Thursday, 30 January 2014

Ismerjük meg egymást!

Erre a játékra Etama (http://etama.cafeblog.hu/ ) kért fel, köszönöm. :) A játék menete a következő:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki felkért a játékra.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak. (és reméld, hogy nem szakítják meg a játékot.:)

Amit talán még nem tudtok rólam:

1.Gyerekkoromban évekig furulyáztam, fellépésekre jártunk egy sajat kis zenekarral, foképpen barokk-zenét játszottunk ( nem, nem jártam furulyatáborba mint az ameriakai pitében a kiscsaj :P )
2. 9 éves koromig szoptam az ujjam mikor szomorú voltam, volt hogy párna alá dugott fejjel hogy apukám ne lássa meg és fontos volt hogy a mutatóujjammal átfogjam az orrom kozben :D
3.Tisztaságmániás vagyok (anya szerint) , szerintem annyira azért nem gáz hogy pl a furdoszobát MUSZÁJ hetente minimum 
4. Kedvenc filmem a Bridget Jones és a Mamma Mia, ezeket megnézem 1000x is és még mindig tudok rajtuk nevetni
5. Évekig jártam egy gorog-katolikus templomba gyerekként, pedig nem vagyok megkeresztelve de imádtam ott lenni, Miklós atyának hívták az akkori papot, amikor elment onnan akkor én is elmaradtam....
6. Minden este elalvás elott játszok a telefonomon ( igen gyerekes dolog de engem szórakoztat :D )
7. Amikor elkezdtem 6 és 1/2 évesen az elso osztályt, karácsnykor már onállóan elkezdtem olvasni a Dzsungel konyvét.
Akiknek továbbdobom a stafétát:
Poppy Field http://kisbabatakarunk.blogspot.hu/
Numma http://kisbaba-mi-csalad.blogspot.de/
Hanna http://hanna100.blogspot.co.uk/
Amanda http://amygabababa.blogspot.co.uk/
Kata http://babamlesz.webnode.hu/
Hógolyó http://uristenszulokleszunk.blogspot.co.uk/
Abigél http://abigailkalandjai.blogspot.co.uk/

P.s : elnézést akinek a linkje kisbetuvel jelent meg, nem direkt van valamit szarakodik a laptop, mert piszkozatban minden betu egyforma..........

Monday, 27 January 2014

Rászántam magam...

Mivel ma már a harmadik emlékezteto levél jott a rákszurés miatt, rászántam magam és kértem idopontot. Soha az életben ennyit nem késtem vele de eskuszom semmi porcikám nem kívánta hogy bárki is megvizsgáljon.... Mondjuk most sem vagyok elragadtatva tole hogy menjek, dehát azért már csak nem húzom tovább a dolgot. Kérek idopontot a veseko miatt is, meg a fogorvohoz kellene menni legalább beregisztrálni, és aztán már nem lesz tobb kifogásom hogy miért nem megyunk még a harmadik lombikra ....

Szóval a gardróbszekrény torténet a kovetkezo:
Ugye azon a bizonyos vasárnapi napon elautóztunk Bristol-ba, megvettuk. Kedden ki is hozták, a férjem asszem csutortokon kezdett hozzá hogy osszerakja. Osszerakta az oldalait alját, tetejét. Rászogelte a hátlapot, amikor upsz rájott hogy valami nem fasza, le kell szedni a hátlapot. Hát leszedte. Csak éppen nem alulról -felfele kezdte el kihúzogatni a szoget , hanem fentrol lefele. A hátlap meg lehajlott, mit lehajlott?? Kettétort .... :D Nah jó , amikor mondta nem vigyorogtam, de láttam milyen ideges miatta, szóval szépen rámosolyogtam és mondtam nem baj majd hozunk másik hátlapot ;) Hát azóta sem hoztunk.... viszont odaszogeltettem vele egy dupla rózsaszín lepedot :D  Legalább szellozik ;) Az már tuti hogy ebbe a gardróbba semmi nem fog megáporodni :D

Holnap megbeszélés  lesz nekunk szakácsoknak, ott lesz a fonok, az igazgató meg az igazgatóhelyettes, hm kíváncsi leszek mirol fognak beszélni, elég furcsa, mert az igazgató még sosem volt ott a megbeszéléseinken.......
Remélem bejelentik hogy elmegy a fonokom :D Jájjjjj de szép is lenne :P

Sunday, 26 January 2014

"...."

"Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érezzük, nem megy tovább. 'Túl nehéz. Nem bírom' - ezek a gondolatok kavarognak a fejünkben. Jó szó a 'holtpont', mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább, és megnyeri a csatát." (Müller Péter)


De mivan akkor ha mondjuk tok erzelemmentesek vagyunk? Vagy éppen tokre hullámzóak?

Jelenleg egyik pillanatban bármin keresztultipornék hogy kezdjuk a lombikot, másik pillanatban meg egy porcikám se kívánja. Fene se érti már ezt, én meg végképp nem :D


Breaking news:Van esély rá hogy az "imádott" fonokom ( aki egy full negatív figura, annyira hogy ezzel én már nem bírok, plusz energiavámpír is úgy mellékállasban) végre elkészul hagyni bennunket, nah most erre mondom hogy bárcsak, bárcsak :P Szóval fingers crossed és imádkozzunk hogy lelépjen végre ;)


A férjem hétfon lesz 36 éves :) már kapott ajándékot akváriumot kért, vettunk egy rakat halat is, sajnos tobb mint a fele elpusztult :( Túl sokat telepített be egyszerre és eldurvult az ammóniaszint a vízben, ilyenrol elotte nem is tudtunk hogy van, de gondolom mivel melegvizes halak , kényesebbek.... 

Jovohét szombaton meg én leszek 34... hát izé, nem várom :D nem repesek valahogy az oromtol hogy ez is eljott megint, megint egy szuletésnap.

Holnap jonnek anyóspajtásék, hozzák a nagyit (a szupernagyit akit már asszem valamikor megemlítettem), meg a sógoromék is jonnek a 4 gyerekkel-ebbol 2 tinédzser gondozásban van náluk a gyermekotthonból. Szóval lesz babázás is az 1 éves kiscsajjal, már azért ezt várom :) 
Jah és sosem gondoltam volna hogy a cica féltékeny lesz a kígyóra :D Komolyan mihelyst a kozelébe megyunk akkor a cica ott terem és mindenáron magára vonja a figyelmet :D
Holnap este ha lesz erom meg idom akkor végre leírom mi lett a hon vágyott 3 ajtós gardróbszekrénnyel, mert mindig elfelejtem ezt megorokíteni, pedig egy posztot igazán megér a dolog :D

Sunday, 19 January 2014

Mérges vagyok...

Mostanában megint mindenért.
Duhít hogy "emberek" képesek kisgyermekeket-csecsemoket-akármilyen gyereket bántalmazni, terrorban tartani, eldobni. Mikozben nok milliói bármit megtennének azért hogy gyermekuk legyen. Duhos vagyok még a saját hugomra is mikor panaszkodik hogy mittomén nem tudott a gyerektol eleget aludni, beteg a gyerek, hisztizik stb..... Volt amikor már a nyelven hegyén volt hogy cseréljunk ,majd én felkelek hozzá... Jó tudom az anyaság sem egy fáklyásmenet, persze vannak rossz napok. De látok itt lányokat akik hosszú és gyotrelmes kuzdelem után lettek anyák és nem számít hányszor kelnek éjjel, nem számít ha betegek, nem számít ha szarul vannak csak a gyerek a fontos. Mindenkinek ilyennek kellene lennie. Vagy az már túl tokéletes lenne??? És egyáltalán duhít hogy csomóan terhesek és természetesnek veszik hogy teherbe estek, hát jelentem ez nem természetes dolog (az én szemszogembol nézve) ; ez valóban egy áldás, hisz nem mindenkinek adatik meg. Duhos vagyok magamra is mert gyotrodok hogy valóban kész vagyok-e egy újabb lombikra vagy nem.... Kicsit bizonytalan vagyok- vagy nem? :D
Persze a duhomet nem úgy kell elépzelni hogy a foldhoz verem a seggem, csak belul magamban fortyogok, és kozben magamért és minden sorstársért mormogom az imákat hogy sikeruljon, végre sikeruljon, és élhessuk már meg mi is a csodát.......

(Ennek ma ki kellett jonnie)

Friday, 17 January 2014

Új ciklus ;)

31 napos ciklust zártam, tegnap megjott. Szóval úgy látszik ez a második lombik azért annyira nem kavart be mint az elso, legalábbis egyszer sem lett negyvenakárhány napos ciklusom.... kopkopkop .
Tegnap szabadnapos voltam, de néhány órára be kellett mennem dolgozni. Kevesen vagyunk meg egyebek és a vendég meg sok ( zárójelben írom simán meg tudták volna oldani nélkulem is ha a fonok felesége nem lenne olyan lusta, de ezt inkább nem részletezem mert felhúzom magam).

