Karácsonyos :)

Nálunk abból fog állni idén a karácsony....hogy dolgozunk. Mind a ketten, mindennap. Szilveszterkor is és újév elso napján is. Annyi idot tudunk egyutt tolteni hogy 25-én karácsonykor a férjem is reggeles lesz, úgyhogy a délutánt egyutt toltjuk (elaludva a kanapén vagy ilyesmi :D ). Múlt héten volt olyan muszakom ami 15 óra hosszú volt, meg olyan is hogy 1 nap szabadnapom volt. De hát ez van túléljuk, ahogy minden évben :) Ajándékok becsomagolva sorakoznak a fa alatt már vagy 2 hete. Férjemnek vettem egy rakat ruhát meg egy órát (Fossil). Az óra onnan jott hogy még apukámék kuldtek neki egyet nem valami szép -de nem is baj nem ez a lényeg nem ezt akarom kihozni belole- erre a férjem mondta hogy neki még soha nem volt órája, ez meglepett én azt hittem csak nem szereti és azért nincsen ;) Jó hát biztos voltak neki ilyen bugyuta órák de komolyabb nem. Nah én most vettem neki :D Meg Superman-es pulcsit, meg csomó új pólót, egy kimenos inget ilyesmiket :) Utál vásárolni, úgyhogy most kihasználtam az alkalmat és jól bevásároltam neki.

Mikre gondolok így évvégén? Hát pl arra hogy hogy lehetséges az hogy itt élek kozel 9 éve, és egyre tobb a hajléktalan, az utcazenész és kéregeto ember :( Engem ez nagyon elszomorít :( Errol eszembe jut hogy amikor kisebb voltam, kamasz, akkor volt olyan hogy anyu csirkeszárnyból fozott húslevest, de én meg anyu csak levét ettunk tésztával, mert a husit meg a zoldséget nekiadtuk az akkor kb 6 éves hugomnak. Vagy pl anyu konnyeire emlékszem mert nem tudott nekunk olyan ajándékokat venni amit szeretett volna. Azóta milliószor elmondtam neki, hogy nekem akkor is azok a karácsonyok voltak a legszebbek mert mi hárman (anyu, hugi meg én) egyutt voltunk :) és órákig társasoztunk, kártyáztunk a fa alatt, nevettunk beszélgettunk. Egyáltalan nem volt rossz, csak szegényebb mint másoknál, de inkább ilyen legyen mint az ures gazdagság nemde? :)

Ami jó érzéssel tolt el mostanában, hogy júniusban indulhat az orokbefogadás :) Ami már csak 6 hónap, lényegesen kevesebb ido mint ami mogottunk van ( 4 év 9 hónap). És ha ugyesen gyorsan lezajlik akkor karácsonyra 3-an vagy akár 4-en leszunk :) de legkésobb a 36-ik szulinapomon biztosan :) Már nagyon várom. Mostanában szoktam azon gondolkozni ,illetve próbálom kivulrol szemlélni magam hogy vajon nagyon megtort-e engem ez a lombikos mizéria. Nem hiszem, habár az tuti hogy kicsit zárkózottabb lettem, már nagyon ritkán csevegek "csak úgy" emberekkel, jobb most kicsit így, magamban. Aztán gondolom majd ez is elmúlik. A konzultációra jól elfelejtettunk bejelentkezni, úgyhogy ez ki is marad asszem, elég hulyén jonne ki 6 hónap után felhívni oket hogy adjanak idopontot. Bizony már 6 hónap eltelt.

Még a múltkori poszthoz akarom írni mert akkor elfelejtettem hogy természetesen Poppy nyuszink is el lett hamvasztva, itt pihen most már Neptune mellett. Egyforma dobozuk van, de megnyugtató hogy nem csak úgy ki van dobva valahova :) Még mindig hiányzik ám. Benson elég jól elvan, nem lett depis vagy ilyesmi. És olyan nagyon ugyes hogy mióta nincs a Poppy azóta mindig egy helyre piszkol, úgyhogy visszaraktuk neki a nyuszi klotyót és láss csodát kizárólag oda piszkol :)

Nah asszem ennyi mára, ha véletlenul átaludnám a karácsonyt és elfelejtenék karácsonyi koszontot kitenni akor itt megragadnám az alkalmat és Mindenkinek Nagyon Boldog Békés Karácsonyt Kívánok- zugolvasóknak is :)

Nyugodj békében Poppy nyuszi :(

Szóval tegnap ugye fél óránként etettem a drága kisnyuszit tápszerrel, aztán estére ez egyre nehezebb lett, nagyon nehezebb. Egyszeruen nem volt hajlandó résnyire sem kinyitni a fogait. Mintha direkt nem hagyta volna. Aztán volt egy megmozdulás hogy már nem tudom hány órakor volt egyszercsak visszaugrott a ketrecbe és jól hátat fordított :) még mosolyogtam is hogy nah végre már valami torténik, még akkor is ha csak tojik a fejemre és kozli hogy hagyjam már békén. Ekkor békén is hagytam, férjjel megbeszéltuk hogy hazajon és kozos erovel beadjuk a gyógyszereit a fecskendovel + tápszert is annyit amit bele bírunk nyomni. Férj hazajott, 3 fecskendonyi gyógyszer sikerult, hurrá. És láss csodát nyuszim próbált enni egy kis zoldlevelut, a kedvencét. Megorultunk, de ez gyorsan elmúlt, kb 15 perc múlva moccanni sem nagyon akart. Jó késon elmentunk aludni. Hajnalban szokás szerint 4kor keltem, menni kellett dolgozni. Elso dolgom a nyuszinézés volt. Hát szegényem már épphogycsak pihegett :( reggel 9-re volt idopont az állatkórházba, férj bevitte, infúziót rákototték.... és 10.30-kor telefonáltak hogy feladta. Nem tudni mi volt a baja, legalábbis eddig nem tudjuk, ha minden igaz reggel volt vérvétel neki az infúzió elott, talán abból kiderul valami. Hívtuk az ideiglenes befogadóját is aki elottunk vigyázott Poppyra, teljesen kiakadt o is hogy vajon mi a fene torténhetett. De kiderult hogy elég az is ha egy róka (nálunk nagyon sok van ide a házak kozé is bejonnek) megijeszti és nem mer enni.
Nyuszitartók, nagyon vigyázzatok! Ha egy nyuszi akár 1 étkezést is kihagy és 2 órával késobbi kínálást sem fogad el azonnal állatorvos, mert 12 órai nem evés után elkezd bezárulni a gyomruk és ha teljesen bezár akkor már nincs visszaút. Legtobbszor egyébként az azonnali beavatkozás sem segít, de hátha.... Nálunk nem segített :( Pedig vasárnap reggel amikor már nem evett rogton hívtuk a kórházat, beszélt a férjem veluk és hétfo reggel 9kor már ott voltunk, de nem volt elég.
Drága Poppy, nagyon fogsz hiányozni, akkor is ha csak pár hónapig tartoztál hozzánk, de akkor is az én kicsikém vagy, légy jó mint ahogy mindig is az voltál és remélem Neptune-al találkoztok odafent és testvérként vigyáztok majd egymásra.
Annyira osszenottek Bensonnal hogy olyan kép nincs is ahol Poppy egyedul van.......

Mindig van valami...

És tényleg. Arról már írtam hogy Monty a cica elég szarul volt mostanság, kihúzták néhány fogát az állandó ínygyulladás miatt, azóta még rosszabb ínygyulladással szenved a drága. Napi 3x kap fájdalomcsillapítót, meg leálltunk a szteroiddal amit az asztmájára kapott hogy kaphasson antibiotikumot úgyhogy nagyon lassan de már javul, legalábbis néha már hajlandó enni. Kajával kapcsolatban jó szar élményei lehettek mert nem hajlandó enni a saját tálkákból. Így kapott a mi tányérjainkból, abból folyamatos simogatás és nyugtató beszélgetés mellett eszik.

Tegnap reggelre Poppy nyuszi beteg lett. Nem tudjuk mi baja, nem akart enni egész nap csak gubbasztott a sarokban, Bensont sem akarta magához kozel engedni. Reggel elvittuk az állatorvoshoz. Nem igazán tudják mi a baja, nyuszinál nehéz ezt megállapítani. Annyit legalabb mi tudtunk hogy a nyuszi ha nem fogadja el a kaját és pár óra ismétlés után sem akkor irány az orvos, mert olyankor ha egy nyuszi nem eszik akkor nagy a baj. Szóval dokibácsi ma megnézte, kapott 2 szurit, meg egy szatyor cuccal jottunk haza (sok pénzért de az utolsó fillérunk se baj ha rámegy csak jobban legyen). 3 féle gyógyszert kell napi 2 fecskendobol a szájába nyomni -good luck with that.Meg kaptunk nyuszitápszert (én annak hívom, igazából olyan mint a nyúlkaja csak por és kevés vízzel kell elkeverni) nah ez egy kulon challenge, 25-30 percenként kell-ene adni neki mindig egy keveset. De basszus hogy ha nem hajlandó kinyitni a száját? Néha sikerul néha nem, 1 órája eskuszom sírtam a nyuszi mellett hogy Poppy drágám hát nyisd már ki a szádat mert enned kell.... Komolyan lehet szánalmas vagyok, de ez olyan rossz amikor beteg és nem hagyja hogy segítsunk.
Gondolom aludni nem sokat fogok, mert megvárom a férjem hogy beadjuk a nyuszinak a szurikat meg a cicának, aztán megpróbálunk adni még neki a tápszerbol kozosen hátha jobban megy.

Múlt héten voltam otthon, enyhén szólva kalandosra sikeredett de nagyon jó volt, brutál megfázással jottem haza de már elmúlt. Részletek majd ha megszununk állatkórház lenni ;)

Egyébként ezeket a dolgokat kivéve jól vagyunk és minden rendben.
És végre szeretném már itt udvozolni drága N kisbabáját, udv itt kicsi lány.a szuleid legalább annyira szerencsések veled mint Te veluk. Kívánom hogy hogy konnyu, nem rogos és nem túl kacskaringós utad legyen ezen a foldon , innen is olellek benneteket.

Minden jó :)

Az új melóm is jó. Kicsit fura hogy reggel 4-kor kelek, este 10-kor (ha kibírom addig) ágyban vagyok. Oh well, shit happens :P Kicsit még szokni kell a munkámat, de gondolom idovel belerázódok, a férjem mindig mondja hogy you will be fine.... úgyhogy biztos igaza van, elvégre o a fonok . Most ezerrel készulok haza, mához 2 hétre megyek. Sok idom nincs úgy igazándiból vásárolgatni meg ilyesmi, dehát anyukám mindig azt mondja hagyjam a fenébe csak menjek már haza.... Hát már ideje lesz, tavaly Július azért elég régen volt.
Nem, még mindig nem kértem idopontot konzira, és most nincs kifogásom miért, egyszeruen általában eszembe sem jut, ha meg igen akkor vállat rándítok és kozlom magammal hogy majd máskor.
Az a helyzet hogy annyira totál nyugalom van hogy nem is nagyon tudom hogy mit írjak :O
Van 1-2 téma a fejemben ami foglalkoztat, ezekrol majd legkozelebb miután osszeszedem a gondolataimat.
Most maradjunk annyiban hogy így jó minden ahogy van :)

Megérkezett

A levél. Igazából a nagy része a szokásos, leírja az utolsó stimut. Meg hogy leszívásig minden rendben ment. Aztán rátértek arra hogy gyenge minoséguek az embriók. Nagyon sajnálják, és megértik hogy csalódottak vagyunk blablabla de ez visszatéro probléma valószinuleg. Ha szeretnénk további lombikot (gondolom privát) akkor keressuk meg oket konzultációra. Ha nem, akkor is szivesen rendelkezésre állnak a tanácsadójukkal.... Hm. No comment. Szóval valóban nem lesz további lombik. A konzultációra elmegyunk (elfelejtettem hívni oket ma idopontért), mert én kíváncsi vagyok rá mit gondolnak mitol rossz minoséguek az embriók. A férjem mikor elolvasta a levelet rávágta hogy ne menjunk konzira sem, merthát azt írták akkor menjunk ha akarunk kezelést, mi meg ugye nem akarunk. De mondtam neki hogy nem kell azt nekik tudni hogy mi nem akarunk már semmit toluk, de én kíváncsi vagyok mit mondanak. De azóta már nem is vagyok annyira kíváncsi igazából. Mert józanul gondolkodva; ha azt mondják valószinuleg genetikai hiba vagy ilyesmi akkor mennyivel lesz jobb? Segíteni úgysem tudnak. Itt nem arról van szó hogy nem sikerul a lombik, hanem arról hogy egyszeruen nem fejlodnek az embriók úgy ahogy kellene. 3 lombik alatt egyetlenegy db volt olyan állapotban amilyennek 3 naposan lennie kell... Sima IVF-el meg nem volt megtermékenyulés, szóval nem mindennapi eset ez. De lehet így van ez jól. Ha az embriók szuperek lennének lehet elmennénk még másik 3 lombikra is (már ha lenne rá pénzunk) de így ugyan minek? Plusz ha szuperek sem tudja garantálni senki hogy sikerul, úgyhogy itt van a torténet vége asszem. Nah hát ez van ;) Mihelyst alkalmam lesz idopontot kérni, itt arra gondolok hogy mihelyst normális idoben eszembe jut akkor természetesen kérek idopontot, elmegyunk, szépen megkoszonjuk az eddigi kozremukodést, és elkoszonunk.
Új munkahely eddig rendben. Habár nem sokat dolgoztam eddig. Csutortokon csak fél muszakot, péntek munka, szombat szabad, vasárnap munka, hétfo szabad ... De eddig minden okés.

