Amikor....

Amikor rádobbenek milyen rovid is az élet. Amikor ráébredek milyen fontos hogy az anyukámnak mindig elmondjam mennyire nagyon szeretem, akkor is ha csak 1 évben 2x sikerul vele lennem személyesen - de a lelkem szinte mindig otthon van.
Amikor az apukámnak ma van a 62-ik szulinapja, és mennyire borzasztó hogy az 50-iken beszéltem vele utoljára ( mármint szulinapján).... Szóval ezek az "amikor" dolgok annyira nehezek, és csak úgy rámomlanak az érzelmek ilyenkor...
És ma meg is szuletett az elhatározás hogy megkeresem. Telefonon. Aztán meglátjuk mire jutunk. De nagyon-nagyon hiányzik és nagyon-nagyon szeretem ot is. Nem bírom tovább nélkule. Már mindegy mi tortént évekkel ezelott, az már megtortént, változtatni nem lehet rajta. Amikor kicsi voltam az apukámmal mi "szerelmesek" voltunk egymásba :) Talán ezt újra lehet éleszteni. Nem hinném hogy most már csak úgy nem szeretne engem. Anyu szerint a novérem tudja a telefonszámát apunak... Nem tudtam hogy tudja vagy hogy szokott vele beszélni, nekem sosem említette :(
Én nem tudom , lehet hogy oregszem vagy mivan de olyan érzelmes vagyok vagy mi mostanában.


Megszuletett az elhatározás is, kovi ciklusnál indulunk. Jesszus, pár nap és hívnom kell a klinikát.... Be vagyok szarva, de most már lesz ami lesz, a gyereknek meg kell lennie ;)