Visszaszámlálás...

Holnapután ultrahang, megnézik leálltam -e rendesen és kezdhetem -e a szurikat.
Ha kezdhetem akkor jovohét pénteken a kovetkezo uh, akkor megmondják pontosan mikor kell beadni az ovitrelle-t és hányra kell menni 30-án Oxfordba a leszívásra.
Hogy várom -e már? Hm, érdekes és ijeszto, nincs az a nagy izgatottság és boldogság mint az elso lombiknál. Gondolom ez normális, hisz azért jó nagy pofáraesés volt ez a 0 embriós téma. Szóval várom is és nem is. Foképpen azt várom hogy vége legyen a stimunak, ne vakarózzak állandóan, ne fájjon sokat a fejem, de már tényleg nem sok van hátra. És aztán let`s see what happen.... Ma meg tegnap szabadnap volt, holnaptól dolgozok 7 napot zsinórban és aztán 2 hétig itthon leszek :D Nah ezt nagyon várom, azt hiszem rám fér a szabadság . Férjem állásinterjúra megy csutortokon, ha minden osszejon áprilisban másik városba koltozunk-megint. De lényegesen jobb  lenne a keresete, szóval nem kellene aggódni meddig vagyok itthon a babával/babákkal ;)
Anyukámat végul nem mutotték meg, ami nem is baj mert halálra izgulnám magam hogy hogy tudja magát ellátni, vajon tesóim segítenek-e neki eleget és stb.
Szóval azért jobban várom a lombikot minthogy nem, nah ezt jo hulyén fogalmaztam meg de ez van.
A férjem, hát o elég feszult, nem nagyon beszél a dologról. Most szurizni is én fogom magam, megpróbálok minél kevesebb stresszt okozni neki, elég neki a napi hisztim :D Kb 3 naponta eszébe jut rákérdezni hogy fújtam e idoben a sprayt.... Nah ha csak akkor fújnék mikor o emlékszik rá akkor sosem állnának le a petefészkeim :D
Most ennyi jutott eszembe gyorsan, aztán lehet ma szuletik még egy poszt vagy nem.