Start

Ma kezdtem az új munkahelyemen. De kezdem inkább a réginek a végénél. Jól telt az utolsó hét, semmi gond nem volt. De szép is lett volna ha az egész 4 év így telik ;) Meglepodtem mennyien jottek oda nap mint nap elbúcsúzni, olyanok is akirol azt sem gondoltam volna hogy észrevette hogy ott dolgozok (nah jó persze ismertuk egymást, de soha nem volt hosszabb beszélgetés vagy ilyesmi). A reggel dolgozó lányok nagyon édesek voltak :) Pénteken találkoztam veluk utoljára ( ok hétvégén nem dolgoznak sosem). Az egyikuk szabadnapos volt de bejott elkoszonni tolem. És jól meg is lepodtem amikor felsorakoztak tortával, képeslappal, ajándékkel. El is sírtam magam :D A torta poén volt, konkrétan pénisz formájú :P Aztán mikor elsírtam magam utána azon rohogtunk hogy mondtam nekik kulonben meg nem vagyok meghatódva, csak sosem láttam még ekkora micsodát .... :D Szombaton volt a fonokkel az utolsó muszakom, kb 3x koszontunk el (van neki azért jó oldala is, és ne feledjuk hogy o vett ki a mosogatásból, tole tanultam amit tudok). De akkor már nem sírtunk, pénteken elore kibogtem magam. Vasárnap pedig csak ketten dolgoztunk az egyik sráccal. És amin nagyon meglepodtem a deputy manager kulon azért bejott hogy megolelgessen, hozott egy szekérderék virágot, és képeslapot búcsúzásképpen - ennyit arról hogy milyenek a melegek, ugyanis o az ;) Persze az utolsó nap tukrozi az elmúlt 4 évet, nem sikerult idoben végezni, elég sokan lettek estére, szóval maradtam egy fél órát. Ez nem gond, csak éppen elkéstem a saját búcsúbulimról, ami egyébként nagyon rovidre sikeredett, vasárnap lévén alig volt nyitva valami, ami meg igen oda a fele társaság nem tudott bejonni mert nem volt náluk igazolvány. Szóval odaértem kb 11.15re és 1/2 1 után itthon is voltam. 2 gyors ital és (be is csiccsentettem ugyanis nagyon ritkán szoktam inni kb fényévben egyszer) már szét is széledtunk. Aztán volt itthon 3 napom, Hétfon nem mentem sehova csak a boltba. Kedden találkoztam 2 lánnyal a régi kollégák kozul, jajj az nagyon jó volt. Az egyiknek elég hamar el kellett koszonni mert ment dolgozni, de a másikkal beultunk egy pub-ba ebédelni, pletykálni,szóval igazi csajos délután volt. Tegnap is kettovel mentem egy bevásárlókozpontba, az egyik a volt fonok felesége, vele elég jóban vagyok, de azért orulok hogy már nem kell majd a jajjgatásat hallgatni. Nah és most megint jon egy sztori hogy én milyen hebehurgya tudok lenni..... Szóval valamikor még múlt héten az új helyrol a HR manager kukuldte a linket ahol az online tréningeket meg tudom csinálni az új helyre, kérte hogy kezdés elott. De, kiderult nem kellett volna az osszes, csak 1 én meg megcsináltam mind a kilencet..... pffff. Szóval ma volt az elso napom, ami papírmunka, meg a maradék tréning lett volna, de így csak papírmunkát kellett csinálni, adatfelvétel ilyenek, és mehettem be a konyhára, merthogyhát úgyis megcsináltam a tréningeket itthon... :D Magyarul nem volt mit csinálni az elso napon. Azt mondta a HR-es ilyennel még nem találkozott aki ilyen szorgalmas- én majdnem rávágtam hogy nem szorgalmas csak figyelmetlen és hulye :D Holnap kezdodik az igazi móka, reggel 4-kor kelés, 1/2 6kor kezdodik a munka.
Wish me good luck ;)

Zagyvaság

Mindenfélérol gondolkozok, tanakodok és persze megbeszélem saját magammal :D Most ezt megpróbálom rendbe szedni kicsit és leírni, nem tudom mennyire fog sikerulni, de már megszoktam a saját magam osszevisszaságát :D
Szóval az a helyzet hogy lehet nem is akkora hulyeség ez az 1 év várakozás az utolsó lombik után. Mert ugye csak akkor lehet elindítani az orokbefogadást. Egyre tobbet és tobbet, és egyre mélyebben beszélgetunk errol a férjemmel, meg sokszor saját magammal is :D Nem, nem arról beszélgetunk hogy "milyen" gyereket szeretnénk. Számunkra nincs ilyen vagy olyan, hanem A GYEREK van. És tényleg mindegy milyen. A lényeg hogy amikor végre itt lesz/lesznek akkor egy egész leszunk. Család. És ossze fogunk tartozni. És imádni fogjuk. Meg gondolom jól elkényeztetjuk majd , hisz az évek alatt annyi torodni vágyás gyult ossze bennunk, hogy azt mind-mind rázúdítjuk majd ;) Illetve remélem. Merthogy tervezni sem nagyon tervezunk hogy majd ez lesz vagy az lesz, mivel nem tudjuk hogy ki lesz a MI gyerekunk :) Gyerek lesz az tuti és majd hozza az élet ,a sors ,(vagy nevezzuk bárminek) a tobbit. Majd kialakul, megtanuljuk, kitaláljuk, szóval majd lesz valahogy :) Egy a biztos, kell hogy családunk legyen. És teljesen tisztában vagyok vele, hogy nagyon fogjuk szeretni bárki is legyen az, de tuti hogy mondjuk 20 év múlva is lesz egy enyhe sóvárgás a terhesség után, enyhe fájdalom hogy nem tudtam teherbe esni. És tisztában vagyok vele hogy az orokbefogadás nem egy pótlék lesz, hisz én úgy képzelem hogy azt hogy egy kisember bennem fejlodik, azt nem cserelheti fel az égegyadta világon semmi. Szóval tudom hogy ez nem fogja helyettesíteni a "saját" gyereket, de én ezt úgy képzelem hogy az orokbefogadás nem is pótléknak van, sokkal inkább egy másik út, és van aki számára ez a járhatóbb út. Biztos hogy nem konnyu út, de ugye hogy nem mindig a konnyebb út a jobb.
Aztán más dolog. Szóval azon is gondolkozok hogy miért van az hogy az emberek itélkeznek? Gondolok itt arra pl hogy elitélik a melegeket. Miért?  Azért mert más? Ok sem ítélnek el bennunket pedig nekik meg mi vagyunk mások. Vagy arra amikor leszólnak egy not hogy mittudomén 35 éves és nincs gyereke. És teszik ezt úgy hogy nem tudják mivan a háttérben. Az meg sem fordul a fejukben hogy esetleg nem lehet babájuk. Vagy ne adj isten nem is akar gyereket. Es ha nem akar akkor mivan? Mitol lesz o rosszabb mint én aki évek óta kuszkodik? Szóval tok jó lenne ha végre az emberek el tudnák egymást fogadni olyannak amilyenek. Olyan dontéseket hoznak ami a saját belátásuk szerint nekik a legjobb, és a tobbi és a tobbi.
Hjajjj az élet nagy rejtelmei, ilyenek foglalkoztatnak mostanság :D
Levelunk sehol, tegnap este gondoltam rá felhívom ma a klinikát, de aztán elmaradt, eszembe sem jutott. Sebaj, majd lesz valami, majdcsak ideér egyszer :P
Ma meg holnap szabadnapos vagyok, és aztán már csak 3 napom maradt munkában a mostani helyemen , már nagyon várom a végét. Tényleg ez is tavaly még úgy tunt hogy én innen a budos életben nem tudok kilépni, aztán mégiscsak eljott ez is :) Turelem tényleg rózsát terem......

Busy...

Hiába nah mióta nem "kell" lombikozni azóta semmire nincs ido :D Ezelott a lombikok miatt szinte nem is nagyon foglalkoztunk mással , jó persze igen de nem ilyen felszabadultan. Most meg hirtelen annyi mindent akarnék csinálni egyszerre és annyi minden tortént .... Ott tartottam utoljára hogy be fogom adni a felmondásom, ez 2 és fél héttel ezelott meg is tortént :D Kb 10 percen belul fel is hívott a HR manager az irodájába és izzasztott úgy cirka 40 percig, gyozkodott hogy maradjak.... Nem sikerult neki :D Kitartottam :P A végén már azt is mondta mondjak legalább én valamit amivel rábírhat a maradásra, erre kozoltem vele hogy a férjemet nem tudja senki túltenni/legyozni, úgyhogy eután békén hagyott :D Másnap a fonok feleségének kuldtem egy sms-t a fejleményekrol, így errol az oldalról is védve voltam hogy nem a fonok háta mogott teszek ilyesmit. Szabin voltak egyébként az elmúlt 2 hétben, úgyhogy mostantól már kb csak 6 muszak maradt amit a fonokkel kell lenni :D :D :D Persze ettol tobbet dolgozok, de lesz amikor o szabadnapos én meg nem. Október 5 lesz az utolsó munkanapom. Október 9 meg az elso nap az új helyen.  A férjem ma haza is hozta a szerzodésem, majd átrágom magam rajta.Aztán kozben bovult a családunk is, Benson nyuszinak lett barátnoje. Vasárnap volt egy hete hogy elvittuk a randira és úgy tunt pár óra után jól meglesznek, szóval azóta van egy lánynyuszink is. Poppy a neve, kis szurke, lógó fulu nyuszi. Ot is orokbefogadtuk, ezáltal emeltuk a megmentett állatok stasztikáját pozitív irányba :D Jól érzik magukat nagyon, és hihetetlenul viccesek, aranyosak egyutt.

Így pihennek a kertben való rohangálás után. Egyébként elég sok munkám van most már így reggelente, de sebaj, imádom oket és ha belegebednék sem adnám oket semmiért :)

Monty a cica, lassan alakul, de még mindig csúnyán gyulladt az ínye :( Ma voltunk ellenorzésen vele, hát egyenlore annyiban maradtunk, megemeljuk a szteroid adagot (eddig csak az asztmája miatt kapta) hogy hátha visszahúzodik a gyulladás, ha nem hát akkor sajnos el kell majd távolítani az oszes fogát.... De ezt nem hagyjuk, meggyógyul és kész.

Klinikáról nincs levél azóta sem, én meg elfelejtettem hívni oket, pedig ma szabadnapos voltam, de elég suru volt a nap, szóval igazán nem ez volt a legnagyobb gondom. Amúgyis kiderult az elmúlt pár hétben (hamarabb is tudtam volna ha normálisan végigolvasom az orokbefogadásról szóló oldalakat tisztességesen nem olyan "Marcsy módra" átfutva)  szóval kiderult hogy az utolsó lombikkezeléstol számított 1 évig nem lehet elindítani az orokbefogadást, az meg még 9 hónap úgyhogy ráérunk, addig majd csak kikuldik már azt a levelet. :D Most így hirtelen ennyi jut eszembe ;) Hamarosan remélem lesz idom egy kissé mélyebb témájú posztot is írni, ha csak be nem terít teljesen a nyuszik szénája addig :D

Nem megy...

Nem megy el a fonokom. 2 helyen is vegigment az interjukon, fozott is de nemet mondott. A fene megeszi. De sebaj :D Így megyek én :P Férjem munkahelyén felmondott a reggeliztetos szakács, csutortokon voltam állásinterjún, szombaton próbamunkán reggel 6-10 kozott. És felvesznek ;) Holnap beadom a felmondásom. Hjajjjj de szép is az élet (ritka kivételektol eltekintve). Reggel 5.30-tol délután 2-ig tart a muszak, hétvégente fél órával késobb kell kezdeni és fél órával késobb végzek. De nem bánom, hosszú-hosszú évek óta mindig éjszakába nyúloan dolgoztam, elég volt ez. NEm lesz ez a munka sem konnyu, de az pont elég hogy nem lesz ez a hulye fonok ott. - egyébként meg ha konnyu munkát akarnék akkor értelemszeruen nem konyhán dolgoznék ;)

Mit is gondolok...

Arról hogy amikor kozulunk valaki végre nagy nehezen elkuzdi magát a célvonalig és kiderul vissza kell fordulni, hátrálni nevezzuk ahogy. Ott van pl Est, aki hihetetlen erovel kuzdotte végig azt az iszonyú fájdalmas pár napot, hetet, hónapot. Nem tudom hogy csinálta, gondolom az embert ilyenkor csak kell hogy vigye tovább valami. Vagy ott van N barátnom, aki már veszített el babát, babákat. És Etama és még sajnos sorolhatnám :(  Egyszeruen nem tudom hogy lehet ezt túlélni, elfogadni, továbblépni. És most nagyon-nagyon drukkolok Heniért hogy hátha, mégis, és és és.

