vannak hanganyaggal és szoveggel és a végén tesztet kell csinálni. Kulonbozo gyerekek torténetei vannak benne és hogy bizonyos he,yzetekre hogy reagál helyesen az orokbefogadó. Nagyon érdekes de pl szívbe markoló is. Nah ott tartottam hogy nyílt nap, ezen tul lettunk. Ott ki kellett tolteni a végén egy nyilatkozatot hogy szeretnénk-e tovább lépni. Beírtuk igen. Akkor lett egy másik megbeszélés ahol már 2 szociális dolgozóval beszélgettunk. Ez kb 4 órás volt ha jól emlékszem. Egyébként meg kell jegyezzem hogy ez az egész kb 6 hét alatt zajlott le, szóval marha gyorsan megy. Ennek az újabb találkozónak a végén megkaptuk a végleges regisztráláshoz szukséges papírokat. Kellett 4 referencia (nehéz osszeszedni elég komoly kitételei vannak). Az elmúlt 10 év lakcímei stb. Aztán nekem személy szerint fog kelleni erkolcsi bizonyítvány otthonról. Szóval mikor a regisztrálást elkuldtuk, elbírálták hogy egyáltalán elindulhatunk-e. És igen. Kis gorongyokkel az úton de igen. Azzal hívtak minket vissza októberben hogy a Januáriakkal indulhatunk. Azért nem rogton mert nekunk kb 10x annyi idobe fog tartani mindenféle papírokat megcsinálni a bonyolult családi háttér miatt. Emiatt nekunk elore elkuldték emailben mikkel kell készulni hogy amikor ténylegesen kezdunk ne legyen tolódás. Itt beszélunk olyanról hogy családfa, kronológiát kell készíteni, kaptunk egy kb 100 kérdésbol álló személyre szóló csomagot. Meg ilyeneket. Szóval elég bonyolult. Maga a tényleges eljárás áll egy 2 hónapos lépcsobol és egy 4 hónaposból. A 2 hónapos ez az osszes papírmunka plusz 2 nap képzés, családlátogatás, meg ha jól emlékszem 4 megbeszélés, szóval elég sok. A 4 hónapos lépcso meg 4 képzés, kb 8 találkozó stb. Majd ennek a végén az egész mindenséget osszerakják és átveszi egy állami "eskudtszék" akik végul eldontik egyáltalán fogadhatunk-e orokbe. Meg ilyenek vannak hogy nekem szóltak fogják kérni szedjek fogamzásgátlót mert ugye nálunk ismeretlen a meddoség oka, én ezt nem bánom, van akinek biztos furcsa lenne, sot tudom van olyan aki emiatt lefújta az egészet. Szóval így van ez, egyenlore szuneteltetve van a dolog. Én mondtam a férjemnek hogy semmit nem kell tennie amit nem szeretne. Ha nekem választani kellene a gyerek meg a férjem kozott akkor én a férjemet választom, hiszen én vele szeretnék családot nem pedig egyedul vagy valaki mással.
Lesz, majd egyszer lesz nekunk is. Ha pedig nem lesz, akkor már úgyis jó. A mindenáron bármin keresztul elérni már rég elmúlt. Hiszem hogy minden okkal torténik, és annak is oka van ha nem torténik.
