Jááááááájjjjj

ET+3 van ma. Tegnapig csak fekves volt már majdnem beleorultem, aki ismer tudja hogy a fekvés az nem az én mufajom. Férj alig enged valamit is csinálni- néha már ez is az agyamra megy. Meg úgy általában most mindentol ideges, ingerult vagyok. Komolyan mint egy hisztis p.csa. Hát hova lett az én békés énem??? És a legjobb hogy semmi olyasmirol nincs szó hogy én most azon rágódnék sikerult vagy sem, ha ez eszembe jut akkor próbálok arra gondolni amit a múltkor beszéltunk a dokival, onnantól hogy beulti megvolt az égvilágon szinte semmit nem tudok tenni azért hogy tuti legyen a dolog. Persze vigyázok magamra, de azt azért kétlem hogy most 2 hétig mozdulatlanul kéne hogy heverésszek az ágyban. Ma már elmentem a férjemmel vásárolni-persze o cipekedett, én nem vittem kivételesen 1 árva szatyrot sem. Mert konkrétan mind nehéz volt. Csutortok éjjel nagyon fájt a hasam, azt hittem megpusztulok, és csak másnap jottem rá hogy a csirkemell mellé koretnek ettem kukoricát is tobbek kozott az kínzott így meg. Úgyhogy most azt kerulom. Furán érzem a hasam alját is szinte szunet nélkul- ez múltkor nem volt, akkor ilyenkorra már mensis gorcseim voltak és ugye pár nappal késobb meg is jott, most szerencsére nem gorcsolok, hanem inkább olyan nehéznek érzem a hasam alját, néha pedig mintha izomlázam lenne (ami meg fekvéstol ugye nem szokott bekovetkezni :D ). Mindegy a lényeg hogy amikor elmentem a férjemmel ma vásárolni akor már sokkal jobban éreztem magam, viszont a délutáni alvásból már megint idegbetegen ébredtem. Komolyan nem ismerek néha magamra. Nah de ezen is túlleszunk egyszer. Ma telefonáltak Oxfordból hogy nem lett fagyibaba, nem lepodtem meg, beulti napján a maradék 3 embriónk csak 2-3 sejtesek voltak..... Már csak azt tudom nagy merészen remélni hogy akik velem vannak igenis továbbfejodtek a hasamban.
Bárcsak,bárcsak..........