Mit is gondolok?

Szokás szerint 1000+1 dolog van a fejemben. Eloszor is hogyan éltem meg pl az elso pár pecsétet amibol úgy gondoltam hogy ez nem AZ a pecsét ami jót jelenthet habár ki tudja. Nem esett jól, egyáltalán nem. De próbálok higgadt és nyugodt maradni, mert pánikolással nem megyek semmire. És nem gondolom azt hogy az lesz a világ vége hogy ha holnap és még szerdán is negatívat tesztelek. Mert nem az lesz. Nem lesz jó, de van tovább, van másik út. És azt hiszem hogy a biztosabbat fogjuk választani. Ha valami csoda folytán kapunk még egy lehetoséget, akkor talán jovore belevágunk- vagy hamarabb majd ahogy hozza a sors, ahogy mi jól érezzuk magunkat. Ha csak úgy kapunk hogy teljesen fizetos, akkor ennyi volt. Inkább azt az idot és pénzt eltoltjuk/koltjuk a jovendo orokbegyerekekre minthogy rágjuk a kormunket mondjuk 1 évig hogy mibol, mikor, minek stb... És nem, nem fogom sem magam sem a férjem tonkretenni ezzel, azt már pár napja megbeszéltuk hogy vizsgálódni sem fogunk tovább. Valami oka van hogy vagy nincs embrió, vagy nem úgy fejlodnek ahogy kellene (ha itt vagytok mégis a mummy hasában akkor most ne figyeljetek babák ;) ). De nem hinném hogy azon hogy ez változzon olyan konnyen lehetne segíteni.

Érdekes mióta gyermeket szeretnénk én személy szerint soha nem ragaszkodtam ahhoz hogy én legyek terhes, én szuljek stb... Persze a legjobb dolog lehetne, de ha meg kell hajolni és lejjebb kell adni megteszem, mert akkor is Anya leszek ha a baba nem a vérembol van, de a szívemben lesz és ez a fontos :) Most nem azt mondom hogy az nem hogy terhes legyek meg szuljek, dehát van mikor az embernek tudnia kell alkut kotni a sorssal. Annyiban maradtam magammal hogy ahogy lesz, úgy lesz és az lesz a legjobb akkor is ha még nem tudom mi a végkifejlet. :) NAh ezt jól meg beszélgettem saját magammal :D Persze a férjemmel is ;)

Ja és hogy mit gondolok errol a pecsételos, barnás, néha fekete néha piros, hol tobb hol kevesebb hol meg egyáltalán semmi dologról? Hm. Lehet a progi kúptól; lehet csak egy vérrog maradt a leszívás utánról és most urul; lehet egy hematóma szóval a lehetoségek száma végtelen, és ammondó vagyok hogy órákon de max napokon belul kiderul, és ha jól alakul orulunk ha meg nem akkor sem sírunk (nah jó egy kicsit mert azért én sem vagyok kobol), végigjárjuk a nekunk kijelolt utat és senki nem tántoríthat el a végcéltól: a gyermekemtol, akihez bármilyen úton is de eljutok (még az is lehet tobben lesznek ) :D

Az van hogy nincs ám depi, kicsit szomorú vagyok néha, de kb 5 percekre és utána egész normális tudok lenni még én is meglepodok mennyire :D A beulti óta nem tudtam aludni egyfolytaban 3-4 órától tobbet, úgyhogy már nagyon várom hogy eldoljon végre a dolog és kialudhassam magam, mert bármennyire is szeretném de nem tudom azért ezt az egészet kitorolni a tudatomból :D