Azért én sem....

....Vagyok teljesen normális néha ;) Bármennyire is annak tunok vagy legalábbis van aki szerint az vagyok ;) . Tegnap megint neztem néhány epizódot a One born every minute -bol. Volt benne egy pár kb olyan korúak mint én meg a férjem. A harmadik lombik sikerult nekik, 3as ikrek lettek :) Hál istennek mind egészségesek. Szóval az tortént hogy meséltek a lombikról- na nem részleteztek mindent, de amit nem mondtak azt tudtam magamtol. Végigbogtem basszus az egészet. Meséltek a hosszú évekrol, a várakozásról -ami egyébként itt ...hm enyhén szólva hosszú. Minimum 18 hónap sikertelenség után kezdenek csak vizsgálatokat; lombikhoz/inszemhez bármihez pedig el kell teljen 3 év sikertelenség. Úgyhogy ahogy ezeket sorolták beszéltek róla nekem végem is volt, és hát nem lett jókedvem utána, pedig alapvetoen jókedvu ember lennék vagy mi. De azért ez nagyon megérintett. És úgy orultem neki mikor megszulettek a babák. Persze nem volt problémamentes a dolog -itt nem részletezek mert vannak babások is akik olvasnak ;) De a végén minden jó lett. Volt egy másik pár is , azt hiszem nekik inszem volt, de a várakozási ido elotte náluk is ugyanannyi. Nah ott meg még a férj is elsírta magát tobbszor is, hát akkor is kész voltam mint a matekházi.
Aztán volt egy másik eset. Még régi fórumozásból van egy ismerosom facebookon. Kb 3 hónap próba után teherbe esett már vagy nem is tudom 3 éve. Mostanában fog szuletni a második babájuk. De nem ez a lényeg, hanem megosztotta az Ordog Nóri-s dolgokat, hogy ugye spontán teherbe esett ilyesmi. Valaki kommentelt hogy jajj de jó, meghogy mekkora csoda hogy spontán meg ilyenek. Erre ez az ismeros aláirta hogy: Megszokta a szervezete a terhességet és nem gorcsolt már ra tobbet azért esett teherbe............ pffffff bírom hogy akinek szó szerint 2 ránézésbol sikerul teherbe esni, ilyen rohadt tájékozott.
Aztán azon is gondolkoztam tegnap, hogy miért van az hogy az egyiknek sikerul a másiknak nem?
Basszus nincs osszefuggés a dolgok kozott. Akárhogy zongoráztam végig a dolgokat egyszeruen nem találok osszefuggést a dolgok kozott. Vegyuk pl hogy valaki PCO-s, mégis spontán teherbe esik, vagy egy másik mondjuk lombikkal. De van egy ugyanilyen harmadik aki bármit tesz egyszeruen nem sikerul. Vagy pl hosszú évek sikertelensége után valaki elkezdi a lelki dolgokat kutatni. Sikerul neki.Egy másik ember is megteszi ugyanezt és nem sikerul. Szóval 100 szónak is egy a vége. Bármit teszunk az eredmény ugyanaz: vagy sikerul - vagy meg nem.......
Hm lehet picit érthetetlen vagyok most, de én értem magamat :D
Más. Nyuszi ma volt ivartalanításon, hát szegényem nem viseli valami jól :( Fájdalomcsillapítot kell adagolnunk neki fecskendobol, szteroidot kap hogy egyen meg ilyenek. Venni kellett neki egy bentre való ketrecet is mert most egy pár napig nem lehet kint. A jó hír, hogy a cica nem akarja bántani, egyszeruen csak odaul és nézi, de olyan kedvesen nézi nem ám mint a vacsoráját ;) Ma este mikor hazajottem odaultem a ketrechez simogatni a nyuszit, a cica meg odajott dorombolni :) Családi idill volt :D
De igazából azt szeretném, hogy egy szuszmákoló csecsemovel a nyakamban ucsorogjek -az sem baj ha hisztizik mondjuk biztosan sajnálni fogom- szóval vele ucsorogjek, cica doromboljon, nyuszi rágcsáljon, férj nézzen tévét és akkor lesz kerek a világ, és talán hazaérek ;)