Az asztal és én ;)

Az úgy volt hogy nekem az elso szakmám varróno . Tobb mint 10 éve nem dolgozok a szakmámban, de otthon is szerettem mindig ezzel pepecselni. Aztán 7 éve eljottem Magyarországról, és itt sosem volt varrógépem, egészen addig amíg a párommal osszekoltoztunk és az egyik kedves rokona által lett egy varrógépem. Ez tortént úgy 4 évvel ezelott. Ezzel nincs vége a torténetnek. Ugyanis soha nem volt egy tisztességes asztal amire rátegyem a varrógépet és kényelmesen szoszomotoljek. Hogy miért nem volt asztal? Eloszor nem volt rá pénzunk, illetve annyira nem is kerestem. Azt tudtam hogy egy tuti varróasztal marha drága. Aztán másik városba koltoztunk , ahol kb 30 négyzetméteren laktunk 2 és 1/2 évig, nem is lett volna hely. De most már van hely csak asztal nem volt egészen ma reggelig. Tegnap mentem vásárolni és az utcánkban van egy uzlet ahol mindenféle lim-lomot árulnak. Megláttam egy régebbi tipusú számítógépasztalt, nah gondoltam ez tokéletes lesz a varrógép alá. Hát még mikor megmondták az árát akkor végképp úgy voltam, ez a bolondnak is megéri, hát még nekem :D Konkrétan kb 1700 ft-ba kerult átszámolva. Az eladóval; lezsíroztam hogy kifizetem de hagy maradjon ott ma reggelig és majd a férjemmel egyutt elhozzuk , ha a kocsiba nem fér be akkor kézben hisz nem olyan nagy ez, az uzlet meg csak kb 600-800 méter a házunktól. Es itt jon a csavar a dologban, éjjel a férjem kapott egy hívást a munkahelyérol hogy a reggeliztetos szakács beteget jelentett, így o ment be reggel 5-kor dolgozni. És én mentem az asztalért egyedul, és hazacipeltem :D Kb 10 méterenként álltam meg csak :P És ááááááá nem nézett mindenki nagyon az utcán hogy minek cipelek én egy rozoga asztalt a kezemben ami ráadásul majdnem akkora mint én :D De a lényeg hogy már van asztal, és tudok majd varrni babaruhát :) Ugyan még nincs a helyén mert azért az emeletre már nem cipeltem fel, azt majd J. elintézi, hogy azért o se maradjon ki a jóból :D