Hát ennyi volt...

Ez is eltelt. A hosszú-hosszú protokollnak vége. Ma este megvolt a tuszorepi, munkában a noi wc-ben - it was fun :P Aztan miután hazajottem megvolt azutolsó spray is. Mondanám hogy hogy elrepult ez az ido, de akkor magamat csapnám be, azért volt amikor nagyon lassan telt, és volt amikor nagyon mélyre taszítottak a hormonok, de ennyi volt, elmúlt , másikra meg nem lesz szukség :D Mondjuk lehetoség sem igen lesz. Most már azt is mondhatnám hogy akkor ennyi, hátra lehet dolni, de ez nem igaz. Az igazi idegbaj még csak majd most kezdodik, hétfon leszívás, aztán aggódhatok mennyi embriónk lesz (az elso leszívást koveto reggel azért nem merult feledésbe). Aztán azon lehet izgulni mikor lesz beulti, mikor lesz pozi a teszt, minden okés -e az elso uh-n, van- e szívhang a másodiknál, 12 heti uh, jajj csak konnyu szulés legyen, legyen tejem, egyen és aludjon jól a gyerek/ek. Jajj melyik oviba írassam, vajon a sulit hogy bírja majd? :D  És így tovább és így tovább egészen addíg míg a gyerek/ek lediplomázik/nak :D Utána meg azon fogunk izgulni mi lehet veluk stb-stb :D


Elhiszem azt amit még nem látok és meglátom azt amiben hiszek.........

Bovebben :)

Szóval ma reggel megvolt az uh. Doki néni nagyon orult annak amit látott (én is).  Az elozo stimuknál ilyenkor a 9-ik szuri után általában 1-2 nagy tuszo volt jobb oldalon, és 3-4 bal oldalon- ha jól emlékszem. A nagyon azt kell érteni hogy meghaladják a 18mm-t. Ma a jobb oldalon látott 4-et ami 20mm korul van; a bal oldalon meg még tobbet, abban a legnagyobb 22.6 mm volt ha jól emlékszem de mindenképp tobb mint 22 mm. Délután hívták is a férjemet az ítélettel: ma este még 187.5 gonal (már megvolt ); holnap reggel és este spray. Holnap este 9.15-kor ovitrelle. És hétfon reggel 10.15-kor leszívás :)  Jah és a nyh 10.4 mm volt; doki szerint fog az még hízni egy picit majd :)

Uh

Megvolt az uh. Minden ok. Tuszok nagyobbak mint az elozo 2 stimunal barmikor. Majd delutan hivnak hogy mikor legyen tuszorepi szuri meg hogy kell e meg gonal ma este. Majd este ha lesz erom irok reszletesen :)

Szenilis lennék?

Szóval az tortént hogy tegnap este 2x kellett szúrnom. Az egyik gonal-ban maradt 150 egység. Azt beszúrtam, kivettem a másik dobozt a hutobol és abból szúrtam a maradék 37.5-ot.... Legalábbis remélem, ugyanis az elobb mikor kivettem a dobozt hogy szúrjak, tiszta olyan volt mintha fel sem lett volna bontva :O De viszont 1 db tu hiányzik szóval tuti abból adtam be tegnap a 37.5-ot, illetve remélem ;) jesszusom mit meg tudok én ilyen baromságokon dilemmázni :D
Egyébként már érezni a gonal hatását, nagyon sok tojcsis nyákom van, már szinte kellemetlen is. Ez így volt az elozo 2 stimunál is. Már csak 4 szuri van uh elott, megy azért az ido most gyorsan.

Tegnap éjjel azt álmodtam hogy pozit teszteltem, méghozzá a leszívást koveto hét szombatján, és ébresztgettem a férjemet hogy nem fogja elhinni de pozit teszteltem :D Olyan jó volt ezt álmodni. Remélem nem azért nem fog bekovetkezni mert ezt leírtam ..... :D

Kozben míg írtam eszembe jutott hogy megnézzem a pen-t hogy mennyi maradt benne ma és annyi amennyinek kell lennie úgyhogy tuti beszúrtam tegnap is amit kellett mindet....... :D

Mire jó?

