Miért hosszú az út hazáig?

Eloszor is fizikailag tényleg hosszú, 2000km-re élek távol a szulohazámtól. Azért nem írom hogy az otthonomtól távol, mert azt hiszem most végre itthon vagyok. A hazám mindig Magyarország lesz. Mindig imádni fogok hazamenni anyuékhoz. Mindig honvágyam van és mindenki hiányzik. A távollét megváltoztatott. Más dolgok fontosak már mint mikor otthon voltam/most meg itthon vagyok.
Nem is tudom hol kezdjem. Annyi sok bejegyzést olvastam a felhotlen gyerekkorról, és nem irigykedem csak orommel nyugtázom hogy ilyen is van. Nekem nemcsak boldog volt. Azzal kezdem hogy mi állandóan koltozkodtunk. Mire valahol berendezkedtunk mentunk tovább. Szuletésemtol 19 éves koromig 7x váltottunk lakóhelyet. Ugyanabban a városban, de mindig más ház más lakás. Szóval nem volt valami nagy állandóság. Amirol a legnehezebb írni az a család. Nem egyszeru a képlet ( persze tudom nem vagyok ezzel egyedul ). Elso családi képlet: anya, apa, 3 lánygyermek. Apa a helyi gyárban dolgozik, kisgyermekként félárva lett, beadták intézetbe a kisebbik bátyjával egyutt- 5-en voltak testvérek és az akkori torvények nem engedték hogy az édesapjuk mindenkit egyedul neveljen. Szerintem itt kezdodtek az én apukámmal a bajok. Már fiatalon szeretett a pohár fenekére nézni, és amikor o ezt megtette az maga volt a pokol. Nem, nem bántott fizikailag bennunket, soha. Annál inkább ordibált, kotekedett, és egész éjjeleken át hajlamos volt anyut csesztetni. Amit persze mi gyerekek (akkor még csak ketten voltunk a novéremmel) végighallgattunk, és kialvatlanul , fáradtan mentunk óvodába,iskolába. Kb 3-4 éves koromtól emlékszem ezekre a dolgokra, és nem szép emlékek. Most is ha behunyom a szemem látom anyut ahogy áll a sotet szobában az ablaknál és vár.... Várja haza aput... Aki volt hogy 6 hónapig nem jott haza.... Egyszer 6 hónapig, egyszer meg 1 évig, de ezt kivéve általában amikor kimaradt akkor is hajnalban valahogy hazatalált. És az én anyám turt, megbocsájtott, nem veszekedett, csak csendesen gyotrodott. Ennek ellenére én imádtam az apámat, mert amikor nem italozós idoszaka volt, akkor o tudott lenni a legjobb apa a világon. Soha senkinek nem mondtam el mi zajlik otthon amíg gyerek voltam, és mégis mindenki tudott róla, tanárok stb. És a mai napig hálás vagyok érte hogy sosem sajnálkoztak, hagyták hogy kibontakozzak amiben tudok, és terelgettek-segítettek ahogy tudtak. Az én apám az iskolai ballagásomra sem ért oda, csak a végére, persze tok részegen, és sosem felejtem a szégyent , ott álltunk mindannyian az iskola udvaron sorfalat, az én apám meg kozépen tátorgott és a nevemet óbégatta..... Soha, semmi mást nem akartam gyerekkoromtól kezdve csak nyugalmat. Most végre megtaláltam. Lehetne itt még tobb 1000 torténetet elmesélni, de minek? A múlton senki nem tud változtatni. A hugom megszuletett amikor én 8 éves voltam. O nem tudja de apunk az elso 2 évben igen sokat el-el tunedezett, tehát elég rendesen kimaradt a legkisebb lánya elso éveibol. Mire a hugom betoltotte a 6 évet talán nem meglepo, a szuleim elváltak. Konkrétan konyorogtem anyámnak menjunk el innen / addigra anyut már tettlegesen is megtalálta apu/. Az a helyzet hogy nem haragszom az apámra. Beteg ember. Lelkileg. Azért haragszom amiért ezt nem látja meg és nem fogadja el a felé nyújtott segito kezeket. És fáj hogy olyan dolgokon mentunk keresztul amik egy életre nyomot hagynak bennunk. A testvéreim struccpolitikát folytatnak-amirol nem beszélunk meg sem tortent. Eltemetik magukban az emlékeket. Lehet rosszul teszem, de én az utóbbi években ongyógyításba kezdtem. Hagyom magamban felidézni ezeket és kielemezni mi-miért-hogyan torténhetett, és azóta konnyebb.
Itt nyugalom és béke van. Az elmúlt 19 év alatt az én drága anyukám is megnyugodott, már nem reszket a keze, és nagyon sokat tud mosolyogni.
Szeretlek anya.

Az asztal és én ;)