Nah most ez ilyenre sikerult ennyi jott ki egy szusszra, talán picit száraz, meg nem is humoros de ez már csak ilyen, ez a téma nem mindig felhotlen és vicces :D
Monday, 5 December 2016
Thursday, 29 September 2016
Nah hát itt is vagyok hihi :D
Hát izé ahhoz képest hogy 2 hétre terveztem bezárni (na és akkor mivan) lett belole úgy 1 év :P
Szóval elég sok minden tortént azóta. Megpróbálom pontokba szedni ;)
-Szeptemberben miután utoljára ítam voltam otthon, volt vv, Hyperinzulinémia, Inzulinrezisztencia, Kóros D vitaminhiány. Gyógyszert intezni itt kint kész rohej, mert már nem lombikozunk stb úgyhogy minek azt kezelni (majd egy másik posztban bovebben lehet leírom) úgyhogy Januárban kezdtem el napi 2x750 merckformin xr + diéta= Júliusra normális inzulin értékek, doki szerint ha már nem direktbe csinálunk babát gyógyszert fokozatosan elhagyni persze diéta marad. Jaaaaa és minusz 10-12 kg jelenleg 53kg vagyok
-Férj 3 hónap után az új helyen is felmondott, még tobb órát dolgozott az új helyen mint a régin (de így legalább itthon volt karácsonykor akkor lett vége a felmondási idejének)
-Keresztanya lettem másodjára :) <3
-Férj másik helyen kezdett Januárban, barátibb a helyzet sokkal, igaz a pénz meg kevesebb de kit érdekel
-Eladták a házat a fejunk folul amit béreltunk, másikat kellett keresni ahova vihettuk az állatainkat is, nem volt egyszeru, sikerult, de mindennek ára van, tobb mint 2 hónapig 2 helyre fizettunk lakbért... Túléltuk
-Sógoroméknál Január végén megszuletett a 3ik baba, kisfiú, szégyen vagy nem tegnap láttuk eloszor, nagyon édes
-Március elején koltozés, minden velejáró orulettel, ezt is túléltuk
-Utána egy darabig csend néha beszélgetés az orokbefogadásról
-Május végén hivtam Swindont az orokbefogadás miatt, azt mondták hivnak 2 héten belul azóta sem (az volt a bajuk hogy dohányoztunk, de azóta már nem csak éppen ne csekkoltak vissza)
-Augusztus 3-án felhivtam egy ugynokséget az orokbefogadás miatt, azóta megy minden mint a karikacsapás ( haha I wish) nah nem olyan egyszeru, de erre tuti elmegy egy poszt. Mindenképp leírom, érdekes lesz.
Most így ennyi, és már fogok jonni, ha lesz turelmem kiválogatni néhány régi poszt lehet eltunik, nem a biztatós vagy lombikos hanem a nagyon személyes ;)
Szóval elég sok minden tortént azóta. Megpróbálom pontokba szedni ;)
-Szeptemberben miután utoljára ítam voltam otthon, volt vv, Hyperinzulinémia, Inzulinrezisztencia, Kóros D vitaminhiány. Gyógyszert intezni itt kint kész rohej, mert már nem lombikozunk stb úgyhogy minek azt kezelni (majd egy másik posztban bovebben lehet leírom) úgyhogy Januárban kezdtem el napi 2x750 merckformin xr + diéta= Júliusra normális inzulin értékek, doki szerint ha már nem direktbe csinálunk babát gyógyszert fokozatosan elhagyni persze diéta marad. Jaaaaa és minusz 10-12 kg jelenleg 53kg vagyok
-Férj 3 hónap után az új helyen is felmondott, még tobb órát dolgozott az új helyen mint a régin (de így legalább itthon volt karácsonykor akkor lett vége a felmondási idejének)
-Keresztanya lettem másodjára :) <3
-Férj másik helyen kezdett Januárban, barátibb a helyzet sokkal, igaz a pénz meg kevesebb de kit érdekel
-Eladták a házat a fejunk folul amit béreltunk, másikat kellett keresni ahova vihettuk az állatainkat is, nem volt egyszeru, sikerult, de mindennek ára van, tobb mint 2 hónapig 2 helyre fizettunk lakbért... Túléltuk
-Sógoroméknál Január végén megszuletett a 3ik baba, kisfiú, szégyen vagy nem tegnap láttuk eloszor, nagyon édes
-Március elején koltozés, minden velejáró orulettel, ezt is túléltuk
-Utána egy darabig csend néha beszélgetés az orokbefogadásról
-Május végén hivtam Swindont az orokbefogadás miatt, azt mondták hivnak 2 héten belul azóta sem (az volt a bajuk hogy dohányoztunk, de azóta már nem csak éppen ne csekkoltak vissza)
-Augusztus 3-án felhivtam egy ugynokséget az orokbefogadás miatt, azóta megy minden mint a karikacsapás ( haha I wish) nah nem olyan egyszeru, de erre tuti elmegy egy poszt. Mindenképp leírom, érdekes lesz.