Sokszor felteszem magamban a kérdést ha valami torténik hogy az vajon mire volt jó? Miért tortént az ami?
Vegyuk mindjárt az elején. Írtam már korábban hogy kiskoromban rengeteget koltozkodtunk- ez megtanított arra hogy ne ragaszkodjak helyekhez, lehet ezért viseltem viszonylag konnyen azt hogy ilyen messzire eljottem? Nagyon, nagyon sok hm rossz dolog is tortént velem egész pici kortól kezdve - talán ettol lettem elfogadóbb, és mindig tudok (próbálok) orulni annak ami éppen van. Egész fiatalon el KELLETT kezdenem dolgozni- ez megtanított arra hogy ne legyek telhetetlen, de ne is féljek a munkától ha valamit el akarok érni.( azért azt is kibírnám ha kevesebbet kellene dolgozni) Abból is tanultam hogy a szuleim kulon váltak, anyu hirtelen tehetetlenségébol megtanultam hogy nem szabad valakire maximálisan támaszkodni, mert ha már nincs ott, osszezuhanunk. Mire volt jó hogy addig válogattam a kapcsolataimban míg végul elég hosszú ideig tok egyedul maradtam- hát arra hogy akkor most nem a férjemmel lennék, hanem csak egy félig jó de nem túl lelkesíto kapcsolatban ;) És ideérkeztunk hogy mire is jó ez hogy eloszor életemben egyáltalán nem sikerult -eddig- saját erobol véghezvinni, méghozzá egy babát szulni. Az amúgyis turelmes természetem még turelmesebb lett, elfogadóbb,(már amikor nem vagyok teletomve hormonokkal) és talán ez fog végre az út végére juttatni. Talán ezek a dolgok amiket elobb leírtam mind-mind kellenek ahhoz hogy teljesen révbe érjek/ érjunk. Egy szónak is száz a vége, ezek mind megtanítottak arra hogy minden úgy van jól ahogy van, még akkor is amikor úgy gondolom hogy nem ;) Nah persze nem vagyok ám sem hos sem semmi, de néha jó reálisan látni dolgokat, aztán meg amilyen a lelkiállapotom mostanában lehet 1/2 órán belul kitor nálunk a harmadik világháború :D Végulis a hormonok is jók valamire- totálisan kifordítanak saját magamból, amit néha már én magam is nehezen viselek  (férjet nem kérdeztem :D ) :D :D :D

Már megint...

Szar napom volt. Érdekes csak akkor szar amikor dolgozok :P Egyszeruen nem tudok úgy koncentrálni ahogy szoktam, és már mikor beteszem a lábam a konyhába olyan gyomorgorcsom van hogy hihetetlen. Így volt ez az elso lombiknál. A fonok is hulye hangulatban van mostanában, szóval így hogy mindketten hisztisek vagyunk nem valami nagy az osszhang kozottunk ;) A második lombikot szinte észre sem vettem -legalábbis ami a munkát illeti, de akkor valami okból kifolyólag a fonok is tok rendes volt. Lehet hogy elege van már a lombikjaimból? Hát elhiheti hogy néha nekem is. Ma konkrétan azért cseszett le mert a sárgadinnye amit hoztak még elég kemény volt, de az osszes az. Nah most holnap nagy rendezvényre kellett elokészítenem, mire kész lettem lecseszett hogy ezt nem kellett volna preparálni, mert visszakuldte volna holnap és hozat másikat. Hahaha. Hoztak volna másikat szombaton, igen, de a rohadt dinnye holnap kell nem szombaton :D Ááááááááááááá megorulok én ettol a hulye embertol. Akkor tegnap nem dolgoztam, és a fonok nem nézte át  rendesenhogy mi kell a hétvégi rendezvényekhez, 2 dolgot nem rendeltek. Azért is én voltam a hibás.... Leszogezem hogy minden konyhán a rendelés a foszakács munkája, nekunk tobbieknek nem sok kozunk lenne hozzá, csak ez az elvárásaihoz tartozik hogy pl mindennap írjam ossze neki mire van szukség. Tegnap kimaradt, mert nem dolgoztam, nem is rendelt mindent. Mikor számon kért csak annyit bírtam kinyogni hogy : Well, shit happens.... :D Nah befejezem a nyavalygást, megyek szurizni, ezután már csak 8 ;)

Újra szúr...