Tegnap a melóhelyen korbejárkáltak megint egy kismamának szánt sok-szerencsét kívánó képeslappal, sikerult elkerulnom hogy aláírjam, amúgysem ismerem annyira a csajt, meg hát aznap mikor megjon igazán nem tudok szívbol, oszintén szépségeseket írkálni . A héten már ez volt a második, és úgy gondolom ha a kozeljovoben elémraknak mégegyet akkor sikítani fogok :P

N barátnommel beszélgettunk sokat mit kellene csinálnom hogy túl tudjam végre tenni magam az elmúlt 30 év traumáin. Arra jutottunk talán egy kineziológus jól jonne. Életemben ilyen helyen nem voltam, de láss csodát van itt egy magyar kineziológus Londonban. Facebookon is van oldala, izé, osszeszedem a bátorságom és hamarosan írok neki. Habár fura lesz megosztani a dolgaim idegennel de lehet segítene.... Legalább abban hogy normálisan tudjak aludni és ne rágódjak már annyit akár a munkahely miatt sem. Majd meglátjuk mi lesz ebbol. Még ha legkozelebb hazajutok, akkor egy családállításra is szeretnék elmenni. Félreértés ne essék, nem gondolom hogy én ettol most már teherbe esek. Sokkal inkább arról van szó hogy megpróbálom a háborgó lelkemet rendbe tenni.

Tegnap éjjel hosszan beszélgettunk a férjemmel. Az van hogy kovetkezo ciklusnál felhívom a meddoségit. Így is kb májusra lesz ebbol lombik, mert ugye mindent újra kell csináltatni stb.

Szóval pár hét és belevágunk..... és félek.........

Sunday, 12 January 2014

Felemás...

Sokat emlékezek mostanában, akaratomon kivul. És ezek az emlékek fájdalmasak. Nem hagynak aludni. Beférkoznek a tudatomba, hiába is próbálnám megállítani oket. Olyan emlékek jonnek elo amikrol eddig nem is tudtam. Fogalmam nincs mi hozza ezeket elo. N-el beszélgettunk errol picit valamelyik nap az talán mintha segített volna (koszonom itt is Neked). Vajon mikorra dolgozza fel az ember a gyermekkori dolgait -elég durva dolgokról van szó- és hogyan lehet ezt feldolgozni? Miért fájnak még évtizedek múltán is?
Hm, van min toprengeni. Szokás szerint :P

28.cn. Még mindig fáj az egyik cicim ;) :D de csak az egyik :D Ma a kezembe akadt a teszt amit a meddoségin kaptam a beultikor, de ugye lehetoség nem volt felhasználni. Ez biztos egy jel nem?????
Igen jól látni, a megbolondulásom még mindig tart :D Persze fogalmam nincs mikor kell megjonnie, nem tudom mikor volt ovum. Remélhetoleg a lombiknak nincsenek utóhatásai már és akkor elvileg 1-2 nap múlva megjon, és akkor vég az oruletemnek, az 1 cicis terhességnek :D
Nah jó, igen szeretném ha nem jonne meg ;)

Munka van ezerrel. Ez is felemás, jó is rossz is. Úgy ahogy megtanultam a fonokot kezelni, de azért ez fárasztó dolog. Pár napja volt a 6 hónapos értékelésem, csupa jókat mondott. Beszéltunk megint feljebblépésrol is, de mondtam hogy egyenlore nem szeretnék ezzel foglalkozni , meglátom mi lesz tavasszal.

Jah és kozben már úgy gondolom hogy talán a mostani mensi után megvárok még egyet, és belevágunk megint. Persze hosszú menet lesz, újra kell csinálni vv-ket; uh-t; ferjem kukkját; aztán lesz az endometrial scratch és majd csak ezután kezdjuk a stimut. Szóval stimu kezdete kb április vége szerintem. Hát majd meglátjuk, persze jovohónapra lehet elszáll a bátorságom és elhúzom még egy kicsit a dolgot-majd kiderul...... Vagy nem is kell menni mert terhes vagyok csak úgy spontán és dalolva :D
Bárcsak, bárcsak.... Elhiszem amit még nem látok és meglátom azt amiben hiszek ;)