Most így ennyi, és már fogok jonni, ha lesz turelmem kiválogatni néhány régi poszt lehet eltunik, nem a biztatós vagy lombikos hanem a nagyon személyes ;)
Tuesday, 22 September 2015
Monday, 14 September 2015
Így vagyok
Úgy vagyok hogy sehogy. Azt asszem írtam hogy férjem felmondott a munkahelyen. Az új helyen jobban érzi magát,habár van hogy alig látom. Van hogy 2 teljes napig csak telefonon tudunk beszélni. Én ugye továbbra is hajnalban kelek stb, szóval nem igazán megy hogy megvárjam.
Ez van, majd megszokjuk. Rengeteget dolgoztam az elmúlt 3 hónapban. Sikeresen bele is betegedtem pár hete, azóta kicsit jobban figyelnek rám a munkahelyen. Hetekig heti 1 szabadnappal dolgoztam, aztán a tetopont az volt amikor 0 szabadnapom volt. No comment. Jó kis ovsomor lett a vége, szerencsére kiutéseim nem lettek, így 4 nap piheno után újra dolgoztam (amúgy nem gondoltam volna hogy ez ilyen rohadt fájdalmas). A jobb oldalam, mellem és a hátam jobb fele fájt nagyon. Azt mondta a doki mell alatt húzodik egy ideg egész hátkozépig, azt támadta meg az ovsomor és azért volt olyan fájdalmas. Az elso 2 napban volt hogy konkrétan fetrengtem kínomban.
Orokbefogadást egyenlore el sem kezdtuk, se ido, se energia hozzá. Eloszor alkalmazkodnunk kell az újéletritmushoz, és mivel a férjem a mellettunk lévo városban dolgozik, így az is elképzelheto hogy márciusban amikor lejár a mostani albérletre a szerzodésunk akkor koltozés lesz. Még nem tudjuk, egyenlore belefáradtunk már a szarságokba amik vannak korulottunk, de egy ideje úgy tunik talán megcsillan a fény az alagút végén, legalábbis már legalább nekem van 2 hete heti 2 szabadnapom.... kop kop. Cica jól van, talán túl jól is, megi t úgy elhízott hogy jelenleg fogyókúrára van fogva, most lehet nevetni, alacsony szénhidráttartalmú kaját adunk neki :D Ha ezzel sem sikerul fogynia, visszuk dietetikushoz . Orulet hogy mik vannak nah.
Jovohét szerdán utazom haza 2 hétre. Végre. Igaz egyedul, férjem egyenlore nem tud szabit kivenni. Csutortokon fogorvoshoz megyek. Aztán meg hétfon végre N-t meglátogatom pár napra és megolelhetem a kislányát is, jajj már nagyon várom. Jesszusom mióta alig blogolok nem akar menni az írás sem. Most tényleg akkor antiszociális lettem vagy mi? Annyi minden van a fejemben, de nem akar kijonni. Pffffff.Nah szóval mikor meglátogatom N barátnomet, akkor eljon velem vv-re stb, hát kíváncsi leszek. Kb 3-4 napon belul bezáro a blogot, valószínuleg csak addig míg otthon vagyok. Nem tudom engem valahogy elrettent hogy anno sokan lebuktak, lehet emiatt sem megy annyira az írás, szóval addig tuti zárva lesz amig otthon vagyok. Foképpen azért mert ha mondjuk tesóim vagy valaki keresgél az ipadon és ráakad blogra amit olvasok onnan már egyenes út vezet ide ;)
Szóval most megígérem magamnak hogy osszeszedem magam, és megpróbálok megint gyakrabban írni, sírósat is meg nevetoset is meg unalmasakat is ;)
Ez van, majd megszokjuk. Rengeteget dolgoztam az elmúlt 3 hónapban. Sikeresen bele is betegedtem pár hete, azóta kicsit jobban figyelnek rám a munkahelyen. Hetekig heti 1 szabadnappal dolgoztam, aztán a tetopont az volt amikor 0 szabadnapom volt. No comment. Jó kis ovsomor lett a vége, szerencsére kiutéseim nem lettek, így 4 nap piheno után újra dolgoztam (amúgy nem gondoltam volna hogy ez ilyen rohadt fájdalmas). A jobb oldalam, mellem és a hátam jobb fele fájt nagyon. Azt mondta a doki mell alatt húzodik egy ideg egész hátkozépig, azt támadta meg az ovsomor és azért volt olyan fájdalmas. Az elso 2 napban volt hogy konkrétan fetrengtem kínomban.
