Egyszer fent és egyszer lent...

Érzelmi hullámvasút-nagyjából ez jellemzo rám egy ideje. Van hogy teljesen "normális" vagyok ( már amennyire ez nálam lehetséges :D ) de van hogy teljesen antiszociális,ami a babatervezés elott egyáltalán nem volt rám jellemzo. Alapjában véve kimondottan kozvetlen,konnyen ismerkedo típus vagyok,általában nyitott arra hogy mások oromét-bánatát készségesen meghallgassam. Mostanság ez néha kifejezetten megerolteto,úgyhogy szép csendben elvonulgatok es gyujtogetem az energiát a rohamosan kozeledo kezdéshez. Egyszerre vagyok nagyon turelmes és legalább annyira turelmetlen. Kattog az agyam ha akarom ha nem. A kirobbanó jókedvet bármikor képes felváltani a mély depresszió és még sorolhatnám. Jó lenne tudni hogy most ez így normális?? Most én már majd így maradok?? Eddig én olyan boldog voltam attól hogy az eleggé nem szokványos gyermekkorom (amit elég sok rossz élmény beárnyékolt de errol majd egy másik posztban...) ellenére,viszonylag kiegyensúlyozott és határozottan határozott felnott lett belolem ,erre most minden meginogni látszik. Idegesít hogy úgy élunk hogy mielott bármiben dontenénk hozzátesszuk hogy : mert ha lesz gyerekunk,vagy éppen valamit ne tegyunk meg mert majd lesz gyerekunk. Most azon dúl a vita a férjemmel hogy cseréljuk le a kocsit egy nagyobbra mert majd jon a gyerek.... És néha elojon a pesszimista énem hogy de mivan ha nem jon? Meg kulonben is ne zsaroljon olyasmivel ami egyáltalán nem biztos nah :D Szerencsére nem jellemzo hogy veszekedjunk,ha meg mégis annak nevetés a vége mert ha nagyon belelendulok az angol-perlekedésbe valahogy jobban kiélezodik az akcentusom és a férjem elobb-utobb mosolyog egyet :D Ja azt még nem mondtam hogy a férjem angol ,errol is lehetne millió posztot írni hogy ez néha milyen helyzetbe hoz bennunket. Nah ezt szép magyarosan megfogalmaztam :P Akkor a másik dolog ami nagyon tud duhíteni : Nagyon sok emberkét ismertem meg éppen a babatervezésbol/sikertelenségbol kifolyólag és basszus mindig akad legalább 1 aki sajnálkozik hogy jajjjj nem sikerul mittudomén mondjuk 2 éve DE nem hajlandó érte semmit tenni hogy ez változzon, és mutogatja az ultra hosszú ciklusairól a gorbét és kérdezgeti hogy de miért?? Basszus nem tudom,menj el orvoshoz és megmondja,dehát ezért meg ezért nem tud. Nah értitek ugye? Aztán van egy másik véglet, 1! sikertelen ciklus után elkezdik magukba donteni a kulonbozo teákat,cseppeket meg nem tom miket. De végul is kezdek rájonni hogy ilyesmire ne pazaroljam az energiámat,úgyhogy azért csak nem hulyultem meg teljesen :D Ééééés végre rájottem hogy tudok relaxálni ( legalabbis én azt hiszem azt teszem) , esténként elalvás elott végre tokre ki tudom kapcsolni az agyam és sokkal kipihentebben ébredek :) Pl egy pár napja nem arra koncentrálok hogy mondjuk negyvenakárhány bejegyzett ciklusom van az online naptárban ( azóta próbálkozunk) hanem már csak 1 ciklus maradt a terhességig :) Jajjjjjjjjjjj bárcsak :) Ez egy elég osszevissza poszt lett megint de ezek vannak bennem.......