Thursday, 9 January 2014

Segítség, megbolondultam :D

Nah jó nem nagyon csak kicsit. A múltkor már írtam egy posztot arról hogy vajon mikor jon el az a pont amikor azt mondom nem érdekel tovább a babásodás, amikor majd azt mondom feladom.
Hát jelentem a dolgok jelenlegi állása szerint SOHA! Basszus pedig néha lehet jól meglennék enélkul ;) De úgy szép az élet ha zajlik, ugyebár?
Szóval az van hogy az utolsó lombik óta elég szépen megy nekem ez az ellazulás, nem figyelem mikor van ovum, és tényleg azért vagyunk egyutt a párommal mert jólesik. És tok jó hogy az pl hogy ovuláció meg ilyesmi szóba sem kerul. DE.... és itt a bokkeno. Ott kattan be az agyam hogy most pl már 25 cn-en vagyok és ilyenkor elkezdek reménykedni, csak azt nem tudom minek. Hopeless vagyok. :D
Tegnap éreztem pl a méhemet -minden mensi elott szoktam - és képes voltam arra hogy azt gondoljam hátha ez más érzés mint eddig. Nem, nem más de gondoltam hátha. Vagy ma pl belenyillalt a mellembe egy kis fájdalom- ez is szokott lenni mensi elott- legtobbszor észre sem veszem, hát ma észrevettem. Jó nem tudok felsorolni 1000 tunetet, azt sem tudom mikor volt vagy volt-e ovum, de akkor is basszus mikor van az hogy nem reménykedunk????????



Jáááááááááááááááááááááááááájjjjjjjjjjjjjjjjjjj



Ui: csak a jobb cicim fáj de jelenleg nagyon, szóval csak jobb cicivel vagyok biztos terhes :P

Sunday, 5 January 2014

Nátha; elvárások és egyéb okosságok

3 napja kitort rajtam a megfázás, de úgy istenigazából. Alig látok mert a szemem állandóan konnyezik, folyamatosan folyik az orrom, alig kapok levegot. De szerencsére ez csak nátha, lázam nincs, max hoemelkedésem lehetett 1x-2x éjjelente. Persze dolgoztam tegnap is, tegnapelott is. Nah csak hagy kapja el mindenki :P

Mivel rosszul alszok a náthám miatt , volt idom gondolkodni bugyuta dolgokon. Pl hogy miért vannak az embereknek elvárásaik egymással szemben? A legtobb ember nem tud onzetlenul segíteni a másiknak. Akkor sem ha éppenséggel senki nem kért segítséget, hanem csak úgy felajánlja. És egy ido után valami kapcsán mégis kibukik hogy miért nem mondja el nekem/ mutatja meg/ adja nekem stb hiszen segítettem rajta ekkor meg ekkor. De tényleg mindig így van. Emlékszem ebben a tobb mint 7 évben mióta itt vagyok, nagyon sokan kerestek meg akár ismeretlenul is, de foképpen ismerosok mert valamiben segítségre szorultak. Miután megoldottuk a dolgot, tágra nyílt szemmel bámultak amikor elutasítottam a pénzt amit felkínáltak, vagy éppen ha megkérdezték mivel tartoznak akkor azt mondtam semmivel , egy koszonom simán megteszi. De miért olyan nagy csoda ez? Hát nem ez a normális hogy ha mondjuk valaki bajban van, és én tudom a módját hogy lehet ezt megoldani akkor csak úgy szimplán segítek? Vagy ez akkor most nem normális?

Persze azért pl volt hogy duhített amikor a "barátnom" (aki itt volt nálunk múltkoriban) rengetegszer kért/ kapott segítséget és elfelejtette megkoszonni. Nah az megmaradt bennem, és azóta sem tudok vele olyan felszabadult lenni tobbé.

Megoldódott a dilemmám hogy mi legyen a lombikkal/ hazamenéssel. Félo volt hogy ha tavasszal lombikozunk akkor nyár elott nem jutok haza. És nem, nem fogok hazamenni de kijon anyukám áprilisban hozzánk :) Jajj már nagyon várom, úgy hiányzik :) 1 egész hétig csak az én anyukám lesz :D

Wednesday, 1 January 2014

Újév

Roviden 2013: szar is volt meg jó is volt :)
Mit várok 2014-tol? Ha lehet kevesebb szart és minimum annyi jót mint tavaly , amit lehetne tetézni egy pozitív teszttel :D
Asszem nekem ennyi az osszegzésem ;) Késobb valószínuleg jovok egy hosszabb bejegyzéssel.
Mindenkinek nagyon boldog újévet kívánok, lehetoleg babákkal és pozi tesztekkel surítve :)