Kétbalkezes...

Voltam. Vagyok. Leszek :D Drága nagyikám ha tudná hogy szakács lett belolem felnottebb koromra kitérne a hitébol. :D Szóval az úgy volt hogy nálunk a novérem volt az "ugyes" én meg az "okos". Állandóan olvastam 6 éves koromtól kezdve, bújtam a konyveket, benne voltam a színjátszókorben, szerkesztettem iskolaújságot,iskolarádióban is benne voltam, jártam prózamondó versenyre, sakkversenyre, zeneiskolában zenekaroztam... De konkrétan soha nem tudtam egy tisztességes papírrepulot sem hajtogatni pl, hogy csak az egyszerubb dolgoknál maradjak. Aztán kamaszkoromban valami tortént. Nem tudom mi. Hamar fel kellett noni, ha anyu 24 órázott valakinek fozni is kellett, nem mondhattam már tobbé hogy de én azt nem tudom ;) Aztán gimi felénél átmentem esti tagozatra, és párhuzamosan csinaltam a varrono sulival. Nah talán ott kupálódtam valamennyit. Mami már azon is el volt ájulva amikor az elso párnahuzatot én teljesen egyedul meg tudtam varrni :D Aztán dolgoztam varrodában 17 éves koromtól, ott megtanultam keményen melózni. Meg ugyesebben varrni (nah kreatív most sem nagyon vagyok ). Aztán 20 évesen elmentem dolgozni a helyi "szerelouzembe" ahol mindenféle apró szarságokat butykoltunk, csavaroztunk, forrasztottunk. Én magam is meglepodtem amikor 1 év után mindenféle apró muveletete játszva meg tudtam csinálni, fonokeim szerettek mert soha nem adtam fel, bármit kértek sosem válaszoltam azt hogy lehetetlen. Szóval nem is inkább a kétbalkezességem múlt el, hanem inkább megnott a kitartásom. Azt nem mondanám hogy marhára magabiztos vagyok (mindig is gondjaim voltak onbizalom témában ) , de azt ki merem jelenteni hogy bármirol képes vagyok elhitetni magammal hogy meg tudom csinálni. Így jott a szakácskodás is. Évekig mosogattam, segédkeztem a szakácsoknak. Aztán egyszercsak a fonokom (a mostani) megkérdezte bevállalnám-e hogy megtanítanak a szakács szakmára. Hát kivert a víz, de nem hagytam hogy a belso nyugtalanságom gyozzon, bevállaltam. Ez volt 3 és 1/2 éve, azóta is folyamatosn tanulok, de pl meglepodok ha a fonok megdícsér hogy pl szép egy díszítésem vagy ilyesmi, és magamban mosolygok ha a mami eszembe jut mikor azt mondta kislánykoromban: Marcsika te inkább olvass az jobban megy ;) Most itt felemlegettem párszor a nagyimat, imádtam, és tervezek is egy posztot róla :) Nagyon sokat koszonhetek neki, nagyon fontos szerepet játszott abban hogy milyen irányba tartottam /tartok. Attól fuggetlenul hogy jókat kacagott a kétbalkezességemen, o volt aki megtanított hinni és remélni :) Szóval kétbalkezes maradok én , csak hát fejlodoképes lehetek vagy mi mert néha olyan dolgokat tudok elkészíteni hogy megdobbenek saját magamon :D .....
A papírrepulot meg azóta nem próbáltam, kihagyom úgy dontottem :D
NAh ennek a posztnak se eleje, se vége de ez is jól van úgy ahogy van.