Mától mehet a gonal megint, 187.5 naponta, ma reggel volt uh. Petefészkek szépek, nincs ciszta, nyh 4 mm.
Jovohét pénteken uh. Akkor gondolom lesz még egy utolsó gonal este (eddig így volt), aztán szombaton ovitrelle, hétfon leszívás.
Az ujjam gyógyul, nem is gondoltam volna hogy ilyen gyorsan :) ronda még de már forr ossze szépen.
Remélem most már nem lesz tobb balesetem a szabimig :D Azért a hormonok eléggé befolyásolják a koncentrációmat (mondjuk az elozoek ennyire nem de lehet nem is voltam ennyire ráhangolódva a dologra nem tudom). Szóval 11 nap és vége a dolognak ;)

Levágtam...

A bal kezemen a huvelykujjam végét . Ma munkában :( Ilyen ez a konyhás élet ;) Egyébként még eddig mindig megúsztam a nagyobb balesetet. Végulis ez sem olyan nagy, csak konkretan kiegyenesítettem az ujjam végét :P Illetve megmaradt az a darabka is csak ott fityegett. Gyorsan visszanyomtuk. Ez délután 2.30 korul tortént, de az elobb kicseréltuk a férjemmel a kotést, és egy picit még most is vérzik, azt már ne is mondjam hogy rohadtul fáj. De végigdolgoztam ám a napot így is, nem lehet itt anyámasszonykatonáskodni kérem szépen, voltak vagy 150-en vacsorára ;) J. szerint amúgy nem nagy vágás, mondom neki hogy ekkora pici kézen hogy lehetne nagy vágás úgy mégis??? :D Az tortént amúgy hogy snidling hagymát kellett nagyon apróra vágnom, és szerintem nem elég éles a késem, megugorhatott a deszkán. Vagy meg szimplán csak mert rohadt sok munkám volt és nagyon siettem és azért, nem tudom. Ez van, majd begyógyul ;) A kezem méretérol még annyit hogy tényleg pici, a kisfonok azt mondta nem is érti hogy találtam el a késsel olyan kicsi :D Hát basszus megtaláltam, méghozzá telibe :P Ennyi tortént ma........

Spring time ;)

Jó ido van nálunk nagyon egész héten :) És végre ma szabadnapom is volt, szóval lehetett...... mosni 3 adagot , porszívózni, furdoszobát takarítani, és kb annyit voltam kint amig kiteregettem vagy beszedtem a ruhát :D De azért jó már hogy jó ido van :) Tavasz van az állatoknál is, cica mindenáron csajozni akar ( pedig ivartalanítva van) úgyhogy állandóan ki akar szokni, tegnap reggel sikerult is neki kilibbenni a lábam mellett, de csak kiult a kinti asztal alá. Jelentem a kígyó is elérte a felnottkort, legalábbis a férjem szerint azért nem eszik 3 hete mert várja a csaját :D
Hangulatom ingadozó, de már konnyebb kicsit mert látom a végét ;) Szerdán uh, meg elso szuri aztán meg majd peregnek a napok. Jajjj annyi minden volt eszembe hogy le akarom írni, de egy ép gondolatom sincs jelenleg, fáradt vagyok, úgyhogy ez ma ennyiben marad..........


Elhiszem azt amit még nem látok, és meglátom azt amiben hiszek ;)

Kiborult...

A bili. Írtam már valamelyik nap hogy hát enyhén szólva vannak hangulatváltások. Máig bírtam viszonylag jól, de ma már nem tudtam visszafogni magam :( Konkrétan azért elbogtem magam ma munkában mert az egyik kaját nem sikerult jól elkészítenem - új menunk van múlt héttol, és ma csináltam ezt eloszor teljesen egyedul délután, és egy rakás szar lett.... Fonok bejott délután csak szétnézni mi újság, megkérdezte tolem hogy elkészítettem-e a kérdéses cuccot, nah ennyi kellett, kitort a sírás belolem (szerencsétlen csak lesett hogy most meg ugyan mi rosszat mondott nekem) hogy igen megcsináltam de úgy szar ahogy van, és én ezt képtelen vagyok véghezvinni. Egyébként egy nagyon bonyolult dolog, ez egy vékonyra szeletelt burgonya, zeller, piros kaliforniai paprika, padlizsán belseje meg kecskeasajt, ez mind kulon-kulon preparálva,megsutve, majd egymásra helyezve rétegesen és feltekerve. Nah én ezt csesztem el, a feltekerést. De fonok rendes volt, attól fuggetlenul hogy nem dolgozott, kihozta a hutobol amit én elszartam és rendbe tette nekem, és még jól le is cseszett hogy hogy merek én ilyesmiért sírni, ehhez hosszú évek gyakorlata kell hogy valaki el tudja készíteni stb... Az már más tészta hogy akkor minek rakta a menube??? :D Aztán azóta fáj a fejem is , nem vehetek be csak paracetamolt. Dehát hisztis napom lehet nekem is vagy nem? ;) Egyébként mindent osszevetve nincs nagy baj, valószínuleg az is rátesz a dolgokra hogy november óta nem voltam szabadságon sem, és már a végét járja az erom, a hormonoktól ez meg tobbszorosére novekszik.
Holnap bontom a második flakon orrspray-t, azért csak halad ez a fránya ido még ha lassan is ;) Jovohét szerda ultrahang, de basszus hogy ez a long protokoll most ilyen extra-hiper-szuper hosszú az már hétszentség....... Miért telik ilyen lassan az ido nah? :D

