Pozitív vagy negatív gondolatok?

Nagyon sokat olvastam már a pozitív gondolatok jótékonyságáról. Meg a negatív gondolatok hatásáról. Tény: nem hiszek abban hogyha egyfolytában kisbabára gondolok vagy éppen arra hogy anya vagyok az fogja nekem meghozni az én saját kulon bejáratú,babaszagú csodámat. DE! Hiszek abban hogy a pozitív gondolkodás szebbé teszi a mindennapokat,konnyebbé teszi ezt az egész oruletet ami a lombikkal, babatervezéssel jár, meg egyáltalán valahogy minden konnyebb ha átfordítom a gondolataim pozitív irányba. Nem hiszek abban hogy nekem pl azért nem adatott meg eddig hogy gyermekem legyen mert "bevonzottam". Egyszeruen megtanultam elfogadni a helyzetet hogy most ez van, egyenlore nekem nem adatik meg ami sok mas nonek olyan konnyen megy. Arról nem is beszélve hogy ez a "bevonzásos" téma amugyis túl van egy kicsit beszélve,hiszen mivan azokkal a nokkel akiknek eszébe sincs hogy gyermekuk legyen és " csak úgy " egyszercsak lesz nekik. Egyébként alapjában véve kifejezetten pozitívnak tartom magam, nem szeretek nyavalyogni, nem szeretek keseregni pl a múlton vagy egyáltalán ami már megtortént azon már minek, úgysem tudok változtatni rajta. Egyszeruen hiszek abban hogy édesanya leszek ,bármilyen úton is kell haladjak ehhez. A bármilyent úgy kell érteni hogy pl felmerult hogy ha nem sikerul embriot alkotni az ICSI-vel akkor másik út lenne a donorpete. Ha az sem akkor orokbefogadás. Szóval így vagy úgy de anya leszek, és ezt tudom. És most pár szót a negatívságról. Én is vagyok negatív természetesen. Ezen segíteni nem nagyon lehet, az ember lelke boldog-szomorú,nyugodt-indulatos ennek ez a rendje ez igy váltakozik. Mint ahogy esik az eso és utána sut a nap ;) Tehát nem hinném hogy nekunk azért nem sikerult mert vannak pillanatok amikor egyszeruen osszeomlok és úgy érzem ez nekunk nem megy, és van hogy meg is kérdojelezem magamban hogy de miért is akarok én anya lenni? Hisz olyan furcsa néha, vágyni arra amirol azt sem tudom hogy milyen... Milyen érzés lesz, megállom e majd a helyem, jól fogom e "csinálni", jó anya leszek-e. Remélhetoleg ez is normális,mármint hogy ilyen gondolataim vannak. 100 szónak is 1 a vége nagyon szeretnék már végre édesanya lenni. És hiszem hogy ez a nap is eljon egyszer. Még így a végére annyit hogy nagyon-nagyon sokat tanultam és kaptam a sikertelenségtol. Tudom hulyen hangzik. De az elmúlt években megtanultam még turelmesebbnek lenni, elnézobbnek lenni ismerosokkel ( akik azt mondták régebben ne gondolj rá és sikerulni fog.... pfff azóta nem beszélek errol a dologról szinte senkivel/ mármint a kornyezetemben ). Na és ebbol kiderult hogy abban sem hiszek hogy ne gondoljak rá es sikerul, engedjem el és társai... ;) A legfontosabb amit kaptam ebben a kuzdelemben kedves lányokat akiket megismertem és egyutt kuzdottunk :) Szerencsére nagy részuk már pocakos :) Van koztuk egy ideje legjobb barátno akivel most is egyutt kuzdunk (én próbalkozok o meg segít visszanyerni a hitem ;) ) Szóval ezekért a dolgokért hálás vagyok és hiszem hogy minden okkal torténik és mindennek eljon a maga ideje :)