Az úgy volt hogy nekem az elso szakmám varróno . Tobb mint 10 éve nem dolgozok a szakmámban, de otthon is szerettem mindig ezzel pepecselni. Aztán 7 éve eljottem Magyarországról, és itt sosem volt varrógépem, egészen addig amíg a párommal osszekoltoztunk és az egyik kedves rokona által lett egy varrógépem. Ez tortént úgy 4 évvel ezelott. Ezzel nincs vége a torténetnek. Ugyanis soha nem volt egy tisztességes asztal amire rátegyem a varrógépet és kényelmesen szoszomotoljek. Hogy miért nem volt asztal? Eloszor nem volt rá pénzunk, illetve annyira nem is kerestem. Azt tudtam hogy egy tuti varróasztal marha drága. Aztán másik városba koltoztunk , ahol kb 30 négyzetméteren laktunk 2 és 1/2 évig, nem is lett volna hely. De most már van hely csak asztal nem volt egészen ma reggelig. Tegnap mentem vásárolni és az utcánkban van egy uzlet ahol mindenféle lim-lomot árulnak. Megláttam egy régebbi tipusú számítógépasztalt, nah gondoltam ez tokéletes lesz a varrógép alá. Hát még mikor megmondták az árát akkor végképp úgy voltam, ez a bolondnak is megéri, hát még nekem :D Konkrétan kb 1700 ft-ba kerult átszámolva. Az eladóval; lezsíroztam hogy kifizetem de hagy maradjon ott ma reggelig és majd a férjemmel egyutt elhozzuk , ha a kocsiba nem fér be akkor kézben hisz nem olyan nagy ez, az uzlet meg csak kb 600-800 méter a házunktól. Es itt jon a csavar a dologban, éjjel a férjem kapott egy hívást a munkahelyérol hogy a reggeliztetos szakács beteget jelentett, így o ment be reggel 5-kor dolgozni. És én mentem az asztalért egyedul, és hazacipeltem :D Kb 10 méterenként álltam meg csak :P És ááááááá nem nézett mindenki nagyon az utcán hogy minek cipelek én egy rozoga asztalt a kezemben ami ráadásul majdnem akkora mint én :D De a lényeg hogy már van asztal, és tudok majd varrni babaruhát :) Ugyan még nincs a helyén mert azért az emeletre már nem cipeltem fel, azt majd J. elintézi, hogy azért o se maradjon ki a jóból :D

Nyugi van :)

Most az van velem hogy nyugodtság van kérem szépen :) Ami azért meglepo, mert általában én mindig csinálok valamit, készulok valamire, valamiért mindig izgulok, vagy éppen idegeskedek. Jelenleg bemegyek dolgozni, az elmúlt 2 nap során sikerult nem felizgatnom magam bármin is. Tegnaptól fújom a leállítót , és mivel a múltkori lombiknál szuperul mukodott, így elhiszem hogy most is így van, nem izgatom rajta magam hogy jajj vajon jól fújtam-e, mindnek sikerult-e bejutni aminek kell, csajszijaim tudnának errol mesélni mit osszeaggodtam magam ezen az elso stimunál :P Ami annyira nem jó , hogymár tegnap bejelentkezett a fejfájás, ami kb 2-3 naponta visszatéro vendég volt a múltkori stimunál is, és 3-4 napon belul számítok a borszárazságra is ;) Most konnyebb mint múltkor, mert tudom mire számítsak. Úgyhogy úgy veszem mintha a múltkori gyakorlatozás lett volna, ez a mostani stimu meg élesbe megy ;) Jah persze....... Azért azt a rohadt május 21-ét a budos életben nem felejtem el amikor kiderult hogy nem termékenyult meg egy petesejt sem, de gondolom ez mindig be fogja árnyékolni a napokat. Most tuti lesz embriónk ( hiszem ha látom :P ).
Unnepélyesen jelentem , tegnap a sógoromék felkértek minket keresztszulonek a kisebbik lányukhoz :) Orultem neki, habár a férjem szerint enyhe sajnálat is van a felkérésben, merthogy hát jajj szegényeknek nem sikerul a baba .... De oda se neki azért én orulok hogy keresztanya leszek, az még sosem voltam :D Szabadnap vasárnap, és szerdán. Természetesen nem kapom ki az elmaradt szabadnapokat..... Ehhez no comment ;) Szóval ez van hogy a napirend: kelek, fújok, dolgozok, hazajovok, fújok, zuhanyzás, alvás osztjovan :D
És koszonom, nagyon jól érzem magam, tényleg :)

Holnap :)

Holnaptól minden más lesz. Kezdodik a stimu, figyelni kell az idot nehogy késsek az orrspray-vel = nehezen fognak telni a napok ;) már csak 23 nap az elso szuriig, yayyyy :D A vérzés / barnázás mostanra teljesen elmúlt, néha van 1-1 kósza pecsét. Más. Dolgoztam ma is, ma reggeles voltam, és megint megfogadtam már istentudjahanyadjára, hogy nem fogom hagyni magam a foldbe dongolni a fonokom által. Annyira hihetetlenul hangulatember én még ilyet eskuszom nem láttam. Szerinte senki nem dolgozik normálisan rajta kivul ; eloszeretettel nyavalyog néha már tényleg a tokom tele van vele. Tipikusan olyan ember aki szerint a pohár félig ures és nem félig tele van. Én meg amilyen hulye vagyok, mindig besétálok a csapdába ,figyelek rá mit mond és persze kb 2-3 hetente sírós hazajovés a vége. De már nem sok van hátra ;) Majd jól itthon maradok pár hónapot és akkor leshet :P Megint más ( rá még ezt a pár mondatot is kár volt fecsérelni :P ).
Nincs orrfolyás, sikerult berekeszteni a náthámat és most már ne is jojjon elo sokáig, max majd ha a gyerek úgy kb leérettsegizett :)
Szóval ma elég rossz nap volt-illetve nem az egész nap csak az utolsó óra, amikor a fonok befáradt dolgozni. Úgyhogy nem is nagyon volt kedvem semmihez, még beszélgetni se nagyon, anyumat sem hívtam fel ma. Majd reggel bepótolom :) És úgy néz ki most fog fellépni nálam a "nehezen megy az írás" szindróma, érzem ahogy akaratlanul is elkezdek fókuszálni a stimura, és szinte látom ahogy záródnak be a pici ajtók-ablakok a fejemben hogy kizárja a nem jó torténéseket vagy az olyat ami esetleg felkavaró lenne számomra.
Nem tudom ez másnál hogy mukodik, nálam valahogy így alakul magától. Múltkor is így volt, hogy ilyenkor tokre onzo módon, szinte csak magammal foglalkoztam, mármint nem olyan értelemben hogy minden hulyeségre figyeltem, hanem úgy hogy igyekeztem nem reagálni a rosszra, vagy éppen nem hagytam másnak hogy leszívja az energiámat. Nem tudom ez így helyes vagy nem, vegulis mindegy, mert irányítani nem tudom, elég makacs a tudatom ;)
Mához 5 hétre leszívás :)

