Mostanában megint mindenért.
Duhít hogy "emberek" képesek kisgyermekeket-csecsemoket-akármilyen gyereket bántalmazni, terrorban tartani, eldobni. Mikozben nok milliói bármit megtennének azért hogy gyermekuk legyen. Duhos vagyok még a saját hugomra is mikor panaszkodik hogy mittomén nem tudott a gyerektol eleget aludni, beteg a gyerek, hisztizik stb..... Volt amikor már a nyelven hegyén volt hogy cseréljunk ,majd én felkelek hozzá... Jó tudom az anyaság sem egy fáklyásmenet, persze vannak rossz napok. De látok itt lányokat akik hosszú és gyotrelmes kuzdelem után lettek anyák és nem számít hányszor kelnek éjjel, nem számít ha betegek, nem számít ha szarul vannak csak a gyerek a fontos. Mindenkinek ilyennek kellene lennie. Vagy az már túl tokéletes lenne??? És egyáltalán duhít hogy csomóan terhesek és természetesnek veszik hogy teherbe estek, hát jelentem ez nem természetes dolog (az én szemszogembol nézve) ; ez valóban egy áldás, hisz nem mindenkinek adatik meg. Duhos vagyok magamra is mert gyotrodok hogy valóban kész vagyok-e egy újabb lombikra vagy nem.... Kicsit bizonytalan vagyok- vagy nem? :D
Persze a duhomet nem úgy kell elépzelni hogy a foldhoz verem a seggem, csak belul magamban fortyogok, és kozben magamért és minden sorstársért mormogom az imákat hogy sikeruljon, végre sikeruljon, és élhessuk már meg mi is a csodát.......
(Ennek ma ki kellett jonnie)
Szerintem jó ,hogy ezt így leírtad .Én is voltam sokáig ebben a fázisban , de most már úgy érzem sikerült kijönnöm belőle ,mert sajnos attól sem jobb sem rosszabb nem lesz nekem ,ha valaki terhes .
ReplyDeleteAkinek rögtön megadatik soha elképzelni sem tudja milyen dolgokon megy keresztül egy olyan nő , mint mi .
Én azzal szoktam magam vigasztalni , hogy ha egyszer sikerül és karomban foghatom a kisbabánkat,akkor annál nagyobb lesz az öröm és talán egy picit feledteti a sok évet .
Ölelés :)
Nem az duhit hogy valaki terhes, en ezen mar reges-reg tul vagyok. Hanem az duhit hogy fel sem fogjak mekkora szerencsejuk van es csak panaszkodnak meg ilyesmi ;)
ReplyDeleteIgen, ez engem is dühít a mai napig, tehát nyilván nem irigységről van szó, nálam már tuti nem. Meg ami még dühít, amikor a várandósok sírnak, hogy milyen nehéz "terhesnek" lenni. Sokszor az, de a legszebb nehézség az életünkben, vállalnám a többszörösét is. De tudjátok csajok, szerintem ezt csak mi élhetjük meg, érezhetjük így, ez van.
ReplyDeleteKata hat ez az, ez van sajna , de sebaj, még az is elofordulhat hogy majd árad belolem a panasz csak akkor majd ne felejtsetek el jól kupán vágni :P :D
ReplyDeleteÁradjon csak drágám, mindig meghallgatunk és kérésre, vagy ha úgy adódik kérés nélkül is simán kupán vágunk, seggbe rúgunk ;) <3
DeleteÉn legutóbb, mikor mentem a Kinikára az inszemináció miatt, akkor borultam ki a Klinika előtt egy szál hálóingben, vagy köntösben ácsorgó kismamák miatt, akik tömegesen kijárnak oda dohányozni hatalmas pocakkal...hogy nem becsüli meg, amije van...mert természetesnek veszi...Értelek..És ez tényleg szörnyű időnként.
ReplyDeleteHát ez az hogy a legtobbjuknek ez természetes, de gondolom az a nagyobb baj (számunkra) hogy nekunk sajna nem az, de majd az lesz ;)
Deletej=ly :-)
ReplyDelete:)
Delete