Szóval ezek a torténések azért elgondolkodtatnak. És ilyenkor arra a kovetkeztetésre jutok hogy bizony egyáltalán nem baj hogy nem sikerult. Nem ha ilyen ára lenne. Nekem nem hiszem hogy lenne ennyi erom végigcsinálni. Azért ez olyan borzasztó hogy a "babacsinálás" orom kellene hogy legyen és mégis sok esetben mennyi fájdalommal jár. És azt sem értem hogy miért van az amirol korábban már beszéltem hogy az egyiknek sikerul a másiknak nem. Miért nem sikerulhet mindenkinek kivétel nélkul aki szeretné hogy legyen babája? Aki meg nem szeretné annak meg egyszeruen ne legyen. (persze legyen néhányuknak, hogy az akinek már semmi más esélye nincsen tudjon orokbefogadni -de ez most olyan onzoen hangzik). Tulajdonképpen ez a poszt is elég onzo. Mert igen azt gondolom, hogy ha az torténne velem is hogy végre sikerul és aztán "vissza kell adni" akkor inkább ne sikeruljon.  Most jól osszehadoválok itt, de ennek ki kell jonni. Szóval lányok akiket említettem és azok akiket nem, minden tiszteletem a tiétek, mind kitartásért, mind turelemért mind az akaratotokért.

 Be kell valljam én ettol gyengébb vagyok, asszem maradunk a "konnyebb" útnál, kuzdelem nélkul, pár hónapos várakozással, ugyan nem "vér" szerinti gyerekunk lesz, de a miénk lesz....

Nah....

Végre már idejutok hogy írjak is valamit. Férj volt a szemklinikán -mentem persze vele. Macular degeneration a probléma neve ami van neki, magyarul sárgafolt sorvadás. A sárgafolt az éleslátásban játszik szerepet, és ahogy elkezdenek odanoni ilyen bigyók (nem tudom mi a nevuk) gátolják az éleslátást. Foképpen idoskorban jelentkezik ez a probléma = a férjemnek túl gyorsan oregszik a szeme nem tudni miért :( Tenni nem sokat tudnak, gyakran kell járni ellenorzésre, és sok-sok zoldséget kell enni foképpen a zold szinueket mint pl. káposzta; brokkoli; zoldbab és társaik, ami marha nehez ugyanis a férjem útálja a zoldségeket.... Nah de majdcsak ráveszem valahogy ilyesmire ;)
Eljutottam én is a dokihoz a vesekovem miatt, egy ideje nagyon gyakran van hogy nem tudok pisilni... hát elég szar érzés. Elkuldtek rontgenre- illetve még várom az idopontot. Meg a héten vinnem kell be vizeletet, mert ugye a veseko már a holyagomban volt másfél évvel ezelott, és azt gondolja a doki hogy lehet hogy gyulladást okoz vagy fertozést, szóval mindenképp meg kell nézni hogy a vizelettel minden rendben van-e.
Meddoségibol semmi hír basszus, múlt héten hívtam oket... pfff..... most eloszor az évek alatt kifogtam egy hulye p.csát. A recepcióst. Át sem kapcsolt a novérkékhez meg semmi, hanem meghallgatta a mondókámat és rávágta hogy beletelhet 8 hétbe is mire ideér a levél. Erre kozoltem hogy az ok de én már 10 hete várok a levélre......... Erre az lett mondva hogy figyeljem a postást :D A férjemmel már csak rohogtunk, mondtam neki mindennap az ablakban kéne ulnom ezek szerint a postást figyelve és akkor hamarabb ideér a levél :D :D Egyébként rohadt sokat dolgozunk mindketten, jó pár alkalommal mostanában szabadnap is be kellett mennem, vagy meg úgy el lett tolva hogy akár 8-9 napot és dolgozok zsinórban. Szerdán itthon leszek, akkor elviszem a vizeletmintát, meg beviszem az RSPCA-hez a papírt az onkéntes munkához, mert szégyenszemre még erre sem volt idom. Meg foképpen elfelejtettem. Meddoségire visszatérve, a férjemmel megbeszéltuk hogy ha végre egyszer hétkoznap egyszerre leszunk itthon (ez sajnos nem surun fordul elo, ritkan van egyutt szabadnapunk) akkor felhivjuk az államiakat itt az orokbefogadás miatt és legalabb a kezdo papírokat kikérjuk, aztán majdcsak lesz már valami. Novemberben meg már tuti hazamegyek pár napra, nagyon-nagyon várom, tavaly júliusban voltam otthon utoljára.......
De mindent osszevéve most valahogy minden nyugis, minden ok. Nincs para és idegeskedés semmi miatt szóval All good :D

Annyi minden..

Jár a fejemben. Szokás szerint. Jelenleg az is elgondolkoztatott hogy hát végul ide is el lehet jutni. Amikor végképp fogalmam nincs róla hogy hol járok ciklusban pl. Ha N barátnom nem kérdez rá valamelyik nap és nem ellenorzom cikluson akkor igencsak megdobbentem volna hogy tegnap reggelre megjott. Foképpen azon lepodok meg hogy mennyire gyorsan telik az ido. Levél még most sincs, de nem hiszem hogy hívom oket megint, majdcsak ideér egyszer. Végulis nem hajt a tatár. Azon is gondolkodtam, hogy mit csinálunk ha felajánlanak még egy lehetoséget, amit kétlek hogy bekovetkezik de ugye sosem lehet tudni. Hát nem biztos hogy akarok még egy lombikot. Tudja a fene, de annyit kivett belolem, hogy alig találok vissza saját magamhoz. De tényleg. Egy ideje már kezdem igazán jól érezni magam, megint. Nah jó általában amúgyis jól érzem magam, de hazudnék ha azt mondanám a lombikok nem befolyásolták a napjainkat, és egyszeruen tok jó hogy már nincs ilyen. Szóval ha felajánlanak még egy lehetoséget nagy valószínuséggel a férjemre bízom a dontést. Ha azt mondja csináljuk akkor csináljuk, ha nem akkor nem. Munkában most egész jól elvagyok, szép kilátások vannak arra hogy a fonokom végre tényleg elmegy, legalábbis eroteljesen dolgozik rajta , már ideje. :D Igaz sokat dolgozok, kb minden második szabadnapom munkával telik mert kevesen vagyunk de nem baj, még bírom. Most éppen azzal foglalatoskodom hogy az RSPCA-nek szeretnék onkéntesként dolgozni ( itteni állatvédo szervezet). Itt Swindonban nincs menhelyuk, de van uzletuk ahol az adományokat árusítják amiket kapnak, itt van pár percre tolunk oda szívesen eljárok néha besegíteni :) A héten beszélnem kell valakivel a munkahelyemen hogy a szabályzatunk mennyire engedi ezt, és kitoltom a jelentkezési lapot, és aztán mehetek is, egy nagyon kedves holggyel már beszéltem személyesen a szervezettol :)
Úgy néz ki használ a természetes sampon és kondícionáló amit vettem, már tobb mint 1 hete azt használom és másabb a tapintása a hajamnak, kicsit mintha erosebb lenne :) Úgyhogy ennek is orulok. Lassan a ragyáim is elmúlnak ( ismét a Csigusz által ajánlott Olay segít). És végre novemberben úgy néz ki hazajutok pár napra :) Már nagyon rám fér, tavaly júliusban voltam otthon utoljára, és már mindenki nagyon hiányzik...
Valószínuleg apukámmal is sikerul majd találkozni tizenvalahány év után eloszor :) - mármint személyesen, skypeolni szoktunk az elso beszélgetés óta :)
Úgyhogy alakul itt szépen minden, visszazokkenunk a magunk kis csendes kerékvágásába. Cica jobban van, de ma pl megint turmixolnom kellett neki, valami miatt megint jobban fájt az ínye, nem tudott enni a drágám. Szerintem visszavisszuk jovohéten is hogy nézzenek rá, habár a doki aki mutotte meg aki vizsgálni szokta szabin lesz, de ránk kototte ha egy picit is visszaesik akkor mutassuk meg valakinek. Fájdalomcsillapítót most is kapja, habár egyre nehezebben megy, már nem nagyon hagyja magát, harcolni kell vele :D
Nah hát ezek vannak ;)

Ezek vannak

Férj volt az orvosnál (illetve egy novér mérte a vérnyomását), reggel teljes nyugiban 160 volt, kapott idopontot orvoshoz szeptember 29-re... pffff... Rendeltem vérnyomásmérot, valamelyik nap megérkezik, úgyhogy fogjuk ellenorizni neki gyakrabban.
Cicának holnap reggel kovetkezo kontroll, már jól van :) Kajával továbbra is bizonytalan de majdcsak elfelejti hogy fájt neki mikor evett ezelott és nem lesz gond.
Nyuszinak keresunk most havert mert nem szép dolog ez hogy ennyit van egyedul. Csutortokon megyunk remélhetoleg az itteni RSPCA-hez nyuszinézobe.
Pénteken felhívtam  a meddoségit, a levelunket még meg sem írták, de ígéretet kaptam hogy még aznap valamelyik doki orra alá tolják a mappánkat, és hamarosan megkapjuk a levelet. A férjem szerint a konzultáción fognak ajánlani nekunk orokbefogadással foglalkozó ugynokségeket, hát kíváncsi leszek (azt nem kérdeztem honnan van ez az infója).
Munkában viszonylag nyugi van, mármint meló sok, de a fonok csendben van, úgyhogy most elvagyok :D
Meg úgy általában elvagyok egész jól :) Mondjuk J szemproblémája meg vérnyomása nyugtalanít, de azért próbálkozunk nem idegeskedni rajta ;) Valamit még akartam írni de nem jut eszembe úgyhogy most ennyi :D

Jah 1 percen belul eszembe jutott, vettem tegnap természetes sampont meg kondícionálót az itteni LUSH uzletben, asszem Fella adta a tippet itt is koszonom ;) De elcsodálkoztam, mert a sampon igazából olyan mint egy szappan, kézzel felhabosítom, és úgy dorzsolom a hajamba, de tok jó egyébként, ma reggel kipróbáltam és teljesen jó tapintása van a hajamnak tole :)

Alakulunk :)

Ma már azért jobb mint 1 héttel ezelott :) Férjnek megvan az idopontja a szemklinikára, Augusztus 27. Megpróbálunk nem aggódni úgyhogy nem is nagyon részletezem a dolgot, majd idegeskedunk ha lesz min ;)  Cica is jobban van, egészen vasárnapig még turmixoltuk a kajáját. Aztán rájottunk hogy már nem kell neki pépesíteni, ugyanis a férjem aznap este pár órára bement dolgozni (szabadnapja volt, de ilyen ez egy foszakácsnak) és kint hagyta a kis kígyó egereit olvasztani. Mire hazajott a cica megette oket :D Már csak az ures zacskót találta meg szanaszét :D Úgyhogy úgy gondoltuk ha azt meg tudja enni akkor a kaja is mehet neki ;) Kicsit még bizonytalan, a fájdalmat osszekapcsolja a tálkájával így máshova kellett tenni az ennivalóját, sokszor ott kell végig simogatni amíg eszik hogy ne pánikoljon be, de azért már javul :) Orulunk neki nagyon aggódtunk érte. Hiába nah, nekunk egyenlore o a gyerek a háznál, meg a nyuszi. Néhányan kérdeztetek a cica Aids-rol, igen ez ugyanaz mint ami az embereknél van, de természetesen csak egy másik cica tudná tole elkapni -ezért nem engedjuk ki, csak pórázon megy ki a kertbe sétálni, de o tokéletesen jól elvan idebent. A cica aids rovidítése FIV, ugyanúgy vannak kulonbozo stádiumok. Jóformán nem mukodik az immunrendszere. Amikor elhoztuk akkor semmi problémája nem volt. Azóta lett neki asztmája amire szteroidokat kap mindennap- ettol állandóan éhes=nem egy kistermetu cicáról beszélunk kozel 8kg ;) Most meg ugye a fogaival és az ínyével volt probléma. Biztosítást nem tudunk rá kotni, meg felesleges, mert úgyis mindenre azt mondanák hogy az alapbetegsége miatt érik dolgok, szóval nem fizetne a biztosító. Nem olcsó mulatság neki az állatorvos amikor valami gond van, de szerencsére általában jól van :) Egyébként meg azt szoktuk mondani hogy minden fillért megér ám az hogy o jól érezze magát és konnyebb legyen neki.
Ma végre levágattam a hajam teljesen rovidre, egyszeruen elegem volt hogy markostul hullik a hajam, nemcsak hajmosásnál hanem bármikor. A fodrász szerint a sapka miatt van amit a konyhán hordanom kell, és ugye meleg is van, nem tud lélegezni a hajam. Nah hát ezen jelenleg nem tudok segíteni, de hátha jobb lesz picit hogy legalább nem lesz szorosan osszekontyolva munkában ;) Lassanként kezdenek elmúlni az utolsó lombiknál szerzett ragyáim is. Meddoségibol semmi hír, fel kellene hívni oket de mindig elfelejtem :O
Nah és persze: elhiszem azt amit még nem látok hogy meglássam azt amiben hiszek ;)