Minden jó lesz majd ;)

Tegnap megcsináltam a tesztet, negatív, úgyhogy kezdhetem a leállítást kedden ;) Ma reggelre (szombat) olyan volt mintha már elmúlna ez a hulye vérezgetés de délután újra kezdte. Úgy dontottem nem foglalkozom vele majd elmúlik. Elkezdem az orrsprayt kedden és kész. :D Valami nátha szeruség is elojott, fáj a fejem, arcom, szemem alatt, és remélem nem fog folyni az orrom,mert ha igen akkor szuriért kell menni,mert az orrspray nem hatékony orrfolyással osszekotve. Holnap végre szabadnap, megyunk anyósomékhoz. A párom nagyijának lesz a szulinapja :) O ilyen igazi szupernagyi, imádom :) Hetvenakárhányévesen is dolgozik, sot szeptemberben valami magas epulet tetejérol fog lemászni jótékonysági célból :D Hát arra kíváncsi leszek :)
A mai nap híre hogy elhatároztam csakazértis sikerulni fog a kovetkezo lombik, már miért ne sikerulne. Nah jó tudom, ennek másképp nem is lehet nekiindulni ;) Most valahogy nehezen megy hogy értelmesebben írjak gondolom mert nem érzem valami fényesen. De ez is elmúlik majd és akkor minden jó lesz :)

Most :)

Most picit jobb a helyzet, Megprobalok nem foglalkozni vele hogy a "cucc" kezd atvaltani inkabb friss pirosba,de nem olyan sok mint a barna/fekete valtozat. Gondolom ez elkerulhetetlen hogy valamennyi friss nyh is leváljon. A férjem hozott egy terhességi tesztet majd megcsinálom ha már kérték. Mert én már annyira elszoktam a teszteléstol hogy 1. tegnap nem is volt itthon 1 db sem, 2. amikor mentem vásárolni tegnap délután tokéletesen elfelejtettem venni, pedig most utasításra kell tesztelni. Majd nemsokára megcsinálom csak gyujtok egy kis pisit hozzá, anelkul nehéz lenne :D
Az elobb hívott a fonokom , a héten megint csak 1 nap szabadnapom lesz.... Ez már így megy vagy 3 hete.
Nem baj, gondoskodik a sors hogy eltereljem a figyelmem ;) Csak hát az van hogy már érzem hogy fáradt vagyok, és semmi kedvem betenni a lábam a konyhába :P
Tegnap délután eldontottem hogy nem orlom magam hogy ez a hulye vérzés miért/mitol van. Attól lesz a mostani lombik sikeres hogy nem halad minden simán ;) Úgy néz ki nyert megint a pozitív énem :)
http://rtlklub.hu/musorok/fokusz/videok/189367

Alakul ez ;)

Az elobb hívtam a meddosegit, azt hittem elfelejtkeztek rólam :D De nem mert felvették a telót és az egyik doktorno volt és mondta hogy már ott a kezében a telószámom pont hívni akart :) Szóval azt javasolták csináljak egy terhességi tesztet biztos ami tuti alapon és szerintuk kezdhetem a leállítást kedden ha a teszt negatív juppiii :) Az a helyzet hogy -most undorító leszek,gyenge idegzetuek ne olvassák tovább- szóval rengeteg cucc jon belolem de nem friss ,piros vér hanem barna/fekete, szóval ugy tunik régi nyh darabok..... A lényeg hogy kezdhetek kedden mert a teszt úgyis negatív lesz, és minden halad tovább úgy ahogy a nagykonyvben meg van írva. Happy End ;)

Reggeli dokilatogatas ;)

Megvolt a vérvétel,meg elsirtam a doktornonek a bánatomat, hogy tegnap megjott a menszeszem. Nem esett kétségbe ez mar jó jel volt ;) Kerdezte milyen állagu a dolog hogy kezdodott és mikor mindent kellokeppen kirészleteztunk akkor mondta hogy szerinte nem kell aggódnom :) De azért tuti ami tuti megkonzultálja az Oxfordiakkal, dél korul fog felhívni telefonon hogy mire jutottak. Folytatás délután - és itt megjegyezném hogy máris sokkal jobban érzem magam és koszonom hogy aggódtok értem :)

35;41;28;15;