Orokbefogadást egyenlore el sem kezdtuk, se ido, se energia hozzá. Eloszor alkalmazkodnunk kell az újéletritmushoz, és mivel a férjem a mellettunk lévo városban dolgozik, így az is elképzelheto hogy márciusban amikor lejár a mostani albérletre a szerzodésunk akkor koltozés lesz. Még nem tudjuk, egyenlore belefáradtunk már a szarságokba amik vannak korulottunk, de egy ideje úgy tunik talán megcsillan a fény az alagút végén, legalábbis már legalább nekem van 2 hete heti 2 szabadnapom.... kop kop. Cica jól van, talán túl jól is, megi t úgy elhízott hogy jelenleg fogyókúrára van fogva, most lehet nevetni, alacsony szénhidráttartalmú kaját adunk neki :D Ha ezzel sem sikerul fogynia, visszuk dietetikushoz . Orulet hogy mik vannak nah.
Jovohét szerdán utazom haza 2 hétre. Végre. Igaz egyedul, férjem egyenlore nem tud szabit kivenni. Csutortokon fogorvoshoz megyek. Aztán meg hétfon végre N-t meglátogatom pár napra és megolelhetem a kislányát is, jajj már nagyon várom. Jesszusom mióta alig blogolok nem akar menni az írás sem. Most tényleg akkor antiszociális lettem vagy mi? Annyi minden van a fejemben, de nem akar kijonni. Pffffff.Nah szóval mikor meglátogatom N barátnomet, akkor eljon velem vv-re stb, hát kíváncsi leszek. Kb 3-4 napon belul bezáro a blogot, valószínuleg csak addig míg otthon vagyok. Nem tudom engem valahogy elrettent hogy anno sokan lebuktak, lehet emiatt sem megy annyira az írás, szóval addig tuti zárva lesz amig otthon vagyok. Foképpen azért mert ha mondjuk tesóim vagy valaki keresgél az ipadon és ráakad blogra amit olvasok onnan már egyenes út vezet ide ;)
Szóval most megígérem magamnak hogy osszeszedem magam, és megpróbálok megint gyakrabban írni, sírósat is meg nevetoset is meg unalmasakat is ;)
Sunday, 12 July 2015
Azért nehéz néha..
Régen nem írtam. Valahogy nincs motiváció arra hogy megosszam a gondolataim. Most ezt megpróbálom megtorni. Sokat tanakodtam azon is mi legyen a bloggal. Hiába nah annyi mindenki "lebukott" hogy én nem szeretnék. Aki olvas tudja nagyon személyes dolgokat megosztottam amibol irtó konnyu rámismerni. Szóval elofordulhat hogy egyszer zárt lesz. Vagy hamarosan. Még nem tudom. Ha valaki ilyet tapasztal és kíváncsi lesz a továbbiakra majd dobjon egy email címet. ;)
Szóval az van hogy a férjem beadta 4 hete a felmondását. Majd egyszer ha lesz turelmem leírom részletesen mik is torténtek. Talált is másik munkát illetve egy fejvadász találta meg ot és sikeres volt az egyuttmukodés. Étterem nem hotel (étteremben mindig is jobban szeretett dolgozni a férjem), ugyanúgy foszakács, lényegesen tobb pénz. Egyenlore én maradok, nem tudom meddig majd az ido hozza amit kell. Orokbefogadás lógóban, el sem kezdtuk, fogalmunk nincs milyen lesz az idobeosztása, ezt is elkezdjuk ha eljon az ideje.
Monty cicának pár hete az osszes fogát kihúzták, nem maradt egy sem. Fura de sokkal tobbet és jobban eszik mint foggal. Cost us a fortune but worth it ;)
És miért nehéz néha? Tavaly Júniusban volt az utolsó lombik. Eltelt tobb mint 1 év, és nem mondanám hogy elfelejtettem. Nem azt hogy nem sikerult. Hanem azt hogy lehetett és volt is okom reménykedni. Tavaly ugye néztem a One born every minute c musort. Akkor még tele reménnyel, és a végén mindig a meghatottságtól sírtam. Ma is néztem az új évadot. Ma már a fájdalomtól sírtam a végén. Hogy lehet én ezt soha nem élhetem át. Igen tudom fogok olelni babát/kisgyereket, fognak hívni anyának. És ez a legfontosabb. De mégis. Gondolom mi nok erre lennénk beprogramozva. Hogy várandósak legyunk, hogy gyereket szuljunk. Szerencse a szerencsétlenségben hogy e két dolgot mellozve is lehetek Anya. És jelenleg ez az egy ami továbbvisz. Ami motivál.