Ami elromolhat el is romlik

Legalábbis úgy tunik. Éppen csak kezdtunk ebbol az egész lombik mizériából kilábalni -azért megterhelo dolog ez nah. Nagy nehezen rábeszéltem a férjemet menjen el egy szemvizsgálatra- egyszeru oka volt a rábeszélésnek sokat hunyorog mikor olvas vagy éppen csak úgy. El is ment vasárnap délután az egyik optikába. Hm. Megvizsgálták , kapott olvasó szemuveget. De valamit láttak a jobb szemében ami nem odavaló :( Másnap kellett visszamennie pupillatagításra hogy úgy jobban meg tudják vizsgálni, hát tényleg van ott valami. Most tukon ulve várjuk a telefonhívást hogy mikor mehet a kórhábzba további vizsgálatokra, mert az optikus azt mondta nem mer diagnózist állítani de nagyon nem tetszik neki amit lát. Valami fehér bigyókat lát, amik akadályozzák is a tokéletes látásban, a szemvizsgálatnál van egy olyan hogy fénypontok villannak fel és csak meg kell mondani hány darabot látott. A jobb szeménél a 15 alkalomból kb 8x nem látta a fénypontokat :( Nem kezdtem el neten kutakodni, attól sokkal jobban félunk hogy még jobban beparázzunk. Várjuk az idopontot........ Azt mondta az optikus surgosséggel 2 héten belul meg kell torténnie a vizsgálatnak. 4 nap eltelt. Jah és ha mindez nem lenne elég, a vizsgálatból kiderult a magas vérnyomás is, emiatt jovohét pénteken megy az orvoshoz........ :(

6 hét telt el a negatív tesztes telefon óta, a levelunknek se híre se hamva a klinikáról. Várnánk mert jó lenne elkezdeni az orokbefogadást, de már mondtam a férjemnek hogy szerintem a kezdo papírokat ki lehet anélkul is tolteni aztán majd lesz valami. A fonokom próbált meggyozni hogy menjek megint iskolába, még magasabb végzettséget adó szakácssuli. Nagyon kis fasza lenne, kellene utazgatni is de nemet mondtam. Egész egyszeruen azért mert 15 hónap a suli, decemberben kezdodik. Az orokbefogadás kb 9 hónap de semmikeppen sem tobb mint 1 év. És én onnantól a gyerekunkkel akarok foglalkozni nem az iskolával. Konkrétan szarok rá hogy feljebb tudok e egyszer lépni a ranglétrán vagy sem ;)

Meg kellett muteni a cicánkat :( illetve 4 fogát mutotték ki. Tudtuk hogy ez be fog kovetkezni, már vagy 2 éve figyelik a szájában a torténéseket. Szegénykémnek már annyira fájt múlt héten, hogy a kajáját turmixolni kellett másképp nem tudott enni. Tegnapelott mutotték, azon is osszevissza aggódtam magam. Úgy néz ki beléptunk az utolsó stádiumba (remélem nem). Ugye o AIDS+ és 7-8 év korul van. Amikor orokbefogadtuk 3 éve akkor már a második stádiumban volt a betegsége. Jól van egyébként, csak mivel az immunrendszere szinte megszunt az ilyen gyulladásokat meg ilyesmit nem nagyon tudja lekuzdeni. Hát nagyon -nagyon remélem hogy még sokáig koztunk lesz :)

Szóval ezek vannak mostanában, nem vagyok túl jól.

Ps.: valamelyik nap úton munkában elsírtam magam a buszon (aznap mikor a cicát mutotték) Felszállt egy pasi a buszra 2 gyonyoruséges kislánnyal, ikrek voltak, 3 év koruliek, és egyszerre beszéltek, nagyon édesek voltak. Eloszor mosolyogtam rajtuk, aztán hirtelen a semmibol olyan éles fájdalom hasított a lelkembe hogy lesokkolt, és a napszemuveg alatt omlott a konnyem....... De ez is jó valamire, utána picit megkonnyebbultem :)

Itt volt :)

Az ocsém :) 8 napig, hú nagyon jó volt :) Csak kicsit furák ezek a mai kamaszok :P Nah most jó vénnek hangzok. De mentségemre legyen szólva hogy amikor eljottem otthonról csak 7 éves volt, most meg 15 és néha még mindig azt hiszem hogy még mindig 7 :P De nagyon jól éreztuk magunkat. Voltunk csavarogni/vásárolni a városban tobbszor. A szulinapján elmentunk Londonba, estére volt szulinapi torta is. A London eye jó volt csak rohadt magas úgyhogy én ultem, a tesóm meg fényképezett (nekem egy székre felállva is tériszonyom van de kibírtam ;) ). Aztán hétvégén elvittuk állatkertbe, anyósomékhoz meg este bowlingozni is, aminek nagyon orult, még sosem játszott :) Annyira jó volt látni az oromot az arcán :) Egyébként o a London Eye-t is nagyon élvezte, de nekem annyira nem volt nagy durranás, gondolom azért mert én lentrol már láttam mindent. Férjem tanácsa annak aki már látta Londont de nem ult a London Eye-on (Csigusz neked is uzenem :D ):Télen kell menni sotétedés után mert akkor gyonyoru. Jah és jelentem nem tévedtunk el marha buszke voltam magamra :D Buckingham palota kimaradt, kevés volt az idonk mert reggel késett a busz. Annyi minden volt az eszembe de nem nagyon jonnek elo a gondolatok most.
Jah még annyi hogy levelet még nem kaptunk a klinikáról, ha jovo hétig semmi akkor felhívom oket. Jó lenne ha lezárulna ez a lombik mizéria hogy el tudjuk indítani az orokbefogadást.
Készen állunk ;)

Szép az élet, víg az élet :D

És tényleg szép :) Tegnaptól szabadságon vagyok egészen jovohét keddig ;) Tegnap megérkezett az ocsém, ez egy picit kalandosra sikeredett ugyanis anyu otthon korbekérdezett kell-e valami az ocsém utazásához szuloi engedély ilyesmi, mert még csak szerdán lesz 15 éves és egyedul jott. Mindenhol azt mondták nem kell. Hát kiderult hogy itt viszont kell. Meg is állították az útlevél ellenorzésen, szerencsére pont beszéltem vele telefonon, és a fickó kezébe nyomta a telefonját, úgyhogy miután elmagyaráztam neki ki vagyok elengedték. Hazafele viszont kellene neki egy ilyen szuloi beleegyezés. Ma voltunk neki vásárolni , holnap is megyunk, szerdán meg a szulinapján elviszem Londonba. Kaland lesz az is, busszal megyunk mert J.dolgozik, elore fosok hogy eltévedunk :D Tájékozódásban reménytelen vagyok :P Nah de azért van a google map app a telón nemde? ;) Vettem jegyet a London Eye-ra is, azon még én sem ultem soha vagy álltam vagy mit kell azon csinálni :D Jaaaaaaaaajjjj és ma hurka volt az ebéd (meg vacsora) anyu kuldte, hú úgy ettem mint aki kb 2 hete éhezett :D Anyu kuldott 35 db túró-rudit is, meg egyéb finomságokat alig lehet bezárni a hutoajtót- ránk egyébként jellemzo a foként ures huto, max tele van zoldséggel a nyuszinak :P szóval minden szép és jó mostanság, egy hiba van hogy a megrendelt ágyhoz a matrac még most sem ért ide, szóval ócsike egyenlore a kanapéból kivett szivacsokon alszik, dehát így meg ugye még emlékezetesebb lesz a nyaralás neki :D

Ciklus téren 31cn van, illetve éjfél elmúlt úgyhogy már 32, de ezen semmi csodálkoznivaló nincs, lombik mindig bekavart nekem. Mondjuk azon csodálkozok hogy tojcsim sem volt , stimus hónap után omleni szokott, de eddig semmi, a cici viszont fájt tegnap éjjel kegyetlenul úgyhogy 1-2 napon belul számítok a mensire, de most már ez sem baj, minden úgy jó ahogy van és ahogy lesz :)

Semmi és minden

Semmi nem torténik és mégis torténik egy csomó minden :D
Hol is kezdjem... Azon a napon ami a hivatalos tesztnap volt, fogadott reggel egy uzenet a hugomtól, anyukámnak eltort a bokája :( Tipikus, a szabimnak vége volt, aznap kezdtem dolgozni. Hazamenésre esély sem volt. Mindegy átvészelték kisebb-nagyobb zokkenokkel, azóta már van járógipsze úgyhogy most már egész jól boldogul. De a tehetetlenség egy nagyon szar dolog, napokig nem tudtam aludni annyira aggódtam anyu hogy boldogul. Aztán melóhely. Hát ha lehet szarabb mint volt. Mármint a fonokom. Mindenen háborog mindenkinek, semmi nem jó. Most szabadságon van a feleségével egyutt, úgyhogy kevesen vagyunk, a vendég nagyon sok, így a héten csak ma voltam szabadnapos. A fonok utolsó munkanapján ma egy hete, beteg lettem, mire beértem munkába nem tudom hanyadszorra hánytam, a hasam is ment 2x, szóval szólnom kellett neki hogy mi legyen, merthogy konyhán ugye nem lehet ilyesmivel dolgozni. Hát a reakciójához no comment, minosíthetetlen hangon beszélt velem (aki egyébként bármikor felborítja a heti beosztást, konkrétan bármikor behívtak dolgozni mentem, ha kellett hamarabb bementem vagy éppen tovább maradtam), végulis hazakuldott de úgy hogy mikor elkoszontem nem is reagált csak puffogott magának..... Nem lehet nekem megbetegedni úgy látszik... De most tok jó mert nincs ott a fonokom szóval happy days van és az is lesz még 2 hétig :D Nah mindegy. Szóval azóta még lázasabban keresek munkát de konkrétan basszus semmi nincs. Azért reménykedem majdcsak akad valami. A férjemmel is beszélgetunk arról hogy átmennék hozzájuk, de egyenlore csak beszélgetunk róla. Jon hozzánk az ocsém jovohét vasárnap :D Itt lesz 1 vagy 2 hétig még nem tudom, a hazajegyet még nem vettem meg neki. Dilemmázok mert én csak 1 hetet leszek itthon, a férjem meg csak aznap amikor elhozzuk a reptérrol, meg ha csak 1 hétig marad akkor a kovetkezo nap amikor J itthon lesz az meg mikor vissza kell vinni az ocsém a reptérre. De ha meg tovább marad mint 1 hét akkor kb 5 napot viszont magában lesz itthon, habár azt mondja nem bánja. Van internet, meg x-box ellenne o azzal ;) Szóval ez is lógóban van hogy mi meg hogy.
De valójában igazi dolgok nem torténnek velunk, nem szedek semmilyen vitamint, egyszeruen el is felejtem, néha ránézek a dobozokra és csodálkozok hogy jé már megint nem vettem be :D Élvezzuk a férjemmel a szabadságunkat-mármint olyan értelemben hogy nincsenek idopontok, nincs mire várni, lehet bármikor szexelni. Nah ezt o ki is használja, eskuszom már rászóltam valamelyik nap hogy basszus nem vagyok én már 20 éves :D Viccet félretéve valahogy fellélegeztunk mind a ketten, lehet nem így kellene lennie, lehet még kutakodni meg rágódni kellen a dolgokon, de nem tesszuk. Most ez így van nagyon jól ahogy van, jókat tudunk végre megint nevetni :) (mondjuk ez ezelott sem volt nehéz de a lombik árnyéka mindig ott lógott felettunk) Aminek nem orulok hogy tegnap reggel újabb FEHÉR hajszálakat fedeztem fel....... El kell kezdenem gyakrabban festeni a hajam , dehát ez van az ido múlik a hajam hullik, fehérlik, és a szemem is romlik :D Mi kell még ennél tobb??? :D

Ami tegnap kimaradt...