A bejegyzés címe annyit takar hogy ennyi naposak a ciklusaim mióta volt a stimu az elso lombikhoz ami ugye befejezetlen maradt. A 35 napos az még a stimus hónap,az azért nyúlt el mert ciklus eleje kb 1 hétig leállítós volt. A kovetkezo honap is gondolom a stimu miatt lett ilyen hosszú, az utolsó ciklus gyonyoru 28 napos lett. Augusztus 7-én jott meg,amikor bejelentkeztem a kovetkezo lombikra - így volt megbeszélve a dokival hogy annál a ciklusnál lehet már elojegyeztetni magunkat..... Tegnap ugye megérkeztek a progikúpok,fájdalomcsillapító a leszíváshoz,meg a leállítós orrspray. A szurik csak ma jottek mert tegnap gond volt a hutovel a gyógyszergyárban. Szóval minden mehetne flottul DE nem fog, még az is lehet torolni kell a lombikot...... Ma reggel eros mensis gorccsel ébredtem ( 16 cn! ) picit késobb volt kevés barna, és szép lassan délutánra elkezdtem vérezni..... WTF??? De miért kell mindig valaminek torténnie konyorgom??? Eskuszom néha úgy gondolom hagyni kéne az egészet a francba- persze ez csak egy percig tart aztán megrázom magam és megyek tovább. A terv a kovetkezo: Holnap reggel 9-re (csutortokon) megyunk az itteni meddosegibe vervetelre, és szólnom kell a doktornonek hogy ez van, mától vérzek. És nem tudom mi lesz. Nem tudom hogy ettol fuggetlenul kezdhetem -e a leállítást kedden? Mert ha nem akkor az marha jó lesz,akkor a kovetkezo ciklus 21-ik napján kezdhetem,ami 7! hét extra várakozás kb. Mert ugye mondjuk 4 hét mire megint megjon+ 3 hét mire kezdhetem a leállítót. Én komolyan nem tudok már semmit, fogyóban van a turelmem, kitartásom, pozitívságom. Azt sem tudom hogy hogy tudják megállapítani hogy ez most menszesz lenne vagy mi a fene? Talán uh vagy esetleg vérvétel? Kérdés van sok ezer, holnap délelott jovok megint mit mondtak a meddoségiben. Nem tudom valaki olvassa -e a blogomat. Ha igen arra kérem csendben mormogjon el egy fohászt értem, nem akarok még 7 hetet várni a kezdéssel......... És ez a poszt most ilyen befejezetlen marad, holnap új bejegyzésben kovetkeznek a hírek.....

Monty :)

Ha már Neptune-ról írtam egy egész bejegyzést akkor nem hagyhatom ki a jelenlegi "fiamat" sem, kinek becsuletes neve Monty, mi legfokeppen Montónak becézzuk :)
Természetesen egy cicáról van szó, akit akkor fogadtunk orokbe miután Neptune elment.
Monty leglényegesebb ismertetojele a szokványosnak éppen nem mondható mérete ;) általában 7 kg korul van a súlya, és persze ehhez azért magas és hosszú is. Imádja reggelente a kontosom szélet a szájába véve dogonyozni az oldalamat ez már szinte szertartás nála-mondjuk nemcsak reggel csinálja hanem jelenleg is ugyanis már zuhanyzás után kontosben írok :D Hogy miért Monty lett a kiválasztott? Igazából a férjem választotta. Amikor ot elhoztuk akkor is csak lakást béreltunk,nem volt kert szóval kinti cica ki volt zárva. Monty-nak pedig muszáj bent lennie, mert szegénykémnek cica AIDS-e van (FIV). Nem, nem kaphatjuk el tole,az égadta világon senki nem kap el tole semmit kivéve masik cicát, ezért kell bezárva tartani. Illetve vannak olyan gazdik akik nem torodnek vele hogy más cicát megfertozhet de mi azért figyelunk arra hogy véletlen se menjen ki. Monty is imádnivaló mint Neptune de teljesen más. O nincs igazándiból ránk szorulva, de ettol fuggetlenul mindennap kimutatja a háláját hogy hazahoztuk :)

                     Hat igen :D Kissé jóllakott kinézete van :D Dehát o egyszeruen ilyen, volt diétán, most is a kaja nagy része diétás de nem is érzi jól magát amikor "lefogy" , akkor állandóan alszik ;)

              

Így bújik el ha jon a postás ;) na jó mostanában már nem mert már nagyobb házban lakunk és ez a torolkozo tároló sincs már meg.

És így csinál ha már nem bír várni tovább a reggelire :D                                                                                Ígérem nem egy állatvédo blogot akarok létrehozni de a cicánk fontos része a mindennapjainknak, szóval remélem még nagyon sokáig velunk marad -erre boven van esély még csak 6 éves korul van :) Szeretunk Monty/ Monto :D

Visszaszámlálás megkezdve :)

Azt irtam az elozo bejegyzesemben hogy csutortokon hivtak a gyógyszergyárból hogy kedden fogják szállítani az orrsprayt,szurikat,progipótlást plusz megint kapok 1 db fájdalomcsillapító kúpot a leszíváshoz. Pénteken végre megérkezett a kezelési tervem is. Semmilyen vizsgálat nem lesz stimu elott, egyedul a HIV és Hepatitis vv-t kell megismételni, majd hetfon felhívom a dokinénit megkérdezem megcsinálják e ok vagy esetleg máshová kell mennunk. Szóval a terv a kovetkezo : Augusztus 27-én kezdem az orrsprayt , naponta 2x2 fújás. Ez eltart egészen Szeptember 17-ig, akkor lesz egy ellenorzo uh amikor megnézik leálltak-e szépen a petefészkeim. Szeptember 18 az elso Gonal-F (150 egység ugyanannyi mint az elozo lombiknál). 9 szuri után ismét uh (szeptember 27), és akkor eldontik lesz-e 10-ik szuri vagy sem. Szeptember 28 tuszorepi szuri (Ovitrelle mint múltkor) és a leszívás várható idopontja Szeptember 30. Nah és majd ezután fog megolni az ideg a másnap reggeli telefonig. És nagyon remélem hogy hiába fogok idegeskedni mert ezúttal igenis lesz embriónk és lesz mit beultetni is ;) Jajj és tok véletlenul ekkorra esik 2 hét szabim is úgyhogy legalább a melóhely miatt nem fogok idegeskedni hogy vajon elengednek-e stb stb. Érdekes most van az hogy talán már kezdem várni az újabb próbálkozást,úgy vagyok vele tudjuk meg az ICSI-vel lesz-e vajon embriónk .... Nah ennyit egyenlore az unalmas részletekrol ;)