De ettol fuggetlenul elég nehéz feldolgozni hogy már reménykedni se nagyon érdemes, felesleges is , minek is lennék hónapról hónapra a godor alján nemde?
Menszeszem totál megorult illetve nagyjából beállt 26 napra, minden hónapban észreveszem az ovut (lombik elott nem volt tojcsis nyák sosem).Arra azért kíváncsi lennék mitol rovidultek meg a ciklusaim. Nem mintha olyan sokat számítana, de mittudomén úgy érdekel. Majd ha hazajutok elvonszolom magam dokihoz is (ha én nem vonszolom magam majd N tuti elvisz amennyire ismerem :D ). Hát nagyjából nagyon dióhéjban ennyi ami most van. Talán hamarosan részletesen is leíom a dolgok állását.
Szóval az van hogy a férjem beadta 4 hete a felmondását. Majd egyszer ha lesz turelmem leírom részletesen mik is torténtek. Talált is másik munkát illetve egy fejvadász találta meg ot és sikeres volt az egyuttmukodés. Étterem nem hotel (étteremben mindig is jobban szeretett dolgozni a férjem), ugyanúgy foszakács, lényegesen tobb pénz. Egyenlore én maradok, nem tudom meddig majd az ido hozza amit kell. Orokbefogadás lógóban, el sem kezdtuk, fogalmunk nincs milyen lesz az idobeosztása, ezt is elkezdjuk ha eljon az ideje.
Monty cicának pár hete az osszes fogát kihúzták, nem maradt egy sem. Fura de sokkal tobbet és jobban eszik mint foggal. Cost us a fortune but worth it ;)
És miért nehéz néha? Tavaly Júniusban volt az utolsó lombik. Eltelt tobb mint 1 év, és nem mondanám hogy elfelejtettem. Nem azt hogy nem sikerult. Hanem azt hogy lehetett és volt is okom reménykedni. Tavaly ugye néztem a One born every minute c musort. Akkor még tele reménnyel, és a végén mindig a meghatottságtól sírtam. Ma is néztem az új évadot. Ma már a fájdalomtól sírtam a végén. Hogy lehet én ezt soha nem élhetem át. Igen tudom fogok olelni babát/kisgyereket, fognak hívni anyának. És ez a legfontosabb. De mégis. Gondolom mi nok erre lennénk beprogramozva. Hogy várandósak legyunk, hogy gyereket szuljunk. Szerencse a szerencsétlenségben hogy e két dolgot mellozve is lehetek Anya. És jelenleg ez az egy ami továbbvisz. Ami motivál.
De ettol fuggetlenul elég nehéz feldolgozni hogy már reménykedni se nagyon érdemes, felesleges is , minek is lennék hónapról hónapra a godor alján nemde?
Menszeszem totál megorult illetve nagyjából beállt 26 napra, minden hónapban észreveszem az ovut (lombik elott nem volt tojcsis nyák sosem).Arra azért kíváncsi lennék mitol rovidultek meg a ciklusaim. Nem mintha olyan sokat számítana, de mittudomén úgy érdekel. Majd ha hazajutok elvonszolom magam dokihoz is (ha én nem vonszolom magam majd N tuti elvisz amennyire ismerem :D ). Hát nagyjából nagyon dióhéjban ennyi ami most van. Talán hamarosan részletesen is leíom a dolgok állását.
Wednesday, 20 May 2015
Annyi minden...
Torténik mostanság, csak kapkodom a fejem. Foképpen otthon anyuéknál van sok izgalom. Anyu ugye évek óta kínlódik a lábával, sokszor otthon mankóval kozlekedik :( Aztán múlt héten felfedezték hogy az egyik lába kezd lebénulni.... Kétségbeestem. Jovohéten fekszik be a reumakórházba, megpróbálják megállítani a folyamatot és jó alaposan kivizsgálják-megint, gerinc, csípo, lábak. Aztán az ocsém kórházba kerult, veseko.