Utolsó ;)

Tegnap volt az utolsó mensim elso napja ;) szép kis 29 napos ciklus volt, de nagyon-nagyon szivesen elfogok errol a brutál fajdalomról feledkezni mondjuk úgy kb 9 hónapig minimum :D Szóval a lényeg hogy az endo-scratch után egyáltalán nem véreztem, nah most igen (gondoltam hogy sok lesz) habár a lombikok óta amúgyis erosebb a mensim mint elotte... Már kelloképpen viszketek a leállítótól - legalább tudom hogy mukodik :P Marha jó kis hangulatingadozásaim vannak- ezt azért annyira nem élvezem, de már csak kb asszem 12 nap és kezdem a szurizást, utána gyorsabban fog telni az ido ;)

Kétbalkezes...

Voltam. Vagyok. Leszek :D Drága nagyikám ha tudná hogy szakács lett belolem felnottebb koromra kitérne a hitébol. :D Szóval az úgy volt hogy nálunk a novérem volt az "ugyes" én meg az "okos". Állandóan olvastam 6 éves koromtól kezdve, bújtam a konyveket, benne voltam a színjátszókorben, szerkesztettem iskolaújságot,iskolarádióban is benne voltam, jártam prózamondó versenyre, sakkversenyre, zeneiskolában zenekaroztam... De konkrétan soha nem tudtam egy tisztességes papírrepulot sem hajtogatni pl, hogy csak az egyszerubb dolgoknál maradjak. Aztán kamaszkoromban valami tortént. Nem tudom mi. Hamar fel kellett noni, ha anyu 24 órázott valakinek fozni is kellett, nem mondhattam már tobbé hogy de én azt nem tudom ;) Aztán gimi felénél átmentem esti tagozatra, és párhuzamosan csinaltam a varrono sulival. Nah talán ott kupálódtam valamennyit. Mami már azon is el volt ájulva amikor az elso párnahuzatot én teljesen egyedul meg tudtam varrni :D Aztán dolgoztam varrodában 17 éves koromtól, ott megtanultam keményen melózni. Meg ugyesebben varrni (nah kreatív most sem nagyon vagyok ). Aztán 20 évesen elmentem dolgozni a helyi "szerelouzembe" ahol mindenféle apró szarságokat butykoltunk, csavaroztunk, forrasztottunk. Én magam is meglepodtem amikor 1 év után mindenféle apró muveletete játszva meg tudtam csinálni, fonokeim szerettek mert soha nem adtam fel, bármit kértek sosem válaszoltam azt hogy lehetetlen. Szóval nem is inkább a kétbalkezességem múlt el, hanem inkább megnott a kitartásom. Azt nem mondanám hogy marhára magabiztos vagyok (mindig is gondjaim voltak onbizalom témában ) , de azt ki merem jelenteni hogy bármirol képes vagyok elhitetni magammal hogy meg tudom csinálni. Így jott a szakácskodás is. Évekig mosogattam, segédkeztem a szakácsoknak. Aztán egyszercsak a fonokom (a mostani) megkérdezte bevállalnám-e hogy megtanítanak a szakács szakmára. Hát kivert a víz, de nem hagytam hogy a belso nyugtalanságom gyozzon, bevállaltam. Ez volt 3 és 1/2 éve, azóta is folyamatosn tanulok, de pl meglepodok ha a fonok megdícsér hogy pl szép egy díszítésem vagy ilyesmi, és magamban mosolygok ha a mami eszembe jut mikor azt mondta kislánykoromban: Marcsika te inkább olvass az jobban megy ;) Most itt felemlegettem párszor a nagyimat, imádtam, és tervezek is egy posztot róla :) Nagyon sokat koszonhetek neki, nagyon fontos szerepet játszott abban hogy milyen irányba tartottam /tartok. Attól fuggetlenul hogy jókat kacagott a kétbalkezességemen, o volt aki megtanított hinni és remélni :) Szóval kétbalkezes maradok én , csak hát fejlodoképes lehetek vagy mi mert néha olyan dolgokat tudok elkészíteni hogy megdobbenek saját magamon :D .....
A papírrepulot meg azóta nem próbáltam, kihagyom úgy dontottem :D
NAh ennek a posztnak se eleje, se vége de ez is jól van úgy ahogy van.