Pár nap és kezdunk ;)

Azt szokták mondani hogy ha van kovetkezo lombik akkor valamit másképp kell csinálni,valaminek másképp kell tortennie hogy az ember lánya újra hinni tudjon. Na most azt tudom hogy ICSI lesz nem IVF szóval ez hatalmas kulonbseg lesz az elso lombikhoz képest. Másképp is indul a dolog. Az elso lombiknál amikor bejelentkeztem néhány nap múlva lekuldtek a papírokat a kezelési tervvel meg ilyesmit és aztán volt egy kis izgalom,mert eléggé utolsó pillanatban érkeztek meg a szurik és egyebek-itt nem kell mennunk kiváltani hanem amikor 1 cn-en bejelentkezek Oxfordba telefonon akkor ok megrendelik a cuccot és a gyógyszergyár postázza. Na ehhez képest a mostaninál múlt hét szerdán bejelentkeztem, kezelési terv sehol,de a gyógyszergyár ma már hívott hogy kedden kikézbesítik a cuccomat. Kicsit fura is volt mert a csajszi kérdezte telón mikor kell kezdenem a leállítást én meg hebegtem-habogtam mert csak gondolom hogy mikor. Lehet felhivom a Swindoniakat-ide kell járnunk uh-ra, vv-re ilyesmi mert Oxfordban csak a leszívást-beultetést csinálják-szóval felhívom holnap vagy hetfon Swindont ha addig nem erkezik meg a levelem az utasításokkal. Szerintem augusztus 27-én kezdem a leállító orrsprayt ez eltart kb 3 hétig na ez tuti nehezen fog telni ez a múltkor is idegorlo volt nagyon,de sebaj túléljuk,habár a férjemnek jobban kell túlélni mint nekem o a szenvedo alanya a hangulataimnak :D Valamelyik nap megint megnéztem a Sejtjeink c. filmet és hát megint egyutt sírtam veluk amikor nem sikerult a lombik,de olyan jó volt orulni amikor meg sikerult :D Lehet mazochista lettem vagy mi :P Heti rossz hír is megvolt illetve ez csak nekem rossz,munkahelyen 3an terhesek,ebbol az egyik lány másodjára vár babát mióta mi csak álmodozunk róla.... Hát nem mondom hogy nem kuld az ilyesmi padlóra dehát mindig megrázom magam hogy vegulis nem ok tehetnek róla hogy nekunk nem sikerul ;) De azért olyan jó lenne már ha egyszer én lennék az a bizonyos kovetkezo. Na majd most a kovetkezo lombik után én is simogathatom a hasam már amennyire van ido ilyesmire a munkahelyemen ( szakács vagyok vagy mifene). es akkor így a végére valami pozitív/nyugtató dolog ;) Nem sok minden jon be az ilyesmi dolgok kozul de ez most valahogy találó,tényleg olyat kell elhinni amit még nem látok..... :)

http://www.youtube.com/watch?v=UgOPsizhcTc

Pozitív vagy negatív gondolatok?

Nagyon sokat olvastam már a pozitív gondolatok jótékonyságáról. Meg a negatív gondolatok hatásáról. Tény: nem hiszek abban hogyha egyfolytában kisbabára gondolok vagy éppen arra hogy anya vagyok az fogja nekem meghozni az én saját kulon bejáratú,babaszagú csodámat. DE! Hiszek abban hogy a pozitív gondolkodás szebbé teszi a mindennapokat,konnyebbé teszi ezt az egész oruletet ami a lombikkal, babatervezéssel jár, meg egyáltalán valahogy minden konnyebb ha átfordítom a gondolataim pozitív irányba. Nem hiszek abban hogy nekem pl azért nem adatott meg eddig hogy gyermekem legyen mert "bevonzottam". Egyszeruen megtanultam elfogadni a helyzetet hogy most ez van, egyenlore nekem nem adatik meg ami sok mas nonek olyan konnyen megy. Arról nem is beszélve hogy ez a "bevonzásos" téma amugyis túl van egy kicsit beszélve,hiszen mivan azokkal a nokkel akiknek eszébe sincs hogy gyermekuk legyen és " csak úgy " egyszercsak lesz nekik. Egyébként alapjában véve kifejezetten pozitívnak tartom magam, nem szeretek nyavalyogni, nem szeretek keseregni pl a múlton vagy egyáltalán ami már megtortént azon már minek, úgysem tudok változtatni rajta. Egyszeruen hiszek abban hogy édesanya leszek ,bármilyen úton is kell haladjak ehhez. A bármilyent úgy kell érteni hogy pl felmerult hogy ha nem sikerul embriot alkotni az ICSI-vel akkor másik út lenne a donorpete. Ha az sem akkor orokbefogadás. Szóval így vagy úgy de anya leszek, és ezt tudom. És most pár szót a negatívságról. Én is vagyok negatív természetesen. Ezen segíteni nem nagyon lehet, az ember lelke boldog-szomorú,nyugodt-indulatos ennek ez a rendje ez igy váltakozik. Mint ahogy esik az eso és utána sut a nap ;) Tehát nem hinném hogy nekunk azért nem sikerult mert vannak pillanatok amikor egyszeruen osszeomlok és úgy érzem ez nekunk nem megy, és van hogy meg is kérdojelezem magamban hogy de miért is akarok én anya lenni? Hisz olyan furcsa néha, vágyni arra amirol azt sem tudom hogy milyen... Milyen érzés lesz, megállom e majd a helyem, jól fogom e "csinálni", jó anya leszek-e. Remélhetoleg ez is normális,mármint hogy ilyen gondolataim vannak. 100 szónak is 1 a vége nagyon szeretnék már végre édesanya lenni. És hiszem hogy ez a nap is eljon egyszer. Még így a végére annyit hogy nagyon-nagyon sokat tanultam és kaptam a sikertelenségtol. Tudom hulyen hangzik. De az elmúlt években megtanultam még turelmesebbnek lenni, elnézobbnek lenni ismerosokkel ( akik azt mondták régebben ne gondolj rá és sikerulni fog.... pfff azóta nem beszélek errol a dologról szinte senkivel/ mármint a kornyezetemben ). Na és ebbol kiderult hogy abban sem hiszek hogy ne gondoljak rá es sikerul, engedjem el és társai... ;) A legfontosabb amit kaptam ebben a kuzdelemben kedves lányokat akiket megismertem és egyutt kuzdottunk :) Szerencsére nagy részuk már pocakos :) Van koztuk egy ideje legjobb barátno akivel most is egyutt kuzdunk (én próbalkozok o meg segít visszanyerni a hitem ;) ) Szóval ezekért a dolgokért hálás vagyok és hiszem hogy minden okkal torténik és mindennek eljon a maga ideje :)

