Neptune

Megint itt vagyok fog ez nekem menni :) Mármint a posztirogatás ;)
Úgy gondoltam hogy az én legkedvesebb cicám Neptune megérdemel egy kulon posztot .
2010 márciusában amikor elhatároztuk hogy jojjon a minigardner azzal kezdtuk a babaprojectet hogy orokbefogadtunk egy cicát . De nem egyszeruen csak cica hanem Neptune.

Igen o egy ilyen gyonyoru cicafiú volt. Imádtam elso perctol kezdve. A menhelyen kb volt masik 30 cica mégis rá esett a választásunk. Hogy miért? O volt az egyetlen aki odajott hozzánk és nyávogott (szerintem konyorgott de a férjem szerint azért naaaaaaaaa ne essek már túlzásba) ; már 14 éves volt ekkor és szinte tuti volt hogy senki más nem fogja rajtunk kivul hazavinni ; veseelégtelensége volt szóval nagyon sok torodést igényelt. Én alapvetoen gondoskodó tipus vagyok ( azt hiszem) ezért gondoltuk Neptune pont nekunk való. Egyszeruen imádtam ezt az oreg,jóságos , imádnivaló és hatalmas cicafiút. A menhelyen azt mondták kb 3 hónapja van hátra-szerencsére mi ezt megtobbszoroztuk, 16 hónapot élt velunk a drága kis lélek. Jajj azt kihagytam hogy igazából mi kutyát hoztunk volna eloszor de itt a menhelyek nagyon szigorúan veszik hova kerul egy állat es nem volt kertunk akkoriban szóval kutyus ki lett zárva és milyen jól tettuk.Mire Neptune-ra rábukkantunk a menhelyen én már kelloen kisírt szemekkel ténferegtem a menhelyen egy kedves gondozónéni oda is jott megkérdezni hogy jól vagyok-e és biztosított hogy az állatok ott jobb helyen vannak mint az utcán. Én ezt tudom,de nem fér a fejembe hogy lehet megunni ill. kidobni egy állatot?? :( Szóval hazavittuk Neptune-t miután a menhelyrol kijottek "családlátogatásra" :) Nem viccelek,kijottek megnézni a cica leendo gazdijait és otthonát :) Az elso perctol nagyon szoros kotodésunk volt Vele :) Egyszeruen csak jó volt hogy van és olyan hálás volt hogy szállást és kaját kap na meg szeretetet hogy el sem tudom mondani. Amikor a végén már nagyon beteg volt az volt a legborzasztóbb. Virrasztottam vele,sírtam ha rosszul volt,aztán meghoztuk a legnehezebb dontest ,el kellett altatni. Itt kint nagyon empatikusak ezzel kapcsolatban. Teljesen úgy viselkedtek velunk mintha embertársunktol kellene elbúcsúznunk. Az állatkórhazban ahova jártunk vele,bevittek minket egy kulon szobába,ahol fotelek voltak,papírzsepi az asztalon minden ami kell egy búcsúzáshoz. Az olemben volt az ágyikójában amikor elaltatták. Elhamvasztották és itt pihen a nappaliban egy kis dobozkában amin aranytablába van vésve a neve.

R.I.P Neptune te orok barát!