Nátha; elvárások és egyéb okosságok

3 napja kitort rajtam a megfázás, de úgy istenigazából. Alig látok mert a szemem állandóan konnyezik, folyamatosan folyik az orrom, alig kapok levegot. De szerencsére ez csak nátha, lázam nincs, max hoemelkedésem lehetett 1x-2x éjjelente. Persze dolgoztam tegnap is, tegnapelott is. Nah csak hagy kapja el mindenki :P

Mivel rosszul alszok a náthám miatt , volt idom gondolkodni bugyuta dolgokon. Pl hogy miért vannak az embereknek elvárásaik egymással szemben? A legtobb ember nem tud onzetlenul segíteni a másiknak. Akkor sem ha éppenséggel senki nem kért segítséget, hanem csak úgy felajánlja. És egy ido után valami kapcsán mégis kibukik hogy miért nem mondja el nekem/ mutatja meg/ adja nekem stb hiszen segítettem rajta ekkor meg ekkor. De tényleg mindig így van. Emlékszem ebben a tobb mint 7 évben mióta itt vagyok, nagyon sokan kerestek meg akár ismeretlenul is, de foképpen ismerosok mert valamiben segítségre szorultak. Miután megoldottuk a dolgot, tágra nyílt szemmel bámultak amikor elutasítottam a pénzt amit felkínáltak, vagy éppen ha megkérdezték mivel tartoznak akkor azt mondtam semmivel , egy koszonom simán megteszi. De miért olyan nagy csoda ez? Hát nem ez a normális hogy ha mondjuk valaki bajban van, és én tudom a módját hogy lehet ezt megoldani akkor csak úgy szimplán segítek? Vagy ez akkor most nem normális?

Persze azért pl volt hogy duhített amikor a "barátnom" (aki itt volt nálunk múltkoriban) rengetegszer kért/ kapott segítséget és elfelejtette megkoszonni. Nah az megmaradt bennem, és azóta sem tudok vele olyan felszabadult lenni tobbé.

Megoldódott a dilemmám hogy mi legyen a lombikkal/ hazamenéssel. Félo volt hogy ha tavasszal lombikozunk akkor nyár elott nem jutok haza. És nem, nem fogok hazamenni de kijon anyukám áprilisban hozzánk :) Jajj már nagyon várom, úgy hiányzik :) 1 egész hétig csak az én anyukám lesz :D