Mikor van az hogy az meber lánya beletorodik, hogy nem sikerul? Nem sikerul spontán, nem sikerul lombikkal. Mondhatom elég jól bírom ezt az elmúlt kozel 4 évet a hátam mogott, de amikor megjon akkor azért szar. Sot nagyon szar. És ma megjott. Pontosan 28 napos ciklust zártam, ahogy az a nagy konyvben megvan írva (nekem egyébként a lombikok elott 1-2 kivételtol eltekintve 28 napos ciklusaim voltak).
Kb 2-3 napja megint befészkelodott egy gondolat a fejembe, hogy de szép lenne ha..... Erre már tegnap éreztem hogy ez nem fog osszejonni, csak álom marad a dolog... Aztán ma reggel már hulyén ébredtem -idegbetegség, fáradtság. Aztán egy kis tévézés, mosogatás, porszívózás és városban csavargás után kidoltem elaludtam. És mire felébredtem szépen meg is jott. Pffffff. Úgy irigylem akik azt mondják hogy óóóó most nem is foglalkozok ezzel. Hogy van ez? Ki lehet ezt kapcsolni? Ok. Nekem is nyugodtan telnek a napjaim, foleg egy ideje. Nem rágom azért le a kormeimet hogy teherbe estem-e vagy nem. De azért mikor megjon az rohadt szar dolog. Március 13-án leszunk 4 éves házasok. Azóta várjuk a csodát.
Mindegy, nem adjuk ám fel ;)
Mi januárban lesz 2 éve, hogy próbálkozunk... fogalmam sincs meddig lehet ezt bírni, de akárki akármit mond, amíg nem sikerül, addig az ember szerintem reménykedik és mindig csalódik, amikor megjön...néha kiborulunk, sírunk, néha csöndes rezignáltsággal vesszük tudomásul a dolgokat. De legbelül nagyon sz.r ám.. A lényeg viszont az utolsó mondatod! Felállunk újra és újra, próbálkozunk tovább. :) Nekem egyébként mindig az első nap (talán még a második) a legnehezebb, aztán átkattan valami és megy minden tovább a maga rendjén.
ReplyDeleteNekem a legnehezebb akkor az a pillanat mikor felfedezem, es van mikor duhongok, mint pl ma is. Sirni mar ezen nem nagyon tudok.... De majd egyszercsak sikerul es nem lesz szar tobbet ;)
DeleteAmikor sokáig egyedül éltem, egy barátnőm mindig azzal nyugtatott, hogy "várt lány várat nyer!", igaza volt, és ugyan majd 6 évet vártam, mire Sz. elrabolta a szívem, de ő lett az igazi! Most a már együtt átélt több éves küzdelemhez ugyanezt a mottót átalakiítottam erre: "várt pár várat nyer!" És így lesz nálatok is Marcsy! :)
ReplyDeleteOkosat mondani nem tudok, sőt, most talán én vagyok az, aki jó példával sem tud szolgálni (továbbra is feladós hangulatban vagyok), de ölellek csendben. Néha ez is sokat jelenthet. ;-)
ReplyDeleteETAMA