Lombik utemterv

Itt egy táblázat csak hogy legyen egy elképzelés hogy próbálják itt nálunk irányitani a lombikot,ez a hosszú protokoll terve :
http://www.oxfordfertilityunit.com/images/general/Combined_Booking_Dates_FRESH.pdf

Egyszer fent és egyszer lent...

Érzelmi hullámvasút-nagyjából ez jellemzo rám egy ideje. Van hogy teljesen "normális" vagyok ( már amennyire ez nálam lehetséges :D ) de van hogy teljesen antiszociális,ami a babatervezés elott egyáltalán nem volt rám jellemzo. Alapjában véve kimondottan kozvetlen,konnyen ismerkedo típus vagyok,általában nyitott arra hogy mások oromét-bánatát készségesen meghallgassam. Mostanság ez néha kifejezetten megerolteto,úgyhogy szép csendben elvonulgatok es gyujtogetem az energiát a rohamosan kozeledo kezdéshez. Egyszerre vagyok nagyon turelmes és legalább annyira turelmetlen. Kattog az agyam ha akarom ha nem. A kirobbanó jókedvet bármikor képes felváltani a mély depresszió és még sorolhatnám. Jó lenne tudni hogy most ez így normális?? Most én már majd így maradok?? Eddig én olyan boldog voltam attól hogy az eleggé nem szokványos gyermekkorom (amit elég sok rossz élmény beárnyékolt de errol majd egy másik posztban...) ellenére,viszonylag kiegyensúlyozott és határozottan határozott felnott lett belolem ,erre most minden meginogni látszik. Idegesít hogy úgy élunk hogy mielott bármiben dontenénk hozzátesszuk hogy : mert ha lesz gyerekunk,vagy éppen valamit ne tegyunk meg mert majd lesz gyerekunk. Most azon dúl a vita a férjemmel hogy cseréljuk le a kocsit egy nagyobbra mert majd jon a gyerek.... És néha elojon a pesszimista énem hogy de mivan ha nem jon? Meg kulonben is ne zsaroljon olyasmivel ami egyáltalán nem biztos nah :D Szerencsére nem jellemzo hogy veszekedjunk,ha meg mégis annak nevetés a vége mert ha nagyon belelendulok az angol-perlekedésbe valahogy jobban kiélezodik az akcentusom és a férjem elobb-utobb mosolyog egyet :D Ja azt még nem mondtam hogy a férjem angol ,errol is lehetne millió posztot írni hogy ez néha milyen helyzetbe hoz bennunket. Nah ezt szép magyarosan megfogalmaztam :P Akkor a másik dolog ami nagyon tud duhíteni : Nagyon sok emberkét ismertem meg éppen a babatervezésbol/sikertelenségbol kifolyólag és basszus mindig akad legalább 1 aki sajnálkozik hogy jajjjj nem sikerul mittudomén mondjuk 2 éve DE nem hajlandó érte semmit tenni hogy ez változzon, és mutogatja az ultra hosszú ciklusairól a gorbét és kérdezgeti hogy de miért?? Basszus nem tudom,menj el orvoshoz és megmondja,dehát ezért meg ezért nem tud. Nah értitek ugye? Aztán van egy másik véglet, 1! sikertelen ciklus után elkezdik magukba donteni a kulonbozo teákat,cseppeket meg nem tom miket. De végul is kezdek rájonni hogy ilyesmire ne pazaroljam az energiámat,úgyhogy azért csak nem hulyultem meg teljesen :D Ééééés végre rájottem hogy tudok relaxálni ( legalabbis én azt hiszem azt teszem) , esténként elalvás elott végre tokre ki tudom kapcsolni az agyam és sokkal kipihentebben ébredek :) Pl egy pár napja nem arra koncentrálok hogy mondjuk negyvenakárhány bejegyzett ciklusom van az online naptárban ( azóta próbálkozunk) hanem már csak 1 ciklus maradt a terhességig :) Jajjjjjjjjjjj bárcsak :) Ez egy elég osszevissza poszt lett megint de ezek vannak bennem.......

Levél a dokitól

Ez a bejegyzés lényegében csak annyiból áll hogy megmutassam itt milyen tájékoztatást kapunk egy sikertelen lombik után. Gondolom sokan értitek majd,lényegében tisztán,érthetoen nem kifejezetten orvosi nyelven , hanem úgy hogy a csepp eszemmel is felfogható legyen elmagyarázza az orvosom hogy hogy zajlott a stimu és szerintuk miért nem sikerult embriót produkálni:

Dear M. and J.