Óvodai és kora iskolai szosszenetek....

-Kiscsoportos voltam, mikor az egyik hideg, téli reggelen jól elaludtunk. Az egész család. Apa, anya, novérem meg én. Apa elrohan munkába, Anya kapkodva oltoztet minket. Tesóm már elso osztályos, útkozben az ovi felé ot be kell eloszor kísérni az iskolába. Arra emlékszem hogy nagyon hideg volt, éjjel hó esett, jó sok. Mérges voltam mert lemaradtam a reggeli torna meghallgatásáról a rádióban  (nem tornáztam sosem csak hallgattam :D ) , és egyfolytában anyut szólítgattam szaladás kozben. Anya- kislányom szedd már a lábad késésben vagyunk. Ez lezajlott vagy 3x mire kinyogtem hogy de anya én MAMUSZBAN vagyok :D

- Ez is kiscsoportban vagy kozépsoben lehetett: Tornafoglalkozás. 4 utemu gyakorlat, amiben terpesz-osszezár-leguggol-felegyenesedik dolgok vannak ha jól emlékszem. Mindezt számolásra kellett csinálni (óvónéni persze csak számolt nem csinálta velunk :P ). Szóval az a lényeg hogy háromra bement a gatyába a ....... És persze nem mertem rogton szólni de kb 2 perc után már nagyon zavart hogy becsináltam  és nem tudom hogy adhattam elo de az lett a vége hogy a dadus néni (drága Margó néni nagyon szerettem) kivitt a furdoszobába , lezuhanyoztatott és úgy nevettunk hogy szerintem az egész óvoda hallotta mi tortént. És még emlekszem a világoskék bugyira aminek fehér szegélye volt, azt húzta rám, a sajátom kidobta.... Hát izé nem bepisiltem :D

- Emlékszem a Józsikára, belé voltam szerelmes az EGÉSZ óvodás évek alatt :D még egyszer mikor beteg volt el is akartam szokni meglátogatni, csak hát kimentem az ovoda kapun és gondolom rájottem hogy nem tudom hogy hol lakik mert visszamentem. ( Ibolya ovónéni nem volt boldog tolem :P )

-Aztán egyszer anyuval ballagtunk hazafelé az oviból amikor suttogva megkérdeztem hogy: anya, ti apával dugtatok már? :D Anyu azóta sem tudja honnan szedhettem én ezt, én meg azt nem tudom mit válaszolhatott :D

-Elso osztály. Elso hét. Minden új, a gyerekek is, nekem nem maradt régi ovistárs kapaszkodónak, pont ovi után koltoztunk. És én egyedul szerettem (volna) lenni, de persze iskolában ez lehetetlen. Mivel eleinte visszahúzódó voltam, így elofordult hogy kicsúfoltak (nem sokszor persze, hamar osszebarátkoztam veluk utána), hát én meg hazamentem az iskolából. A táskámat is otthagytam, csak úgy hazaballagtam. Apukám meg azzal a lendulettel ahogy hazamentem, visszakísért.... :D

-Iskolában is volt ám szerelmem. Egy . 8 év alatt kb kézfogásig jutottunk el, a ballagás óta meg nem is láttam. De pl másodikban karácsonyra kaptam ajándékot :D Az anyukája borostyánkobol készult medálját ( a mai napig orzi nekem anyu :D )

Nem is tudom ezek most hogy jutnak eszembe :D De jó emlékek :)