Monday 9 September 2013

Megtaláltam :)

..... Életem egyik legfontosabb szereplojét, aki éveken keresztul volt-most is az- a legeslegjobb barátno :) kb 13 éve nem beszéltunk-nem vesztunk ossze és semmi ilyesmi csak egyszeruen így alakult. Ma felhívtam telefonon és 1 1/2 órán keresztul csak beszéltunk és beszéltunk fúúúúú nagyon jó volt :) Imádom a csajt. És nem vagyok menthetetlen ;) Kiderult a barátnomnek van 2 fia, és jólesett hallani- nem lettem irigy. És évek óta o az egyetlen-persze a sorstársakon kivul- akinek eszébe sem jutott azt mondani hogy ne gondoljak rá és sikerulni fog. És láss csodát neki nem hipp-hopp sikerult persze csakis azért mert nem gorcsolt rá :P 4 évbe telt,az okának nem jártak utána de az a lényeg most már van 2 szép fia. Jajj nagyon orulok ennek a csajosomnak hogy elokerult :) Nagyon-nagyon sok mindenen mentunk keresztul, kb ugyanaz a családi szitu-kivéve hogy neki nincs testvére illetve 1 van de féltestvér. Szóval egyutt nottunk fel szegénységben, egyutt nevettunk, egyutt sírtunk, egyutt álmodoztunk álmaink hercegérol, jó kajákról (sajnos ennek is sokszor híján voltunk ;) de sebaj jobban megbecsuljuk ahova most eljutottunk). Amikor elszakadtunk egymástól o elkoltozott máshova , aztán késobb én eljottem az országból. Szóval azóta is mindig eszembe jutott. Anyukám talalkozott vele múlt héten, és láss csodát pár hete fent van fészbukon :D Hát bevallom elsírtam magam mikor megláttam a képét annyi emlék tort fel. És egyben rájottem mennyire magányos is vagyok én itt. Mármint nem olyan vészes. De nincsenek barátok. Olyan igazi. Egy sem.Mármint úgy értem hogy olyan aki ITT van ;) Mert amúgy van dehát az évi 1-2 alkalmas találkozás nem mindig kielégíto :P És így nehéz. Itt a férjem. Imádom. Ha választani kellene igaz barátos talizások és a férjem kozott természetesen a férjem választom, mint ahogy ezek szerint már meg is tettem. Itt valahogy nem sikerul barátkozni. Másképp gondolkoznak az emberek, néha idegesít az akcentusom, szóval nem tudok angolul olyan kozvetlen lenni mint magyarul -pedig volt már aki azt hitte angol vagyok csak más tájékról jottem... De ez valahogy nem megy. Ismeros az van. Millió. De pl ha valaminek orulok ,nincs kivel megbeszélni. Nincsenek csajos délutánok-megjegyzem amúgyis állandó délutánra dolgozom de akkorisnah. Nincsen pletyizés, nincsen sutyorgásos vihogás. Szóval sok minden kimarad, és ez néha hiányzik. Egyébként általában jól viselem. Most feldobott hogy meglett az elveszettnek hitt barátno :) Jójó vele is csak telefon, skype ilyesmi lehetséges. De o tudja hogy miken mentem anno keresztul, tudja mi harcot vívtam a sorssal hogy oda eljussak ahol most vagyok- nem kell nagy dolgokra gondolni, de az akkori korulményeimet tekintve nagy lépésnek számított hogy munka mellett sikerult a gimit befejezni,mert dolgozni muszáj volt kellett a pénz a családnak és napi 10-12 órát dolgoztam 17-18 évesen heti 6 napot ;) És o is megvívta a maga kis harcait, amiket meg én tudok. És ez így kerek. Asszem kellett valami ilyesmi is a lombik elott, megint egy pozitív toltet :)
Jovohét szerdán 8.15-kor uh, addig megy a leállítás. Kíváncsi vagyok mi lesz, mensi sehol, 34 cn. Még van 10 napja hogy megjojjon ;) Szóval lombik elott nem voltak ciklusproblémáim , most úgy néz ki vannak :D
3 hét múlva ilyenkor már leszívás után leszek, és valószínuleg nem fogok tudni aludni, mert várom majd a másnap reggeli telefont......

1 comment:

  1. Tudom miről beszélsz , hasonló helyzetben vagyok . Ideköltöztem ,arra a helyre ,ami a férjem otthona, szülőföldje , de itt engem nem ismer senki ,úgy nem ! Vannak barátok , de az otthoni igaz barátokat nem pótolja senki .Örülök ,hogy rátaláltál ! :)

    ReplyDelete