Ez is eltelt. A hosszú-hosszú protokollnak vége. Ma este megvolt a tuszorepi, munkában a noi wc-ben - it was fun :P Aztan miután hazajottem megvolt azutolsó spray is. Mondanám hogy hogy elrepult ez az ido, de akkor magamat csapnám be, azért volt amikor nagyon lassan telt, és volt amikor nagyon mélyre taszítottak a hormonok, de ennyi volt, elmúlt , másikra meg nem lesz szukség :D Mondjuk lehetoség sem igen lesz. Most már azt is mondhatnám hogy akkor ennyi, hátra lehet dolni, de ez nem igaz. Az igazi idegbaj még csak majd most kezdodik, hétfon leszívás, aztán aggódhatok mennyi embriónk lesz (az elso leszívást koveto reggel azért nem merult feledésbe). Aztán azon lehet izgulni mikor lesz beulti, mikor lesz pozi a teszt, minden okés -e az elso uh-n, van- e szívhang a másodiknál, 12 heti uh, jajj csak konnyu szulés legyen, legyen tejem, egyen és aludjon jól a gyerek/ek. Jajj melyik oviba írassam, vajon a sulit hogy bírja majd? :D És így tovább és így tovább egészen addíg míg a gyerek/ek lediplomázik/nak :D Utána meg azon fogunk izgulni mi lehet veluk stb-stb :D
Elhiszem azt amit még nem látok és meglátom azt amiben hiszek.........
Kívánom, hogy az aggódásod mostantól induljon és ebben a sorrendben! :) Hajrá Gardner bébi(k)! ;) :))
ReplyDeleteDrukkolok ahhoz hogy ezek után egy nyugodt napod se legyen úgy mint kismama..anyuka majd nagymama.. :)
ReplyDeleteNa pont ilyen aggódásokkal teli életet! :)
ReplyDeleteKedves MrsGardner:) Nagyon drukkolok Neked, hogy amit írtál valóra váljon:)
ReplyDelete