Munkában elég siralmas a helyzet, alig maradtunk szakácsok. Konkrétan 4-en vagyunk, persze ez így rengeteg túlórát; szabadnapvesztést jelent. Egy ideje ugynokségtol kapunk szakácsot (már amikor bejonnek haha). Egy 240 szobás hotelrol beszélunk szóval nem vicces ez. De talán már látjuk a fényt az alagút végén. Lassan mintha alakulna a helyzet, 3 hónap múlva kezd egy szakács, én kapok egy tanulót, szóval majdcsak lesz valahogy. Mindezido alatt férjem 60-70 órákat dolgozik hetente. Volt pár nap amikor megrémisztett, teljesen depressziós volt, mondjuk elég reménytelennek tuno helyzetben voltunk/vagyunk, de már osszeszedte magát. Ebben az osszevisszaságban, orokbefogadásra sem tudunk/akarunk koncentrálni, hiszen jelenleg lehetetlen hogy egyszerre vegyunk ki szabadnapokat, márpedig ha elkezdjuk akkor viszont fog kelleni a tanfolyamok egyebek miatt, méghozzá nem akkor amikor mi be tudjuk utemezni hanem akkor amikor mondják.
Apropó orokbefogadás. Nem, nem gondoltuk meg magunkat. De nem is surgetjuk a dolgot. Megvár. Most annyi bizonytalanság van az életunkben hogy ez egy picit háttérbe szorult. Fura de nem bánom. Valahogy nem érzem azt hogy úristen most rogton, azonnal. Majd ha minden lecsendesedik johet ez is. Addig meg dolgozunk, és vagyogatunk. Azon is gondolkoztam múltkoriban hogy vajon mikor múlik el az hogy reménykedek hátha sikerul mégis nekunk az a baba? Van ilyen egyáltalán hogy elmúlik? Kétlem. Én arra jutottam hogy tuti hogy a vágy mindenkinél megmarad. 10 év múlva is. Legfeljebb nem vallja be még saját magának sem. Korulottunk itt az utcában kb 3 háznál van újszulott baba. Az egyik a szomszédunk. Néha utálok kimenni a kertbe, mert az o kertjuk tele van babaruhával (mármint a szárítón nem a fuvon). És néha most se bírom nézni az idegeneket nagy hassal, babakocsival, 6 gyerekkel. Mert attól ures leszek. Már nem nézem csodálattal a kisbabákat a buszon, hanem csak hidegen elfordítom a fejem.
Ám van egy kisbaba akit meg mindig alig várom hogy lássak :) N babája, jajj imádom pedig csak skypeon látom. Tundér gyerek és mindig akkora mosolyt kapok tole hogy képes bearanyozni egy egész hetemet. N szerint emlékszik a hangomra még a pocakból :) lehet benne valami mert pár hetes korában is felkapta a fejét ha beszéltem hozzá vagy az anyukájához :)
Nah a másik dolog meg ami foglalkoztat illetve ki sem tudnám kerulni hogy foglalkoztasson az az hogy Monty cicát vittuk a szokásos 6 havi ellenorzésre, és rossz hír van. Ki kell muteni a fogait :( Egyszeruen nem múlik az ínygyulladása, hiába kap antibiotikumot már vagy 6 hónapja-lehet tobb is. Jovohét csutortokon mutik, aggódni fogok érte, és fene tudja meddig tart míg felépul belole (a múltkor 3 fogát szedtek ki akkor is hónapok volt mire nagyjából helyrejott) az aids miatt ugye o nehezebben gyógyul. Nah meg kb.200 ezer ft-ba fog fájni + utána hetekig a fájdalomcsillapító ami kb heti 30ezer de már ez a legkevesebb csak ne szenvedne ennyit ez a drága cicám. Szóval van mivel elfoglalni magunkat.