Az a donoros lombik. Ugye azt már leszogeztem hogy nem biztos hogy szeretnénk még egy lutrit. Márpedig egy donoros lombik is lutri. Vagy sikerul vagy nem. És fizetos. Nem , nem vagyunk smucigok. De tényleg olyan ára van a lombiknak itt nálunk, hogy egyszeruen nem látom értelmét hogy 1 évig spóroljunk egy talán sikerulre. Mert ugye garantálni senki nem tudja ;) Hazamenni lombikozni meg ha számoljuk az utazást és a munkából kiesett idot, akkor szinte ugyanott vagyunk. A másik dolog pedig hogy engem személy szerint nem is igazán a megtermékenyulés aránya zavar, mert van ettol rosszabb is. Hanem az embriók minosége. Annak nagyjából utánanéztem hogy mitol lehet ez hogy nem osztódnak kelloképpen. Valójában bármitol. De, ha egyszer a spermát magába engedi a petesejt akkor onnantól a sperma már nem felel az embriók minoségéért. Ezt egy amerikai tanulmányban olvastam. Az embriók minoségét befolyásolja a petesejt minosége. A laboratóriumi korulmények (van olyan hogy csak éppen nem szeretik a cuccot amiben vannak). A petesejt minoségét pedig befolyásolhatja a stimuláció alatt kapott hormonok mennyisége, a leszívás esetleg nem pontos idopontja ( 1/2 óra is számít, és errol esetleg nem is az orvosok tehetnek, hanem csak nem vagyunk gépek, és hiába van belove a tuszorepi idopontja ha egyszer pont nem úgy mukodok pl ), és a petesejtet is befolyásolhatják a laboratóriumi korulmények. Egyszer visszakeresem ezt a tanulmányt és lejegyzem pontosabban a dolgokat. De a lényeg hogy azért nem donoros lombik, mert már nem akarunk bizonytalanságot. Szóval csak ezt akartam még gyorsan lefirkantani, mert persze régebben ez is megfordult a fejunkben - még az elso lombik után. De már nem. Régen nem ... :D

A folytatásról

Nah nem mintha konkrétan tudnék bármit is hogy mi fog torténni ezután ;) Már korábban említettem hogy nekunk az orokbefogadás sohasem volt téma éppen hogy gond lenne. Sot :) Ma már inkább el tudom képzelni hogy orokbefogadunk 1-2 gyereket és ok tutira hazajonnek velunk, minthogy itt rágjam mégegyszer a kormomet hogy jajjj mi lesz, sikerul a lombik vagy nem sikerul. Lehet hogy ez gyávaság, minden tiszteletem azoké akik képesek ezt 6-8 alkalommal végigcsinálni. Úgy néz ki a dolog hogy  én nem vagyok erre képes , legalábbis sérulések nélkul nem.... Márpedig nem vagyok hajlandó sem magam sem a férjem kitenni még nagyobb vagy akárcsak fele ekkora bukásoknak , és valahogy úgy gondolom nekunk ez a lombik téma nem nagyon mukodik ;) Jelenleg csak annyi tart vissza minket hogy azonnal elindítsuk a papírmunkát, merthogy még lombik kezelés allatt állónak számítunk, meg kell várni az utolsó konzultációt, azt meg ugye még nem tudjuk hogy mikor lesz. De pár hét és meg lesz az is. Oszintén én nem bízom abban hogy adnak még egy lehetoséget, sot tovább megyek. Nem is vagyok biztos benne hogy szeretnék én még egy ilyet. Igazából furcsa, mert nem mondhatnám hogy túlzottan megtort ez a mostani kudarc, mert annyira azért nem zuhantam meg mint az várható lenne. De úgy gondolom hogy koszonom nekunk ebbol elég volt. Persze ha mondjuk felajánlanak egy tok ingyenes lombikot nem tudom mit lépunk, a párom azt mondja ha így lenne akkor ne utasítsuk vissza- nem mintha a férjem annyira bízna benne hogy sikerul. Az a helyzet hogy ha elo is fordul itt is esetleg hogy valakik kapnak egy utolsó utáni lehetoséget, az gondolom csak akkor van ha az elozo lombikok biztatóak voltak. Hát a mieink nem voltak azok mondhat bárki bármit. Lehet túlságosan realista vagyok, vagy túlságosan a foldon járok de van egy olyan érzésem hogy a mi esetunkben kb annyi esélye van egy sikeres lombiknak, mint egy spontán teherbeesésnek. Akkor meg már miért ne hajtsunk inkább a tutira, igenis lesz gyerekzsivaly a házban, lesz puszilni való bibi, lesz hiszti, nevetés, sírás minden lesz. Egy orokbegyerekkel :) Vagy kettovel hogy fokozzuk az élvezetet :D
Nah de visszakanyarodva miért gondolom azt hogy eléggé esélytelenek voltunk? Hm.
Elso lombik: 14 petesejt; IVF; 0 embrió.
Második lombik: 12 petesejt; ICSI; 5 embrió; 3-ik napra 1db 8 sejtes, 1db 7 sejtes, a tobbi lemaradt
Harmadik lombik: 12 petesejt; ICSI; 5 embrió; 3-ik napra 2db 4 sejtes, maradék 2 és 3 sejtesek....
Ugye hogy látott mindenki ettol már szebb eredményeket is? ;) Igen tudom sok oka lehet ennek, tobbek kozott az is amit a dokim mondott az elso lombiknal hogy kifogtunk egy szar ciklust. Az ok, de egy év alatt 3x? :D Úgyhogy nem vagyok biztos benne lenne-e értelme tovább ezen nyuglodni. Mindenesetre elmegyunk a konzira, zárjuk már le ezt az egészet és engedjenek utunkra bennunket ;)
A múlt héten sikerult újabb adatokat gyujtenem az orokbefogadásról, pl hogy az idosebb szulo és a gyermek kozott a maximum korkulonbseg 45 év lehet, ez szuper ebben még boven benne vagyunk :) Kb 6 hónap lesz a papírmunka és onnantól hetek vagy max 3 hónap kérdése és hozhatjuk ám a gyermekunket haza :) Nem, nem ragaszkodunk újszulotthoz ;) Ja és még érdekesség, itt mikor felno az orokbefogadott gyermek el KELL mondani kik a valódi szulei, meg ha szeretné akkor segíteni kell osszehozni egy találkozót a szuleivel, ebben segítséget nyújthat a gyámugy is, ok lesznek azok akik tudni fogják hol vannak az eredeti szulok. Persze olyan is van hogy nem tudják, olyankor gondolom megpróbálják felkutatni az anyát vagy éppen mindkét szulot. Szóval szép lassan, csendben készulodunk és hogy hu maradjak az elozo bejegyzésemhez, a végén úgyis megnyerjuk a háborút ;) Legeslegkésobb jovo karácsonykor már gyerekkel egyutt díszítjuk a karácsonyfát ;)

Hivatalos tesztnap

Ez is eljott végre, megcsináltam reggel a kórházi tesztet, mondjuk tiszta vicc ez, az lett volna a csoda ha ilyen verzes mellett pozitív lesz..... Nah akkor aggódtam volna az tuti. Nem, nem lett pozitív. Akkora negatív volt hogy már majdnem kirohogott. Aztán hívtam a meddoségit, hagytam uzenetet hogy nega a teszt. Valamikor délutan 4 korul hívhattak vissza mert már csak a hangpostámról jott sms hogy uzenet van, nem hallottam hogy csorog a telefonom, ma már dolgoztam. Kb. 4-6 héten belul megérkezik a kiértékelés Oxfordból, akkor kell kérnunk idopontot az utolsó konzultációra.

Sok minden van ám a fejemben de most már dolgozok, ma zártam és jó késo is van úgyhogy majd valamikor lejegyzem a gondolataimat.

Lányok, nagyon-nagyon koszonom mindenkinek hogy így drukkoltatok igazán jólesett :) És merem állítani hogy ugyan ezt a csatát (is) elvesztettuk, de a háborút azt nem ;) Olelek mindenkit :)

Negatív

A ma reggeli teszt. Erosodik a vérzés, most már a hasam is fáj. Most már csak az lenne a jó ha abbahagyhatnám a kúpot és minél hamarabb vége lenne az egésznek mert így csak kínlódik a szervezetem meg én is.....

Mit is gondolok?

Szokás szerint 1000+1 dolog van a fejemben. Eloszor is hogyan éltem meg pl az elso pár pecsétet amibol úgy gondoltam hogy ez nem AZ a pecsét ami jót jelenthet habár ki tudja. Nem esett jól, egyáltalán nem. De próbálok higgadt és nyugodt maradni, mert pánikolással nem megyek semmire. És nem gondolom azt hogy az lesz a világ vége hogy ha holnap és még szerdán is negatívat tesztelek. Mert nem az lesz. Nem lesz jó, de van tovább, van másik út. És azt hiszem hogy a biztosabbat fogjuk választani. Ha valami csoda folytán kapunk még egy lehetoséget, akkor talán jovore belevágunk- vagy hamarabb majd ahogy hozza a sors, ahogy mi jól érezzuk magunkat. Ha csak úgy kapunk hogy teljesen fizetos, akkor ennyi volt. Inkább azt az idot és pénzt eltoltjuk/koltjuk a jovendo orokbegyerekekre minthogy rágjuk a kormunket mondjuk 1 évig hogy mibol, mikor, minek stb... És nem, nem fogom sem magam sem a férjem tonkretenni ezzel, azt már pár napja megbeszéltuk hogy vizsgálódni sem fogunk tovább. Valami oka van hogy vagy nincs embrió, vagy nem úgy fejlodnek ahogy kellene (ha itt vagytok mégis a mummy hasában akkor most ne figyeljetek babák ;) ). De nem hinném hogy azon hogy ez változzon olyan konnyen lehetne segíteni.

Érdekes mióta gyermeket szeretnénk én személy szerint soha nem ragaszkodtam ahhoz hogy én legyek terhes, én szuljek stb... Persze a legjobb dolog lehetne, de ha meg kell hajolni és lejjebb kell adni megteszem, mert akkor is Anya leszek ha a baba nem a vérembol van, de a szívemben lesz és ez a fontos :) Most nem azt mondom hogy az nem hogy terhes legyek meg szuljek, dehát van mikor az embernek tudnia kell alkut kotni a sorssal. Annyiban maradtam magammal hogy ahogy lesz, úgy lesz és az lesz a legjobb akkor is ha még nem tudom mi a végkifejlet. :) NAh ezt jól meg beszélgettem saját magammal :D Persze a férjemmel is ;)

Ja és hogy mit gondolok errol a pecsételos, barnás, néha fekete néha piros, hol tobb hol kevesebb hol meg egyáltalán semmi dologról? Hm. Lehet a progi kúptól; lehet csak egy vérrog maradt a leszívás utánról és most urul; lehet egy hematóma szóval a lehetoségek száma végtelen, és ammondó vagyok hogy órákon de max napokon belul kiderul, és ha jól alakul orulunk ha meg nem akkor sem sírunk (nah jó egy kicsit mert azért én sem vagyok kobol), végigjárjuk a nekunk kijelolt utat és senki nem tántoríthat el a végcéltól: a gyermekemtol, akihez bármilyen úton is de eljutok (még az is lehet tobben lesznek ) :D

Az van hogy nincs ám depi, kicsit szomorú vagyok néha, de kb 5 percekre és utána egész normális tudok lenni még én is meglepodok mennyire :D A beulti óta nem tudtam aludni egyfolytaban 3-4 órától tobbet, úgyhogy már nagyon várom hogy eldoljon végre a dolog és kialudhassam magam, mert bármennyire is szeretném de nem tudom azért ezt az egészet kitorolni a tudatomból :D

......

Folytatom a kúpot mert ezt mondták hogy a tesztnapig -szerdáig - ne hagyjam abba, de szerintem nem sok értelme van, ez már vérzés..
.. Sotét még és néha-néha elapad gondolom a lórúgásnyi progi miatt, de már van benne piros is, szóval ez van. Amikor elkezdtuk ezt az egészet, azt mondták nagyon elenyészo akinek a 3 lombikból egy sem sikerul, hát most mi is rontunk a statisztikán úgy gondolom. A magam megnyugtatására holnap reggel csinálok egy tesztet, de nem is tudom minek. Mindegy ez van. Hamarosan lehet továbbgondolkozni -nem hinném hogy egy újabb lombikon, habár a konzultációra el fogunk menni.
Most úgy gondolom hogy mikor eljutunk az orokbefogadásos részhez, bezárom a blogomat, illetve nem lesz nyílt, mert gondolom lesznek olyan infók amiket én szeretnék lejegyezni, de nem lenne szerencsés ha bárki el tudná olvasni.
Ma reggelre ennyi ami eszembe jutott.

Ez már vicc :D

Szóval az van hogy a barnázás továbbra is van, illetve inkább fekete már de nem is ezt akarom részletezni, pont eleget részleteztem már a fejemben, igazából annyira már nem érdekel, megszokom hogy ott van.
De! Ma felhívtam a meddoségit hogy ha megint vérzésbe fordulna a dolog (nem vagyok vészmadár csak hétvégén szinte lehetetlen bárkit elérni, tavaly is ez volt), akkor használhatom-e a kúpot fenékbe mint a beulti elott, mert huvelybol simán kifolyik a cuccal ha erosebb lesz. Persze nem vette fel senki a telefont de hagytam uzenetet. Vissza is hívtak, pechemre pont mikor a nyuszinak voltam kint vizet cserélni (egyébként sem számítottam rá hogy ilyen hamar visszahívnak). Dokinéni hagyott uzenetet a hangpostámon, mehet a kúp fenékbe, jó otlet. Hurrá. Igen csak most jon a vicc: Van nekem egy belso aranyerem, ami idonként vérezgetni szokott, hát pont ma kellett neki elkezdeni.....
Mikor ezt megláttam eskuszom hangosan felrohogtem kínomban, és azon tunodtem hogy most akkor nyeljem le a kúpot vagy mi a túrót csináljak????? :D :D :D
Azóta nem volt onnan vérzés úgyhogy simán beadom fenékbe de ez már mindennek a teteje :D
Valaki odefentrol nagyon szórakozik velem, legalábbis gondoskodik róla hogy ne unatkozzam :D

Miért?

