Sokszor felteszem magamban a kérdést ha valami torténik hogy az vajon mire volt jó? Miért tortént az ami?
Vegyuk mindjárt az elején. Írtam már korábban hogy kiskoromban rengeteget koltozkodtunk- ez megtanított arra hogy ne ragaszkodjak helyekhez, lehet ezért viseltem viszonylag konnyen azt hogy ilyen messzire eljottem? Nagyon, nagyon sok hm rossz dolog is tortént velem egész pici kortól kezdve - talán ettol lettem elfogadóbb, és mindig tudok (próbálok) orulni annak ami éppen van. Egész fiatalon el KELLETT kezdenem dolgozni- ez megtanított arra hogy ne legyek telhetetlen, de ne is féljek a munkától ha valamit el akarok érni.( azért azt is kibírnám ha kevesebbet kellene dolgozni) Abból is tanultam hogy a szuleim kulon váltak, anyu hirtelen tehetetlenségébol megtanultam hogy nem szabad valakire maximálisan támaszkodni, mert ha már nincs ott, osszezuhanunk. Mire volt jó hogy addig válogattam a kapcsolataimban míg végul elég hosszú ideig tok egyedul maradtam- hát arra hogy akkor most nem a férjemmel lennék, hanem csak egy félig jó de nem túl lelkesíto kapcsolatban ;) És ideérkeztunk hogy mire is jó ez hogy eloszor életemben egyáltalán nem sikerult -eddig- saját erobol véghezvinni, méghozzá egy babát szulni. Az amúgyis turelmes természetem még turelmesebb lett, elfogadóbb,(már amikor nem vagyok teletomve hormonokkal) és talán ez fog végre az út végére juttatni. Talán ezek a dolgok amiket elobb leírtam mind-mind kellenek ahhoz hogy teljesen révbe érjek/ érjunk. Egy szónak is száz a vége, ezek mind megtanítottak arra hogy minden úgy van jól ahogy van, még akkor is amikor úgy gondolom hogy nem ;) Nah persze nem vagyok ám sem hos sem semmi, de néha jó reálisan látni dolgokat, aztán meg amilyen a lelkiállapotom mostanában lehet 1/2 órán belul kitor nálunk a harmadik világháború :D Végulis a hormonok is jók valamire- totálisan kifordítanak saját magamból, amit néha már én magam is nehezen viselek (férjet nem kérdeztem :D ) :D :D :D
Marcsy :-) Arra jó ez az egész, hogy amikor majd bő 9 hónap múlva meglátod a kisfiadat vagy kislányodat ( esetleg mindkettőt :-) ), azt fogod érezni, hogy minden más eltörpül az addigi életedben és minden út hozzá és csakis hozzá vezetett :-):-):-)
ReplyDeleteúgy legyen ;) :)
DeleteRávilágítottál valamire, elgondolkodtam. Én is kb 5 évig egyedül voltam, mert nem találtam olyan pasit, akire számíthattam, akiben megbízhattam 100%-ig, s jobb volt egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Mindig mindenben a maximumra törekedtem, túlságosan is, mindent véghezvittem amit elhatároztam, de ez a baba téma megfog, itt nem tudok irányítani, nem tudok befolyásolni. A férjem mellett én is türelmesebb lettem, bár néha az olaszos temperamentum (1/8 vér anyai ágon) megmutatkozik. :D Szerencsére a dán férjem egy ideig jól tűri, ha már esetleg felemeli a hangját, tudom, hogy most már sok voltam, de érzem is. Lehet, hogy csak türelmesebbnek, elfogadóbbnak kellene lennem a babával kapcsolatban is?? Lehet, hogy az agyam befolyásolja? Az 5-ös a szerencseszámom, talán most az 5. lombik sikerülni fog?(!) Kb 1 héttel utánad kiderül majd. ;)
ReplyDelete(A háború nálunk megvolt pénteken, mondta is, hogy túl sok hormon van bennem, mire megnyugtattam, hogy ez még semmi, ez még csak a Suprefact, de majd szerdától.. :D )
szerintem mar igy is eppen eleg elfogado es turelmes vagy te is ;) ha nem lennel mar reges regen feladtad volna , es nem-nem hiszem hogy az agyad befolyasolja, most csak dolgoznak a hormonok benned is ;)
DeleteKöszönöm ezt az írást!!!!!
ReplyDelete:)
DeleteArany igazsag, hogy semmi nem veletlenul tortenik, mindennek terve van velunk, hogy mutasson, vagy tanitson valamit. Szent meggyozodesem, En is mindig keresem, hogy mit kellene eszrevennem. Sajnos ritkan talalom, vagy tul keson. De, ha mindig, mindent megteszel, a legjobb szandekoddal es tudasoddal, akkor legalabb abban nyugodt lehetsz, hogy nem rajtad mulott. En nagyon szoritok neked, sikerulni fog !!!! pussz
ReplyDelete