Óvodai és kora iskolai szosszenetek....

-Kiscsoportos voltam, mikor az egyik hideg, téli reggelen jól elaludtunk. Az egész család. Apa, anya, novérem meg én. Apa elrohan munkába, Anya kapkodva oltoztet minket. Tesóm már elso osztályos, útkozben az ovi felé ot be kell eloszor kísérni az iskolába. Arra emlékszem hogy nagyon hideg volt, éjjel hó esett, jó sok. Mérges voltam mert lemaradtam a reggeli torna meghallgatásáról a rádióban  (nem tornáztam sosem csak hallgattam :D ) , és egyfolytában anyut szólítgattam szaladás kozben. Anya- kislányom szedd már a lábad késésben vagyunk. Ez lezajlott vagy 3x mire kinyogtem hogy de anya én MAMUSZBAN vagyok :D

- Ez is kiscsoportban vagy kozépsoben lehetett: Tornafoglalkozás. 4 utemu gyakorlat, amiben terpesz-osszezár-leguggol-felegyenesedik dolgok vannak ha jól emlékszem. Mindezt számolásra kellett csinálni (óvónéni persze csak számolt nem csinálta velunk :P ). Szóval az a lényeg hogy háromra bement a gatyába a ....... És persze nem mertem rogton szólni de kb 2 perc után már nagyon zavart hogy becsináltam  és nem tudom hogy adhattam elo de az lett a vége hogy a dadus néni (drága Margó néni nagyon szerettem) kivitt a furdoszobába , lezuhanyoztatott és úgy nevettunk hogy szerintem az egész óvoda hallotta mi tortént. És még emlekszem a világoskék bugyira aminek fehér szegélye volt, azt húzta rám, a sajátom kidobta.... Hát izé nem bepisiltem :D

- Emlékszem a Józsikára, belé voltam szerelmes az EGÉSZ óvodás évek alatt :D még egyszer mikor beteg volt el is akartam szokni meglátogatni, csak hát kimentem az ovoda kapun és gondolom rájottem hogy nem tudom hogy hol lakik mert visszamentem. ( Ibolya ovónéni nem volt boldog tolem :P )

-Aztán egyszer anyuval ballagtunk hazafelé az oviból amikor suttogva megkérdeztem hogy: anya, ti apával dugtatok már? :D Anyu azóta sem tudja honnan szedhettem én ezt, én meg azt nem tudom mit válaszolhatott :D

-Elso osztály. Elso hét. Minden új, a gyerekek is, nekem nem maradt régi ovistárs kapaszkodónak, pont ovi után koltoztunk. És én egyedul szerettem (volna) lenni, de persze iskolában ez lehetetlen. Mivel eleinte visszahúzódó voltam, így elofordult hogy kicsúfoltak (nem sokszor persze, hamar osszebarátkoztam veluk utána), hát én meg hazamentem az iskolából. A táskámat is otthagytam, csak úgy hazaballagtam. Apukám meg azzal a lendulettel ahogy hazamentem, visszakísért.... :D

-Iskolában is volt ám szerelmem. Egy . 8 év alatt kb kézfogásig jutottunk el, a ballagás óta meg nem is láttam. De pl másodikban karácsonyra kaptam ajándékot :D Az anyukája borostyánkobol készult medálját ( a mai napig orzi nekem anyu :D )

Nem is tudom ezek most hogy jutnak eszembe :D De jó emlékek :)