Miért nem mehet egyszer ebben az életben valami simán. Torténetesen errol a mostani lombikról van szó. Ugye minden marha jó volt egészen a leszívásig, aztán jott a hideg zuhany hogy a babák 3 napos állapot helyett 2 napnál járnak a 3ik napon... Ezt még megemésztettem (habár most már elárulom hogy vigasztalhatatlanul zokogtam amikor kijottunk a férjem azt hitte sosem hagyom abba). Szóval sebaj, hajrá babák, fog ez menni.... Gondoltam én. Tegnap este volt az elso kritikus pont a multkori és ezelott egyetlen beultihez képest, anno akkor kezdtem el barnázni. Szuper, túléltuk. Jah, egészen ma délután kb 2ig. Amikor felmentem pisilni és ott volt az a rohadék, ott vigyorgott a tisztasági betéten. Igen, tudom. A progi kúp is csinál ilyet, sot lehet az csak úgy is ott.... Csak kár hogy nehéz ebben hinni, a múltkor is ezt mantráztam de sajnos igaza lett  a megérzésemnek. Szóval ma is kiborultam, úgy néz ki ez a lombik enyhén szólva drámai. Eloszor is még a beulti után is napokig nagyon fájt a hasam (most már alig érzem). Aztán rengeteg mensis gorcs volt- most nincs. Van helyette ez a hulye barna, ami ugyan nem egészen olyan mint a multkori mert nem a kúppal jon ki, és nem is váladékos egyszeruen csak foltocska. Kevéske, de most is volt. Az a helyzet hogy nem adtam fel, de áltatni sem fogom magam, ha kihúzom a tesztelésig és pozitív, akkor én leszek a világ legboldogabb embere meg a férjem. Ha nem, arra is felkészultem (már amennyire fel lehet erre készulni). Szóval ha nem, elmegyunk a konzultációra de nagyon úgy érzem hogy ha most nem sikerult akkor nekem ebbol elég volt, elindítjuk az orokbefogadást. Nem, nem adtam fel, csak megpróbálom felkészíteni magam hogy mi jon a sok HA után. ;)


És mindemellett egy csomó mindenki másnak nem sikerult :( Hát komolyan létezik az mostanában hogy sikerul????? Nagyon-nagyon remélem.........

Diéta...

Ez lett a tavaly novembertol tartó nagyjából cukormentes- kevés csoki, zero cola- eredménye. Eloszor is az alacsony TSH, azon lehet az is segített hogy most már csak elvétve fordul elo hogy egész nap nem eszek pl csak este.Próbálok viszonylag rendszeresen, normális kaját enni. Nem, nem számolok sem kalóriát sem szénhidrátot. Tegnap felpróbáltam egy tavaly nyári lenvászon nadrágot és megdobbentem. Nem volt rám szuk a gatya akkor sem, meg tavaly sem azért a hasam tartotta a helyén hanem inkább a csipom, de azért megdobbento az eredmény.

Jááááááájjjjj

ET+3 van ma. Tegnapig csak fekves volt már majdnem beleorultem, aki ismer tudja hogy a fekvés az nem az én mufajom. Férj alig enged valamit is csinálni- néha már ez is az agyamra megy. Meg úgy általában most mindentol ideges, ingerult vagyok. Komolyan mint egy hisztis p.csa. Hát hova lett az én békés énem??? És a legjobb hogy semmi olyasmirol nincs szó hogy én most azon rágódnék sikerult vagy sem, ha ez eszembe jut akkor próbálok arra gondolni amit a múltkor beszéltunk a dokival, onnantól hogy beulti megvolt az égvilágon szinte semmit nem tudok tenni azért hogy tuti legyen a dolog. Persze vigyázok magamra, de azt azért kétlem hogy most 2 hétig mozdulatlanul kéne hogy heverésszek az ágyban. Ma már elmentem a férjemmel vásárolni-persze o cipekedett, én nem vittem kivételesen 1 árva szatyrot sem. Mert konkrétan mind nehéz volt. Csutortok éjjel nagyon fájt a hasam, azt hittem megpusztulok, és csak másnap jottem rá hogy a csirkemell mellé koretnek ettem kukoricát is tobbek kozott az kínzott így meg. Úgyhogy most azt kerulom. Furán érzem a hasam alját is szinte szunet nélkul- ez múltkor nem volt, akkor ilyenkorra már mensis gorcseim voltak és ugye pár nappal késobb meg is jott, most szerencsére nem gorcsolok, hanem inkább olyan nehéznek érzem a hasam alját, néha pedig mintha izomlázam lenne (ami meg fekvéstol ugye nem szokott bekovetkezni :D ). Mindegy a lényeg hogy amikor elmentem a férjemmel ma vásárolni akor már sokkal jobban éreztem magam, viszont a délutáni alvásból már megint idegbetegen ébredtem. Komolyan nem ismerek néha magamra. Nah de ezen is túlleszunk egyszer. Ma telefonáltak Oxfordból hogy nem lett fagyibaba, nem lepodtem meg, beulti napján a maradék 3 embriónk csak 2-3 sejtesek voltak..... Már csak azt tudom nagy merészen remélni hogy akik velem vannak igenis továbbfejodtek a hasamban.
Bárcsak,bárcsak..........

Hát....

Nem is tudom, most már egész jól vagyok idegbajilag. Ma reggel ugye hívtak hogy menjunk beultire. Fura volt hogy nem részleteztek a telefonban szinte semmit. Odaértunk és elmondták hogy a babáink le vannak maradva. Ma reggel 2 db volt 4 sejtes a 8 helyett. A múltkori lombiknál 7 és 8 sejteseket kaptam vissza a harmadik napon. Ma 2 db 4 sejteset. Azért most már egyre jobban próbálok bízni bennuk hogy a pocakban beindulnak. Az embriológus azt mondta velem vannak a legjobb helyen, szóval nem szabad feladni, még így is van boven esély a sikerességre (szerintuk nem annyi mintha 8 sejtesek lennének dehát ezt amúgyis tudom a lényeg hogy így sincs veszve semmi). Napi 2 progikúp menjen, hivatalos tesztnap június 18. Azért nem mondom hogy nem borultam ki, de igen kiborultam. De szerencsére van nekem a férjem meg N. barátnom (innen is koszonlek) akiknek sikerul kirángatni a godorbol amikor egyedul nem megy, és igenis megpróbálom elhinni hogy lehet ebbol valami, úgy gondolom ha nem lehetne akkor be sem ultették volna oket nemde?
Nagyjából jól vagyok, habár a hasam most is érzem , érzékeny. Megint nem sikerult teli hólyaggal menni, pont mielott behívtak el kellett mennem pisilni mert már egyszeruen nem bírtam, úgyhogy kevesebb mint félig volt csak a hólyagom de így is sikerult a beultetés csak másfajta katétert kellett használni. Most is láttuk oket ahogy beúsztak a méhembe, olyankor látszik egy kis villanás is :)
Édes babáim, jó helyen vagytok, maradjatok......

Elhiszem azt amit még nem látok, és meglátom azt amiben hiszek......

Mindjárt

Indulunk beultire. 10.30ra kell menni. (az Magyarországon 11.30 ). Azt hiszem kettot kapok vissza de majd beszámolok utána ;) most kéretik drukkolni hogy ne legyen olyan rossz a teli hólyag mint multkor..... :D

5 db

5 db embrionk van. Csutortokon reggel hivnak megint hogy hogy állnak és megmondják hogy aznap vagy szombaton lesz beulti. :) A 12 db petesejtbol egyébként 10-et tudtak megszúrni, és 5 termékenyult meg. Nem is tudok most ettol tobbet írni, ezek jó hírek de majd akkor fogunk még jobban oromkodni amikor a pozitesztet a kezemben tartom ;)

Leszívás

Megvolt reggel a leszívás. 12 db petesejtem lett. Eloszor úgy volt hogy 11 de aztán bejott az embriológus és mondta hogy találtak mégegyet :D Majd holnap délelott 11 korul hívnak hogy mennyi termékenyult meg és hogy kb mikor lesz a beultetés. Ami más volt mint eddig, soha nem véreztem ennyire leszívás után-valamennyire amúgyis szoktam. Szóval itt úgy van hogy mikor magamhoz térek hoznak inni sokat meg enni is kekszet. Amikor már ettem -ittam szokták mondani hogy amikor tudok mehetek pisilni. Nah most ma szerintem hamarabb keltem fel mint szoktam. Felálltam és a lábamon is csurgott a vér, tiszta ciki volt a férjem torolgetett. Aztán eljott velem pisilni, és amikor próbálgattam hogy jojjon valami akkor a huvelyembol kicsúszott egy supertampon vastagságú csak hosszabb vérdarab.... Hát nem volt kellemes de utána már tudtam pisilni. Szóltam a novérnek mi tortént, azt mondta ez normális, attól fuggetlenul hogy nekem eddig ilyen nem volt.A hasam fáj szokás szerint, nem jobban mint máskor de nem is kellemes. Egyébként az embriológus azt mondta szép nagy petécskék, elso ránézésre úgy gondolja elég érettek ahhoz hogy megszúrják oket. Ez eddigi lombikoknál nem így volt, leszívás után mindig azt mondták nem tudják hogy ebbol mennyi lesz jó. Úgyhogy so far so good. Mos már csak a ma éjjelt kell túlélni valahogy a holnapi telefonig, és akkor már picit konnyebb lesz. Nah jó nem csak másképp lesz nehéz ;)

Elhiszem azt amit még nem látok és meglátom azt amiben hiszek...

Hát ennyi volt...

Ez is eltelt. A hosszú-hosszú protokollnak vége. Ma este megvolt a tuszorepi, munkában a noi wc-ben - it was fun :P Aztan miután hazajottem megvolt azutolsó spray is. Mondanám hogy hogy elrepult ez az ido, de akkor magamat csapnám be, azért volt amikor nagyon lassan telt, és volt amikor nagyon mélyre taszítottak a hormonok, de ennyi volt, elmúlt , másikra meg nem lesz szukség :D Mondjuk lehetoség sem igen lesz. Most már azt is mondhatnám hogy akkor ennyi, hátra lehet dolni, de ez nem igaz. Az igazi idegbaj még csak majd most kezdodik, hétfon leszívás, aztán aggódhatok mennyi embriónk lesz (az elso leszívást koveto reggel azért nem merult feledésbe). Aztán azon lehet izgulni mikor lesz beulti, mikor lesz pozi a teszt, minden okés -e az elso uh-n, van- e szívhang a másodiknál, 12 heti uh, jajj csak konnyu szulés legyen, legyen tejem, egyen és aludjon jól a gyerek/ek. Jajj melyik oviba írassam, vajon a sulit hogy bírja majd? :D  És így tovább és így tovább egészen addíg míg a gyerek/ek lediplomázik/nak :D Utána meg azon fogunk izgulni mi lehet veluk stb-stb :D


Elhiszem azt amit még nem látok és meglátom azt amiben hiszek.........

Bovebben :)

Szóval ma reggel megvolt az uh. Doki néni nagyon orult annak amit látott (én is).  Az elozo stimuknál ilyenkor a 9-ik szuri után általában 1-2 nagy tuszo volt jobb oldalon, és 3-4 bal oldalon- ha jól emlékszem. A nagyon azt kell érteni hogy meghaladják a 18mm-t. Ma a jobb oldalon látott 4-et ami 20mm korul van; a bal oldalon meg még tobbet, abban a legnagyobb 22.6 mm volt ha jól emlékszem de mindenképp tobb mint 22 mm. Délután hívták is a férjemet az ítélettel: ma este még 187.5 gonal (már megvolt ); holnap reggel és este spray. Holnap este 9.15-kor ovitrelle. És hétfon reggel 10.15-kor leszívás :)  Jah és a nyh 10.4 mm volt; doki szerint fog az még hízni egy picit majd :)

Uh

Megvolt az uh. Minden ok. Tuszok nagyobbak mint az elozo 2 stimunal barmikor. Majd delutan hivnak hogy mikor legyen tuszorepi szuri meg hogy kell e meg gonal ma este. Majd este ha lesz erom irok reszletesen :)

Szenilis lennék?

Szóval az tortént hogy tegnap este 2x kellett szúrnom. Az egyik gonal-ban maradt 150 egység. Azt beszúrtam, kivettem a másik dobozt a hutobol és abból szúrtam a maradék 37.5-ot.... Legalábbis remélem, ugyanis az elobb mikor kivettem a dobozt hogy szúrjak, tiszta olyan volt mintha fel sem lett volna bontva :O De viszont 1 db tu hiányzik szóval tuti abból adtam be tegnap a 37.5-ot, illetve remélem ;) jesszusom mit meg tudok én ilyen baromságokon dilemmázni :D
Egyébként már érezni a gonal hatását, nagyon sok tojcsis nyákom van, már szinte kellemetlen is. Ez így volt az elozo 2 stimunál is. Már csak 4 szuri van uh elott, megy azért az ido most gyorsan.

Tegnap éjjel azt álmodtam hogy pozit teszteltem, méghozzá a leszívást koveto hét szombatján, és ébresztgettem a férjemet hogy nem fogja elhinni de pozit teszteltem :D Olyan jó volt ezt álmodni. Remélem nem azért nem fog bekovetkezni mert ezt leírtam ..... :D

Kozben míg írtam eszembe jutott hogy megnézzem a pen-t hogy mennyi maradt benne ma és annyi amennyinek kell lennie úgyhogy tuti beszúrtam tegnap is amit kellett mindet....... :D

Mire jó?

