Annyi minden..

Jár a fejemben. Szokás szerint. Jelenleg az is elgondolkoztatott hogy hát végul ide is el lehet jutni. Amikor végképp fogalmam nincs róla hogy hol járok ciklusban pl. Ha N barátnom nem kérdez rá valamelyik nap és nem ellenorzom cikluson akkor igencsak megdobbentem volna hogy tegnap reggelre megjott. Foképpen azon lepodok meg hogy mennyire gyorsan telik az ido. Levél még most sincs, de nem hiszem hogy hívom oket megint, majdcsak ideér egyszer. Végulis nem hajt a tatár. Azon is gondolkodtam, hogy mit csinálunk ha felajánlanak még egy lehetoséget, amit kétlek hogy bekovetkezik de ugye sosem lehet tudni. Hát nem biztos hogy akarok még egy lombikot. Tudja a fene, de annyit kivett belolem, hogy alig találok vissza saját magamhoz. De tényleg. Egy ideje már kezdem igazán jól érezni magam, megint. Nah jó általában amúgyis jól érzem magam, de hazudnék ha azt mondanám a lombikok nem befolyásolták a napjainkat, és egyszeruen tok jó hogy már nincs ilyen. Szóval ha felajánlanak még egy lehetoséget nagy valószínuséggel a férjemre bízom a dontést. Ha azt mondja csináljuk akkor csináljuk, ha nem akkor nem. Munkában most egész jól elvagyok, szép kilátások vannak arra hogy a fonokom végre tényleg elmegy, legalábbis eroteljesen dolgozik rajta , már ideje. :D Igaz sokat dolgozok, kb minden második szabadnapom munkával telik mert kevesen vagyunk de nem baj, még bírom. Most éppen azzal foglalatoskodom hogy az RSPCA-nek szeretnék onkéntesként dolgozni ( itteni állatvédo szervezet). Itt Swindonban nincs menhelyuk, de van uzletuk ahol az adományokat árusítják amiket kapnak, itt van pár percre tolunk oda szívesen eljárok néha besegíteni :) A héten beszélnem kell valakivel a munkahelyemen hogy a szabályzatunk mennyire engedi ezt, és kitoltom a jelentkezési lapot, és aztán mehetek is, egy nagyon kedves holggyel már beszéltem személyesen a szervezettol :)
Úgy néz ki használ a természetes sampon és kondícionáló amit vettem, már tobb mint 1 hete azt használom és másabb a tapintása a hajamnak, kicsit mintha erosebb lenne :) Úgyhogy ennek is orulok. Lassan a ragyáim is elmúlnak ( ismét a Csigusz által ajánlott Olay segít). És végre novemberben úgy néz ki hazajutok pár napra :) Már nagyon rám fér, tavaly júliusban voltam otthon utoljára, és már mindenki nagyon hiányzik...
Valószínuleg apukámmal is sikerul majd találkozni tizenvalahány év után eloszor :) - mármint személyesen, skypeolni szoktunk az elso beszélgetés óta :)
Úgyhogy alakul itt szépen minden, visszazokkenunk a magunk kis csendes kerékvágásába. Cica jobban van, de ma pl megint turmixolnom kellett neki, valami miatt megint jobban fájt az ínye, nem tudott enni a drágám. Szerintem visszavisszuk jovohéten is hogy nézzenek rá, habár a doki aki mutotte meg aki vizsgálni szokta szabin lesz, de ránk kototte ha egy picit is visszaesik akkor mutassuk meg valakinek. Fájdalomcsillapítót most is kapja, habár egyre nehezebben megy, már nem nagyon hagyja magát, harcolni kell vele :D
Nah hát ezek vannak ;)