Thank you very much for coming to see me today. I am so sorry that it followed a cycle in which egg and sperm cell did not manage to fertilise each other.

To summarise the cycle of treatment: Mrs.G - you were injecting 150 units of Gonal-F and were ready in good time for egg cell collection. 14 egg cells were collected of which 10 were mature. With extra scrutiny ,probably not more then 4 of those egg cells had absolutely the right characteristics. The sperm prepared satisfactorily in the laboratory although the pattern of motility tended to be more in the direction of "shaking" rather than really good forward progress. We have to conclude therefore that on this occasion that there was difficulty with both egg and sperm cell quality. It would be overstating the case to say we have reached a diagnosis but plainly this might have occurred in nature for you over the time that you have been trying.

I feel that you are making a good recovery and appreciate that the passage of time is helping. We are quite clear in encouraging you to stick with the treatment and to build in planned ICSI technique at the next attempt. Plainly , I cannot be absolutely sure that there will be fertilisation but that will certainly give the best overall chance.

You told me that you are getting ready to think in terms of another try and so please feel free to contact Oxford during Maria`s second "proper" period so as to get you nicely on to schedules.

Neptune

Megint itt vagyok fog ez nekem menni :) Mármint a posztirogatás ;)
Úgy gondoltam hogy az én legkedvesebb cicám Neptune megérdemel egy kulon posztot .
2010 márciusában amikor elhatároztuk hogy jojjon a minigardner azzal kezdtuk a babaprojectet hogy orokbefogadtunk egy cicát . De nem egyszeruen csak cica hanem Neptune.

Igen o egy ilyen gyonyoru cicafiú volt. Imádtam elso perctol kezdve. A menhelyen kb volt masik 30 cica mégis rá esett a választásunk. Hogy miért? O volt az egyetlen aki odajott hozzánk és nyávogott (szerintem konyorgott de a férjem szerint azért naaaaaaaaa ne essek már túlzásba) ; már 14 éves volt ekkor és szinte tuti volt hogy senki más nem fogja rajtunk kivul hazavinni ; veseelégtelensége volt szóval nagyon sok torodést igényelt. Én alapvetoen gondoskodó tipus vagyok ( azt hiszem) ezért gondoltuk Neptune pont nekunk való. Egyszeruen imádtam ezt az oreg,jóságos , imádnivaló és hatalmas cicafiút. A menhelyen azt mondták kb 3 hónapja van hátra-szerencsére mi ezt megtobbszoroztuk, 16 hónapot élt velunk a drága kis lélek. Jajj azt kihagytam hogy igazából mi kutyát hoztunk volna eloszor de itt a menhelyek nagyon szigorúan veszik hova kerul egy állat es nem volt kertunk akkoriban szóval kutyus ki lett zárva és milyen jól tettuk.Mire Neptune-ra rábukkantunk a menhelyen én már kelloen kisírt szemekkel ténferegtem a menhelyen egy kedves gondozónéni oda is jott megkérdezni hogy jól vagyok-e és biztosított hogy az állatok ott jobb helyen vannak mint az utcán. Én ezt tudom,de nem fér a fejembe hogy lehet megunni ill. kidobni egy állatot?? :( Szóval hazavittuk Neptune-t miután a menhelyrol kijottek "családlátogatásra" :) Nem viccelek,kijottek megnézni a cica leendo gazdijait és otthonát :) Az elso perctol nagyon szoros kotodésunk volt Vele :) Egyszeruen csak jó volt hogy van és olyan hálás volt hogy szállást és kaját kap na meg szeretetet hogy el sem tudom mondani. Amikor a végén már nagyon beteg volt az volt a legborzasztóbb. Virrasztottam vele,sírtam ha rosszul volt,aztán meghoztuk a legnehezebb dontest ,el kellett altatni. Itt kint nagyon empatikusak ezzel kapcsolatban. Teljesen úgy viselkedtek velunk mintha embertársunktol kellene elbúcsúznunk. Az állatkórhazban ahova jártunk vele,bevittek minket egy kulon szobába,ahol fotelek voltak,papírzsepi az asztalon minden ami kell egy búcsúzáshoz. Az olemben volt az ágyikójában amikor elaltatták. Elhamvasztották és itt pihen a nappaliban egy kis dobozkában amin aranytablába van vésve a neve.

R.I.P Neptune te orok barát!

A Kezdetek ;)