Sokszor felteszem magamban a kérdést ha valami torténik hogy az vajon mire volt jó? Miért tortént az ami?
Vegyuk mindjárt az elején. Írtam már korábban hogy kiskoromban rengeteget koltozkodtunk- ez megtanított arra hogy ne ragaszkodjak helyekhez, lehet ezért viseltem viszonylag konnyen azt hogy ilyen messzire eljottem? Nagyon, nagyon sok hm rossz dolog is tortént velem egész pici kortól kezdve - talán ettol lettem elfogadóbb, és mindig tudok (próbálok) orulni annak ami éppen van. Egész fiatalon el KELLETT kezdenem dolgozni- ez megtanított arra hogy ne legyek telhetetlen, de ne is féljek a munkától ha valamit el akarok érni.( azért azt is kibírnám ha kevesebbet kellene dolgozni) Abból is tanultam hogy a szuleim kulon váltak, anyu hirtelen tehetetlenségébol megtanultam hogy nem szabad valakire maximálisan támaszkodni, mert ha már nincs ott, osszezuhanunk. Mire volt jó hogy addig válogattam a kapcsolataimban míg végul elég hosszú ideig tok egyedul maradtam- hát arra hogy akkor most nem a férjemmel lennék, hanem csak egy félig jó de nem túl lelkesíto kapcsolatban ;) És ideérkeztunk hogy mire is jó ez hogy eloszor életemben egyáltalán nem sikerult -eddig- saját erobol véghezvinni, méghozzá egy babát szulni. Az amúgyis turelmes természetem még turelmesebb lett, elfogadóbb,(már amikor nem vagyok teletomve hormonokkal) és talán ez fog végre az út végére juttatni. Talán ezek a dolgok amiket elobb leírtam mind-mind kellenek ahhoz hogy teljesen révbe érjek/ érjunk. Egy szónak is száz a vége, ezek mind megtanítottak arra hogy minden úgy van jól ahogy van, még akkor is amikor úgy gondolom hogy nem ;) Nah persze nem vagyok ám sem hos sem semmi, de néha jó reálisan látni dolgokat, aztán meg amilyen a lelkiállapotom mostanában lehet 1/2 órán belul kitor nálunk a harmadik világháború :D Végulis a hormonok is jók valamire- totálisan kifordítanak saját magamból, amit néha már én magam is nehezen viselek  (férjet nem kérdeztem :D ) :D :D :D

Már megint...

Szar napom volt. Érdekes csak akkor szar amikor dolgozok :P Egyszeruen nem tudok úgy koncentrálni ahogy szoktam, és már mikor beteszem a lábam a konyhába olyan gyomorgorcsom van hogy hihetetlen. Így volt ez az elso lombiknál. A fonok is hulye hangulatban van mostanában, szóval így hogy mindketten hisztisek vagyunk nem valami nagy az osszhang kozottunk ;) A második lombikot szinte észre sem vettem -legalábbis ami a munkát illeti, de akkor valami okból kifolyólag a fonok is tok rendes volt. Lehet hogy elege van már a lombikjaimból? Hát elhiheti hogy néha nekem is. Ma konkrétan azért cseszett le mert a sárgadinnye amit hoztak még elég kemény volt, de az osszes az. Nah most holnap nagy rendezvényre kellett elokészítenem, mire kész lettem lecseszett hogy ezt nem kellett volna preparálni, mert visszakuldte volna holnap és hozat másikat. Hahaha. Hoztak volna másikat szombaton, igen, de a rohadt dinnye holnap kell nem szombaton :D Ááááááááááááá megorulok én ettol a hulye embertol. Akkor tegnap nem dolgoztam, és a fonok nem nézte át  rendesenhogy mi kell a hétvégi rendezvényekhez, 2 dolgot nem rendeltek. Azért is én voltam a hibás.... Leszogezem hogy minden konyhán a rendelés a foszakács munkája, nekunk tobbieknek nem sok kozunk lenne hozzá, csak ez az elvárásaihoz tartozik hogy pl mindennap írjam ossze neki mire van szukség. Tegnap kimaradt, mert nem dolgoztam, nem is rendelt mindent. Mikor számon kért csak annyit bírtam kinyogni hogy : Well, shit happens.... :D Nah befejezem a nyavalygást, megyek szurizni, ezután már csak 8 ;)

Újra szúr...

Mától mehet a gonal megint, 187.5 naponta, ma reggel volt uh. Petefészkek szépek, nincs ciszta, nyh 4 mm.
Jovohét pénteken uh. Akkor gondolom lesz még egy utolsó gonal este (eddig így volt), aztán szombaton ovitrelle, hétfon leszívás.
Az ujjam gyógyul, nem is gondoltam volna hogy ilyen gyorsan :) ronda még de már forr ossze szépen.
Remélem most már nem lesz tobb balesetem a szabimig :D Azért a hormonok eléggé befolyásolják a koncentrációmat (mondjuk az elozoek ennyire nem de lehet nem is voltam ennyire ráhangolódva a dologra nem tudom). Szóval 11 nap és vége a dolognak ;)

Levágtam...

A bal kezemen a huvelykujjam végét . Ma munkában :( Ilyen ez a konyhás élet ;) Egyébként még eddig mindig megúsztam a nagyobb balesetet. Végulis ez sem olyan nagy, csak konkretan kiegyenesítettem az ujjam végét :P Illetve megmaradt az a darabka is csak ott fityegett. Gyorsan visszanyomtuk. Ez délután 2.30 korul tortént, de az elobb kicseréltuk a férjemmel a kotést, és egy picit még most is vérzik, azt már ne is mondjam hogy rohadtul fáj. De végigdolgoztam ám a napot így is, nem lehet itt anyámasszonykatonáskodni kérem szépen, voltak vagy 150-en vacsorára ;) J. szerint amúgy nem nagy vágás, mondom neki hogy ekkora pici kézen hogy lehetne nagy vágás úgy mégis??? :D Az tortént amúgy hogy snidling hagymát kellett nagyon apróra vágnom, és szerintem nem elég éles a késem, megugorhatott a deszkán. Vagy meg szimplán csak mert rohadt sok munkám volt és nagyon siettem és azért, nem tudom. Ez van, majd begyógyul ;) A kezem méretérol még annyit hogy tényleg pici, a kisfonok azt mondta nem is érti hogy találtam el a késsel olyan kicsi :D Hát basszus megtaláltam, méghozzá telibe :P Ennyi tortént ma........

Spring time ;)

Jó ido van nálunk nagyon egész héten :) És végre ma szabadnapom is volt, szóval lehetett...... mosni 3 adagot , porszívózni, furdoszobát takarítani, és kb annyit voltam kint amig kiteregettem vagy beszedtem a ruhát :D De azért jó már hogy jó ido van :) Tavasz van az állatoknál is, cica mindenáron csajozni akar ( pedig ivartalanítva van) úgyhogy állandóan ki akar szokni, tegnap reggel sikerult is neki kilibbenni a lábam mellett, de csak kiult a kinti asztal alá. Jelentem a kígyó is elérte a felnottkort, legalábbis a férjem szerint azért nem eszik 3 hete mert várja a csaját :D
Hangulatom ingadozó, de már konnyebb kicsit mert látom a végét ;) Szerdán uh, meg elso szuri aztán meg majd peregnek a napok. Jajjj annyi minden volt eszembe hogy le akarom írni, de egy ép gondolatom sincs jelenleg, fáradt vagyok, úgyhogy ez ma ennyiben marad..........


Elhiszem azt amit még nem látok, és meglátom azt amiben hiszek ;)

Kiborult...

A bili. Írtam már valamelyik nap hogy hát enyhén szólva vannak hangulatváltások. Máig bírtam viszonylag jól, de ma már nem tudtam visszafogni magam :( Konkrétan azért elbogtem magam ma munkában mert az egyik kaját nem sikerult jól elkészítenem - új menunk van múlt héttol, és ma csináltam ezt eloszor teljesen egyedul délután, és egy rakás szar lett.... Fonok bejott délután csak szétnézni mi újság, megkérdezte tolem hogy elkészítettem-e a kérdéses cuccot, nah ennyi kellett, kitort a sírás belolem (szerencsétlen csak lesett hogy most meg ugyan mi rosszat mondott nekem) hogy igen megcsináltam de úgy szar ahogy van, és én ezt képtelen vagyok véghezvinni. Egyébként egy nagyon bonyolult dolog, ez egy vékonyra szeletelt burgonya, zeller, piros kaliforniai paprika, padlizsán belseje meg kecskeasajt, ez mind kulon-kulon preparálva,megsutve, majd egymásra helyezve rétegesen és feltekerve. Nah én ezt csesztem el, a feltekerést. De fonok rendes volt, attól fuggetlenul hogy nem dolgozott, kihozta a hutobol amit én elszartam és rendbe tette nekem, és még jól le is cseszett hogy hogy merek én ilyesmiért sírni, ehhez hosszú évek gyakorlata kell hogy valaki el tudja készíteni stb... Az már más tészta hogy akkor minek rakta a menube??? :D Aztán azóta fáj a fejem is , nem vehetek be csak paracetamolt. Dehát hisztis napom lehet nekem is vagy nem? ;) Egyébként mindent osszevetve nincs nagy baj, valószínuleg az is rátesz a dolgokra hogy november óta nem voltam szabadságon sem, és már a végét járja az erom, a hormonoktól ez meg tobbszorosére novekszik.
Holnap bontom a második flakon orrspray-t, azért csak halad ez a fránya ido még ha lassan is ;) Jovohét szerda ultrahang, de basszus hogy ez a long protokoll most ilyen extra-hiper-szuper hosszú az már hétszentség....... Miért telik ilyen lassan az ido nah? :D

Utolsó ;)

Tegnap volt az utolsó mensim elso napja ;) szép kis 29 napos ciklus volt, de nagyon-nagyon szivesen elfogok errol a brutál fajdalomról feledkezni mondjuk úgy kb 9 hónapig minimum :D Szóval a lényeg hogy az endo-scratch után egyáltalán nem véreztem, nah most igen (gondoltam hogy sok lesz) habár a lombikok óta amúgyis erosebb a mensim mint elotte... Már kelloképpen viszketek a leállítótól - legalább tudom hogy mukodik :P Marha jó kis hangulatingadozásaim vannak- ezt azért annyira nem élvezem, de már csak kb asszem 12 nap és kezdem a szurizást, utána gyorsabban fog telni az ido ;)

Kétbalkezes...

Voltam. Vagyok. Leszek :D Drága nagyikám ha tudná hogy szakács lett belolem felnottebb koromra kitérne a hitébol. :D Szóval az úgy volt hogy nálunk a novérem volt az "ugyes" én meg az "okos". Állandóan olvastam 6 éves koromtól kezdve, bújtam a konyveket, benne voltam a színjátszókorben, szerkesztettem iskolaújságot,iskolarádióban is benne voltam, jártam prózamondó versenyre, sakkversenyre, zeneiskolában zenekaroztam... De konkrétan soha nem tudtam egy tisztességes papírrepulot sem hajtogatni pl, hogy csak az egyszerubb dolgoknál maradjak. Aztán kamaszkoromban valami tortént. Nem tudom mi. Hamar fel kellett noni, ha anyu 24 órázott valakinek fozni is kellett, nem mondhattam már tobbé hogy de én azt nem tudom ;) Aztán gimi felénél átmentem esti tagozatra, és párhuzamosan csinaltam a varrono sulival. Nah talán ott kupálódtam valamennyit. Mami már azon is el volt ájulva amikor az elso párnahuzatot én teljesen egyedul meg tudtam varrni :D Aztán dolgoztam varrodában 17 éves koromtól, ott megtanultam keményen melózni. Meg ugyesebben varrni (nah kreatív most sem nagyon vagyok ). Aztán 20 évesen elmentem dolgozni a helyi "szerelouzembe" ahol mindenféle apró szarságokat butykoltunk, csavaroztunk, forrasztottunk. Én magam is meglepodtem amikor 1 év után mindenféle apró muveletete játszva meg tudtam csinálni, fonokeim szerettek mert soha nem adtam fel, bármit kértek sosem válaszoltam azt hogy lehetetlen. Szóval nem is inkább a kétbalkezességem múlt el, hanem inkább megnott a kitartásom. Azt nem mondanám hogy marhára magabiztos vagyok (mindig is gondjaim voltak onbizalom témában ) , de azt ki merem jelenteni hogy bármirol képes vagyok elhitetni magammal hogy meg tudom csinálni. Így jott a szakácskodás is. Évekig mosogattam, segédkeztem a szakácsoknak. Aztán egyszercsak a fonokom (a mostani) megkérdezte bevállalnám-e hogy megtanítanak a szakács szakmára. Hát kivert a víz, de nem hagytam hogy a belso nyugtalanságom gyozzon, bevállaltam. Ez volt 3 és 1/2 éve, azóta is folyamatosn tanulok, de pl meglepodok ha a fonok megdícsér hogy pl szép egy díszítésem vagy ilyesmi, és magamban mosolygok ha a mami eszembe jut mikor azt mondta kislánykoromban: Marcsika te inkább olvass az jobban megy ;) Most itt felemlegettem párszor a nagyimat, imádtam, és tervezek is egy posztot róla :) Nagyon sokat koszonhetek neki, nagyon fontos szerepet játszott abban hogy milyen irányba tartottam /tartok. Attól fuggetlenul hogy jókat kacagott a kétbalkezességemen, o volt aki megtanított hinni és remélni :) Szóval kétbalkezes maradok én , csak hát fejlodoképes lehetek vagy mi mert néha olyan dolgokat tudok elkészíteni hogy megdobbenek saját magamon :D .....
A papírrepulot meg azóta nem próbáltam, kihagyom úgy dontottem :D
NAh ennek a posztnak se eleje, se vége de ez is jól van úgy ahogy van.