Cikluso továbbra is felborulva az utolsó éppen 25 napos volt.... Már ezt is unom. De egyenlore semmi porcikám nem kívánja hogy orvoshoz szaladgáljak. Majd jon egy sugallat és akkor menni fogok, de megpróbálom elhúzni addig míg hazajutok, elmegyek magánlaborba meg N dokijához aztán majd csinál velem valamit ;)
Munkában elég siralmas a helyzet, alig maradtunk szakácsok. Konkrétan 4-en vagyunk, persze ez így rengeteg túlórát; szabadnapvesztést jelent. Egy ideje ugynokségtol kapunk szakácsot (már amikor bejonnek haha). Egy 240 szobás hotelrol beszélunk szóval nem vicces ez. De talán már látjuk a fényt az alagút végén. Lassan mintha alakulna a helyzet, 3 hónap múlva kezd egy szakács, én kapok egy tanulót, szóval majdcsak lesz valahogy. Mindezido alatt férjem 60-70 órákat dolgozik hetente. Volt pár nap amikor megrémisztett, teljesen depressziós volt, mondjuk elég reménytelennek tuno helyzetben voltunk/vagyunk, de már osszeszedte magát. Ebben az osszevisszaságban, orokbefogadásra sem tudunk/akarunk koncentrálni, hiszen jelenleg lehetetlen hogy egyszerre vegyunk ki szabadnapokat, márpedig ha elkezdjuk akkor viszont fog kelleni a tanfolyamok egyebek miatt, méghozzá nem akkor amikor mi be tudjuk utemezni hanem akkor amikor mondják.
Apropó orokbefogadás. Nem, nem gondoltuk meg magunkat. De nem is surgetjuk a dolgot. Megvár. Most annyi bizonytalanság van az életunkben hogy ez egy picit háttérbe szorult. Fura de nem bánom. Valahogy nem érzem azt hogy úristen most rogton, azonnal. Majd ha minden lecsendesedik johet ez is. Addig meg dolgozunk, és vagyogatunk. Azon is gondolkoztam múltkoriban hogy vajon mikor múlik el az hogy reménykedek hátha sikerul mégis nekunk az a baba? Van ilyen egyáltalán hogy elmúlik? Kétlem. Én arra jutottam hogy tuti hogy a vágy mindenkinél megmarad. 10 év múlva is. Legfeljebb nem vallja be még saját magának sem. Korulottunk itt az utcában kb 3 háznál van újszulott baba. Az egyik a szomszédunk. Néha utálok kimenni a kertbe, mert az o kertjuk tele van babaruhával (mármint a szárítón nem a fuvon). És néha most se bírom nézni az idegeneket nagy hassal, babakocsival, 6 gyerekkel. Mert attól ures leszek. Már nem nézem csodálattal a kisbabákat a buszon, hanem csak hidegen elfordítom a fejem.
Ám van egy kisbaba akit meg mindig alig várom hogy lássak :) N babája, jajj imádom pedig csak skypeon látom. Tundér gyerek és mindig akkora mosolyt kapok tole hogy képes bearanyozni egy egész hetemet. N szerint emlékszik a hangomra még a pocakból :) lehet benne valami mert pár hetes korában is felkapta a fejét ha beszéltem hozzá vagy az anyukájához :)
Nah a másik dolog meg ami foglalkoztat illetve ki sem tudnám kerulni hogy foglalkoztasson az az hogy Monty cicát vittuk a szokásos 6 havi ellenorzésre, és rossz hír van. Ki kell muteni a fogait :( Egyszeruen nem múlik az ínygyulladása, hiába kap antibiotikumot már vagy 6 hónapja-lehet tobb is. Jovohét csutortokon mutik, aggódni fogok érte, és fene tudja meddig tart míg felépul belole (a múltkor 3 fogát szedtek ki akkor is hónapok volt mire nagyjából helyrejott) az aids miatt ugye o nehezebben gyógyul. Nah meg kb.200 ezer ft-ba fog fájni + utána hetekig a fájdalomcsillapító ami kb heti 30ezer de már ez a legkevesebb csak ne szenvedne ennyit ez a drága cicám. Szóval van mivel elfoglalni magunkat.
Cikluso továbbra is felborulva az utolsó éppen 25 napos volt.... Már ezt is unom. De egyenlore semmi porcikám nem kívánja hogy orvoshoz szaladgáljak. Majd jon egy sugallat és akkor menni fogok, de megpróbálom elhúzni addig míg hazajutok, elmegyek magánlaborba meg N dokijához aztán majd csinál velem valamit ;)
Sunday, 3 May 2015
Subscribe to:
Posts (Atom)