A folytatásról

Nah nem mintha konkrétan tudnék bármit is hogy mi fog torténni ezután ;) Már korábban említettem hogy nekunk az orokbefogadás sohasem volt téma éppen hogy gond lenne. Sot :) Ma már inkább el tudom képzelni hogy orokbefogadunk 1-2 gyereket és ok tutira hazajonnek velunk, minthogy itt rágjam mégegyszer a kormomet hogy jajjj mi lesz, sikerul a lombik vagy nem sikerul. Lehet hogy ez gyávaság, minden tiszteletem azoké akik képesek ezt 6-8 alkalommal végigcsinálni. Úgy néz ki a dolog hogy  én nem vagyok erre képes , legalábbis sérulések nélkul nem.... Márpedig nem vagyok hajlandó sem magam sem a férjem kitenni még nagyobb vagy akárcsak fele ekkora bukásoknak , és valahogy úgy gondolom nekunk ez a lombik téma nem nagyon mukodik ;) Jelenleg csak annyi tart vissza minket hogy azonnal elindítsuk a papírmunkát, merthogy még lombik kezelés allatt állónak számítunk, meg kell várni az utolsó konzultációt, azt meg ugye még nem tudjuk hogy mikor lesz. De pár hét és meg lesz az is. Oszintén én nem bízom abban hogy adnak még egy lehetoséget, sot tovább megyek. Nem is vagyok biztos benne hogy szeretnék én még egy ilyet. Igazából furcsa, mert nem mondhatnám hogy túlzottan megtort ez a mostani kudarc, mert annyira azért nem zuhantam meg mint az várható lenne. De úgy gondolom hogy koszonom nekunk ebbol elég volt. Persze ha mondjuk felajánlanak egy tok ingyenes lombikot nem tudom mit lépunk, a párom azt mondja ha így lenne akkor ne utasítsuk vissza- nem mintha a férjem annyira bízna benne hogy sikerul. Az a helyzet hogy ha elo is fordul itt is esetleg hogy valakik kapnak egy utolsó utáni lehetoséget, az gondolom csak akkor van ha az elozo lombikok biztatóak voltak. Hát a mieink nem voltak azok mondhat bárki bármit. Lehet túlságosan realista vagyok, vagy túlságosan a foldon járok de van egy olyan érzésem hogy a mi esetunkben kb annyi esélye van egy sikeres lombiknak, mint egy spontán teherbeesésnek. Akkor meg már miért ne hajtsunk inkább a tutira, igenis lesz gyerekzsivaly a házban, lesz puszilni való bibi, lesz hiszti, nevetés, sírás minden lesz. Egy orokbegyerekkel :) Vagy kettovel hogy fokozzuk az élvezetet :D
Nah de visszakanyarodva miért gondolom azt hogy eléggé esélytelenek voltunk? Hm.
Elso lombik: 14 petesejt; IVF; 0 embrió.
Második lombik: 12 petesejt; ICSI; 5 embrió; 3-ik napra 1db 8 sejtes, 1db 7 sejtes, a tobbi lemaradt
Harmadik lombik: 12 petesejt; ICSI; 5 embrió; 3-ik napra 2db 4 sejtes, maradék 2 és 3 sejtesek....
Ugye hogy látott mindenki ettol már szebb eredményeket is? ;) Igen tudom sok oka lehet ennek, tobbek kozott az is amit a dokim mondott az elso lombiknal hogy kifogtunk egy szar ciklust. Az ok, de egy év alatt 3x? :D Úgyhogy nem vagyok biztos benne lenne-e értelme tovább ezen nyuglodni. Mindenesetre elmegyunk a konzira, zárjuk már le ezt az egészet és engedjenek utunkra bennunket ;)
A múlt héten sikerult újabb adatokat gyujtenem az orokbefogadásról, pl hogy az idosebb szulo és a gyermek kozott a maximum korkulonbseg 45 év lehet, ez szuper ebben még boven benne vagyunk :) Kb 6 hónap lesz a papírmunka és onnantól hetek vagy max 3 hónap kérdése és hozhatjuk ám a gyermekunket haza :) Nem, nem ragaszkodunk újszulotthoz ;) Ja és még érdekesség, itt mikor felno az orokbefogadott gyermek el KELL mondani kik a valódi szulei, meg ha szeretné akkor segíteni kell osszehozni egy találkozót a szuleivel, ebben segítséget nyújthat a gyámugy is, ok lesznek azok akik tudni fogják hol vannak az eredeti szulok. Persze olyan is van hogy nem tudják, olyankor gondolom megpróbálják felkutatni az anyát vagy éppen mindkét szulot. Szóval szép lassan, csendben készulodunk és hogy hu maradjak az elozo bejegyzésemhez, a végén úgyis megnyerjuk a háborút ;) Legeslegkésobb jovo karácsonykor már gyerekkel egyutt díszítjuk a karácsonyfát ;)