Hol is kezdodik az én tortenetem? Hm talán ott hogy 33 évvel ezelott megszulettem. Szerintem kb már akkor tudtam hogy egyszer babát szeretnék illetve mindig reméltem hogy ezzel nem leszek egyedul és 29 éves koromban rábukkantam az én topman-emre (hú de gyagya szó lett ez így) és azóta egyutt ugykodunk azon hogy bovuljon az egyenlore 4 fos családunk aminek tagja vagyok ugye én,aztán a férjem, a Macska és pár hónapja a férjem jóvoltából csatlakozott egy kígyó is hozzánk ( nem kell elszornyulkodni természetesen szépen be van zárva ahogy illik :D ). Szóval az a helyzet hogy egész életemet kisbabák kísérik végig. Eloszor a húgom volt az én kicsikém-8 és 1/2 éves voltam amikor megszuletett-o volt az en saját játékbabám :) Aztán 15 éves voltam amikor novéremnek megszuletett a lánya ( most szombaton tolti be a 18-at! úúúúúúúúúúúristen hova ment el ez a sok év... ). Tesómnak lett is gyorsan kb 4 év leforgása alatt 3 gyermeke, 1 kislány és 2 kisfiu ( mind túlságosan megnott azóta :P ) . Persze ezzel nincs vége ;) Anyukám 43 évesen szulte az ocsémet-én akkor 19 éves voltam, nah akkor már határozottan tudtam hogy babat szeretnék de természetesen csak a megfelelo társsal az oldalamon. Volt néhány jelolt, rájuk nem érdemes a betuket pazarolni sem... 26 évesen elindultam a nagy utamra,felpakoltam egy sporttáskát és egy hátizsakot (7 évvel ezelott) és eljottem Angliába. A terv az volt hogy max 5 év itt és aztán hazamegyek és minden happy lesz ... jah persze ember tervez :) és szerencsémre nem mentem haza mert 3 év után talalkoztam Vele és hat itt ragadtam. Jajj ez bonyolult mert már 3 hónap ittlét után találkoztunk de csak 3 év múlva "gabalyodtunk" ossze. Az elso egyutt átbulizott éjszaka után 6 héttel eljegyzés volt és pontosan 1 nappal az 1 éves évforduló elott megvolt az eskuvo is :D Az eskuvo óta szeretnénk kisbabát ez pontosan 2010.03.13-át jelent. Azóta túlestunk néhány vizsgálaton,nekem hormonsorok -tobbszor is mert itt kovetik néhány hónapig mert azt tartják 1 eredménybol nem lehet diagnózist felállitani,akkor áll fent rendellenesség ha tobb hónapon át rossz az eredmény. Férjemnek volt spermakukk. Nála és nálam is mindent rendben találtak. Aztán nekem csináltak egy ultrahangot és akkor komolyan megijesztettek bennunket. Az UH alapján azt mondták valoszínuleg szív alakú a méhem és van sovény is. Nah itt jott a kétségbeesés stb ez tavaly márciusban tortént. Ekkor javasolta a doki csináljunk egy méhtukrozést+ laparos átjárhatóságit mert hát ugye másképp úgysem tudják megmondani tutira hogy most akkor mi is a helyzet odabent. Hulyére aggodtam magam hónapokon keresztul ( de lehet ez nem látszik,fórumos lányok szerint tok nyugodtan kezelem ezeket a helyzeteket),konkrétan 8! hónapot vártam a mutétemre,amikor is kiderult hogy kutya bajom,egeszséges szép formájú méhem van,átjárható mindkét petevezeték. Hurrá !! Jó de akkor miért nem sikerul? Nem tudtuk meg akkor ezt megint és persze csalódott voltam. Valahol mindig tudtam hogy valami lehet de nem tudjuk mi. Asszem egyedul az IR vizsgalat meg az AMH maradt ki,de pl volt 9cn-es UH stimu nélkuli ciklusban és volt ott egy rakat pete szóval nem gondolják hogy kimeruloben lennék. Aztán a ciklusaim szabályosak jó néha van 1-2 nap eltérés de nem vészes,nincsenek cisztáim ugyhogy PCO kizárva. Tudni kell itt Angliában az az eljárás hogy 3 év sikertelenségnek kell lennie ahhoz hogy az ember fia és lánya eljusson meddoségibe. Ez nekunk idén márciusban letelt szóval mehettunk is rogton. Itt kint inszemet nekunk nem is említettek rogton lombikot javasoltak. Nah akkor volt orom boldogság, YESSSSS lesz kisbabánk. Itt nálunk a támogatott lombik 100%-ban támogatott,ezt úgy kell érteni hogy SEMMIÉRT nem kellett fizetnunk. A leállítós hormontól kezdve (ezt itt orrspray formájában kaptam) az injekciókig, sot a leszívás elottre fájdalomcsillapító kúpot is kaptam,szóval ez mind-mind totálisan ingyen volt.Igaz a támogatott lehetoségek száma 3 -tudom otthon 5- de szerintem az is sokat számít ha egy párnak legalább az anyagiakon nem kell idegeskedni.Szóval megvolt az elso lombik,illetve nem fejezodott be ugyanis mindenki teljes elképedésére konkrétan 0 embriót produkáltunk.... 14 petet tudtak tolem leszívni,ebbol hosszas vizsgálgatás után kiderult hogy 4 tokéletes csak. A férjem hiper-szuper spermái eloreúszás helyett csak rezegtek.... ezt váltotta ki beloluk a kozeg amiben voltak :( Május 20-án volt a leszívás , és másnap kaptam a telefont hogy 0 embrió hát nem tudom elmondani mit éreztem. Nem volt jó az tuti. Mert az agyammal azt felfogtam korábban is hogy attol hogy lombik nem tuti a terhesség,na de hogy ne legyen mit beultetni?? De a legrosszabb egyébként a férjem arca volt. Lombik utáni konzultáción a doki erosen emlegette az osszeférhetetlenséget (errol egyébként a biológus is beszélt azon a bizonyos útálatos keddi napon) merthogy itt azért elég szépen figyelgetik a sejtecskéket hogy mit csinálnak vagy épp mit nem,szóval a fránya spermák az én petéim kozelebe sem mentek,nem elég hogy rezegnek úszás helyett de még válogatnak is. De persze ezekre mindre van megoldás,kovetkezo lombik nem sima IVF lesz hanem ICSI-most ebben van minden bizalmunk. Nagyon-nagyon reménykelto ez a tuti beinjeciózós dolog. Tegnap volt 1 cn-em be is jelentkeztunk az ICSI-re, 10-14 napon belul megérkeznek a szurijaim+orrspray+progi kúpok és Game On Again :D

Húúúúúúúú jó hosszúra sikerultem így elsore,na sebaj ha nem akarjátok ne olvassátok el ;)