Rend a lelke mindennek...

Ezt tanultam a nagymamámtól. És milyen igaza van. Az mondta mindig, hogy akinek káosz van a kornyezetében annak a lelke sem teljesen nyugodt. Így ma lomtalanítást tartottunk :P
De eloszor egy pár szót az elozményekrol.
Mióta vérezgettem készítettem a férjemet is arra hogy ebbol nem lesz az égvilágon semmi. Hát nem nagyon sikerult. Hiába hogy tegnap már tok erosen véreztem, el is mondtam neki, mégis kiborult ma reggel amikor mondták telón a 2 alatti HCG-t. Illetve rogton nem volt vészes. Látszott hogy csalódott, aztán gyors olelések, puszik és o ment dolgozni, még meg is jegyeztem neki poénból hogy azért még nem kell elszaladni.... Én ma szabadnapos vagyok, úgyhogy a korai kelés ellenére is még 11 óra után jóval kontosben ucsorogtem, chateltem barátnovel. Aztán nagy nehezen feloltoztem. Csináltam egy kávét és olyan 12.30-kor dobbenet: Férj hazajott. Sírva. Kérdezem mi a baj? Sír. Nem bírja tovább. Míért nem sikerult most sem? Csalódott. Próbáltam nyugtatni, hogy de drágám már mondtam hétvégén hogy nem lesz ebbol semmi. Igen, tudja, de o akkor is csalódott, mert minden ellenére reménykedett. Jajjjjjj nem is tudtam mit csináljak vele. Gondolom én valamennyire rákészulhettem erre, hiszen nekem volt ott a vérzés ami kb 2 óránként szembesített azzal hogy nincs itt már remény , illetve nem sok. Szóval mikor megnyugodott , akkor elhatároztuk hogy a lépcso alatti kis tárolót, meg a kis hálószoba beépített szekrényét kipakoljuk, és tényleg kidobáljuk ami nem kell. Ez kb 2 órát vett igénybe, és utána valóban jobban éreztuk magunkat. Nem mondom hogy over the moon van, de egy fokkal jobb. Férj most tévézik, focit néz, én meg felvonultam ide írogatni kicsit.
Ma reggel miután hívtak a kórházból (eloszor azért hívtak hogy holnap 11-kor uh; de mondtam a csajnak nézze már meg mennyi a hcg.... és ekkor mondta hogy felejtos az ultrahang) szóval miután a hcg-s novel beszéltem, alig tettem le a telefont, hivtak a meddoségibol is. Mert nekik hangpostán hagytam uzenetet hétvégén hogy vérzek.
Egyenlore annyit mondott a doktor néni (ez az volt akit jobban szeretek ;) ) ; hogy nagyon sajnálja és kaptunk is idopontot a konzultációra ami itt sikertelen lombik után szokott lenni. Október 31. Ilyenkor elmondják mit tapasztaltak a stimum alatt, megtermékenyítésnél, hogy viselkedtek az embriók stb, ezután pedig megbeszéljuk mikor és hogyan tovább. Most úgy gondolom nem fogok sokat várni. A mostani mensit nem számítva gondolom 2 menszeszt ki kell várni minimum megint. Aztán amikor lehet belecsapunk a dologba. Tudom nem hajt senki, de nagyon szeretném ha kiderulne hogy ez a 3ik lombik sikerul vagy nem,és eszerint fogunk továbblépni.
Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok rá hogy változtatnak-e valamin. Vagy mondanak-e valami okosságot. És próbálok arra koncentrálni, hogy ez alkalommal egy hajszál választott el a babánktól-az elsonél ugye esély sem volt. Szóval már csak egy lépéssel kellene továbbmenni és megvan a kis huncut.
Bárcsak,bárcsak.......