Óvodai és kora iskolai szosszenetek....

-Kiscsoportos voltam, mikor az egyik hideg, téli reggelen jól elaludtunk. Az egész család. Apa, anya, novérem meg én. Apa elrohan munkába, Anya kapkodva oltoztet minket. Tesóm már elso osztályos, útkozben az ovi felé ot be kell eloszor kísérni az iskolába. Arra emlékszem hogy nagyon hideg volt, éjjel hó esett, jó sok. Mérges voltam mert lemaradtam a reggeli torna meghallgatásáról a rádióban  (nem tornáztam sosem csak hallgattam :D ) , és egyfolytában anyut szólítgattam szaladás kozben. Anya- kislányom szedd már a lábad késésben vagyunk. Ez lezajlott vagy 3x mire kinyogtem hogy de anya én MAMUSZBAN vagyok :D

- Ez is kiscsoportban vagy kozépsoben lehetett: Tornafoglalkozás. 4 utemu gyakorlat, amiben terpesz-osszezár-leguggol-felegyenesedik dolgok vannak ha jól emlékszem. Mindezt számolásra kellett csinálni (óvónéni persze csak számolt nem csinálta velunk :P ). Szóval az a lényeg hogy háromra bement a gatyába a ....... És persze nem mertem rogton szólni de kb 2 perc után már nagyon zavart hogy becsináltam  és nem tudom hogy adhattam elo de az lett a vége hogy a dadus néni (drága Margó néni nagyon szerettem) kivitt a furdoszobába , lezuhanyoztatott és úgy nevettunk hogy szerintem az egész óvoda hallotta mi tortént. És még emlekszem a világoskék bugyira aminek fehér szegélye volt, azt húzta rám, a sajátom kidobta.... Hát izé nem bepisiltem :D

- Emlékszem a Józsikára, belé voltam szerelmes az EGÉSZ óvodás évek alatt :D még egyszer mikor beteg volt el is akartam szokni meglátogatni, csak hát kimentem az ovoda kapun és gondolom rájottem hogy nem tudom hogy hol lakik mert visszamentem. ( Ibolya ovónéni nem volt boldog tolem :P )

-Aztán egyszer anyuval ballagtunk hazafelé az oviból amikor suttogva megkérdeztem hogy: anya, ti apával dugtatok már? :D Anyu azóta sem tudja honnan szedhettem én ezt, én meg azt nem tudom mit válaszolhatott :D

-Elso osztály. Elso hét. Minden új, a gyerekek is, nekem nem maradt régi ovistárs kapaszkodónak, pont ovi után koltoztunk. És én egyedul szerettem (volna) lenni, de persze iskolában ez lehetetlen. Mivel eleinte visszahúzódó voltam, így elofordult hogy kicsúfoltak (nem sokszor persze, hamar osszebarátkoztam veluk utána), hát én meg hazamentem az iskolából. A táskámat is otthagytam, csak úgy hazaballagtam. Apukám meg azzal a lendulettel ahogy hazamentem, visszakísért.... :D

-Iskolában is volt ám szerelmem. Egy . 8 év alatt kb kézfogásig jutottunk el, a ballagás óta meg nem is láttam. De pl másodikban karácsonyra kaptam ajándékot :D Az anyukája borostyánkobol készult medálját ( a mai napig orzi nekem anyu :D )

Nem is tudom ezek most hogy jutnak eszembe :D De jó emlékek :)

Endo scratch

Túl vagyok rajta. Abszolút kibírható, uh-val, doki magyarázatával mindennel egyutt kb 15 perc volt az egész. Nem mondom hogy nem fájt de teljesen jól bírható a dolog. Mondjuk az is benne van lehet, hogy meglepo de egyáltalán nem féltem a dologtól. Konkrétan 2-3 hónappal ezelott jobban foglalkoztatott mint mondjuk ma reggel. Valahogy elfogadtam hogy ezen túl kell esni és hátha noveli az esélyeinket.
Dokival beszélgettem pár mondatot, szóba kerult hogy 3ik , utolsó támogatott lombik. Elmondtam neki hogy már megbeszéltuk hogy elindítjuk az orokbefogadást ha esetleg ez a lombik sem sikerul. Erre azt mondta ne szaladjunk ennyire elore, reméljuk hogy sikerul, de ha mégsem akkor mindenképp menjunk vissza konzultációra, úgy fogalmazott hogy biztosan találunk elfogadható megoldást. Tovább nem firtattuk a dolgot, mert nem lesz rá szukség úgysem (ha meg mégis ráérunk akkor megtudni hogy ez mit takar). Férjjel jól ossze is vitatkoztunk ezen, szerinte már megint túlreménykedem a dolgot- nem bírom vele megértetni hogy muszáj hogy legyen kapaszkodó arra az esetre ha nem sikerul a dolog. Akkor is ha eldontottuk az orokbefogadást, még jobb ha tobb lehetoség kozul lehet választani, mert ha mondjuk felajánlanak még egy lombikot aminek csak egy részét kellen mondjuk kifizetni, akkor azért nem leszunk hulyék visszautasítani. Ha  adokik is úgy gondolják nincs értelme akkor meg nem fogják felajánlani ennyire egyszeru a dolog. De ugye ez még a jovo zenéje. Egyenlore koncentráljunk a mostani eseményekre. Mégis elkértem a hormonsor eredményeimet. Kellemes meglepetés.


2013. Március 1 eredmények:
LH  5.5 IU/L
FSH 6.9 IU/L
Oestradiol 159 pmol/L
Prolactin 282 mIU/L               ref.: 50-500
Testosterone 0.3 nmol/L         ref.: 0.5-2.6     Low
TSH 2.3 (ha jól emlékszem)



2014. Március 14 eredmények
LH  5.0  IU/L
FSH 6.0 IU/L
Oestradiol 117 pmol/L
Prolactin 239 mIU/L
Testosterone <0.3 nmol/L
TSH 0.99


Hogy mitol ment le a TSH? Hm, nem tudom ez rejtély. Tény hogy november óta jó pár kilót fogyhattam (nem tudom mennyit, elvbol nincs mérleg itthon, de megint S-es méret vagyok)
Napi 4000 D vitamint szedek. Más jelentos dologra nem tudok gondolni, mert ezeken kivul minden úgy van mint bármikor elotte. De végulis mindegy hogy mitol, a lényeg hogy most pont jó :)
Jah és az endo scratchról csak annyit hogy kb olyan mint egy beultetés mármint a menete: fertotlenítés, kacsa, katéterszeru muanyag bigyóval kapargatnak. Fura fájdalom, de nekem nem volt vészes.

Elvált szulok; kozépso stb.

Nem konnyu ám elvált szulok gyermekének lenni. A testvéreimnek sem. A hugomat kulonosebben nem viselte meg hogy a szuleim elváltak, még "csak" 5 éves volt, szinte semmi emléke nincs apukámról. Azért ez elég szomorú. Szerintem olyan formában viselte meg hogy o úgy nott fel hogy nem volt "apja". Legalábbis aki mindig -minden korulmények kozott ott van és segíti. Én ilyen szempontból szerencsésebb vagyok, nekem ott volt 14 éves koromig. Gondolom ezért is van sokkal nagyobb kotodésem hozzá. És persze mivel én sokkal idosebb vagyok huginál (8 1/2 év) ezért anyum erofeszítéseit is jobban tudtam értékelni. A hugomnak az volt természetes hogy anyu egyedul nevel minket. Nekem nem . Én tudom és láttam és emlékszem mennyire nehéz volt neki. Ezért is fogadtam meg már gyerekkoromban hogy én csak akkor megyek férjhez ha tuti hogy van az a feeling hogy igen, vele akarom leélni az életemet :) Így is lett, és ezúton unnepélyesen megfogadom a hamarosan megfoganó gyermek(eink)nek hogy minden erommel azon leszek hogy teljes családban nohessen(ek) fel. Persze amikor anyuék elváltak akkor már az volt helyes, már nem volt "jó" családunk.
A legrosszab egyébként az volt amikor elváltak hogy bármikor apuval találkoztam mindig szidta anyut :( És még nem voltam elég érett hozzá hogy egyszeruen megkérjem hagyja ezt abba, inkább csendben sírtam. De ezt szerencsére megbeszéltuk múltkorában amikor felvettem vele a kapcsolatot, úgyhogy ilyesmi már nem fordul elo :)
 Nem is értem egyébként hogy jutnak ilyesmik pont most eszembe :D ( A novérem egy kulon sztori lesz egyszer, azért nem említem most)
Anyunak aputól 3 lánya szuletett. Én vagyok a kozépso..... Hm hát az sem egy egyszeru menet. Van mindig egy kis megfelelési kényszer - most is mindig mindent tokéletesen szeretnék csinálni. Mert mi torténik a kozépso lánnyal? Hordja a novére kinott ruháit, megunt iskolatáskáját, cipoit. A nagyobbiknak van a legeslegelso nap az ovodában, iskolában. Elso csók, elso randi, elso szerelem. A kozépsonél az anyuka már rutinosabb. Nem mondom hogy anyunak ez már mind érdektelen lett volna, csak már nem volt újdonság, tehát nem voltam egy nagy durranás. De! Az én anyukám nálam már legalább nem kapott infarktust ha késtem, jobban megbízott bennem szóval valahol jó is volt ez.
Most kicsit offolom a saját posztomat, de ez megszokott én már csak ilyen mindenreegyszerregondolóvagyok :P
Borzasztó dolog tortént a férjem munkahelyén, nem tudom szegényem mikorra fogja kiheverni. Az van hogy a férjemnek van elsosegélynyújtó képesítése. Egy nagy hotelben dolgozik azt már írtam hogy foszakács. Szóval csutortokon az egyik takarító felvágott erekkel találta az egyik vendéget a szobájában. Hívták a mentoket meg persze azonnal a férjemet meg egy másik managert. És a férjem kiborult. Nagyon. Azt mondja nemcsak a látvány ami fogadta, hanem elkezdett vele beszélgetni a srác (34 éves) és tokre úgy beszélt mintha mi sem tortént volna, és tok monotonon elondta hogy neki nem érdemes élni, nemrég jott haza Afganisztánból, és hát azóta nincs valami jól mentálisan. Kezelik egyébként, de úgy látszik nem nagy sikerrel. Elozo este beszedett egy csomó gyógyszert meg ivott rá, de reggel felébredt és mivel nem sikerult nem felébredni, ezért vagdosta fel az ereit. Szóval a lényeg a lényeg, a férjem teljesen kivan, azóta nem tud aludni, és nem érti hogy mi vihet rá bárkit arra hogy eldobja az életét....


Hétfon endo scratch nekem, kedden kezdem a leállítást, game on again ;)


Elhiszem azt amit még nem látok, hogy meglássam azt amiben hiszek......

Kezelési lap...

Ma megérkezett a kezelési lapom, ezzel egyutt megint egy paksaméta papír is ami annyira nem lényeges. Ami a lényeg hogy megemelték a Gonal-F adagomat. Fogalmam nincs miért, az eredményeimet még nem kérdeztem (itt zárójelben megjegyzem igazából annyira nem is érdekel addig sem idegesítem magam rajta amíg nem tudom ;) ). Szóval az elozo lombikoknál 150 egységgel ment a Gonal-F, most 187.5-el fog menni.
Szóval ez a menet: Április 29 kezdem az orrsprayt, napi 2x2. Május 21 uh + elso szuri, tovabbra is megy a spray is de csak 2x1 naponta. Aztán Május 30 uh; meg gondolom még egy szuri, mindig szokott lenni még egy az uh napján is. Majd Május 31 tuszorepeszto és Június 2 leszívás. Tesztelni majd június 17-én kell majd. Szóval ez van, már csak alig pár nap az endo scratch-ig. Izgalom nincs, egyenlore félelem sincs, nah az majd lesz az tuti, foleg a beulti után, hogy vajon most eljutok-e addig hogy teszteljek is.... De persze hogy eljutok méghozzá egy akkora pozit fogok pisilni hogy leesik a tesztrol ;) Majd valamikor jovok másról is írni, de most elég kuszák a gondolataim- mily meglepo nálam :D

Mindenrol

Azt mar tegnap mondtam hogy elkezdodott a ciklusom, indul a mandula. Ma még felhívtam egyszer Swindont hogy az endo scratch-ra kell-e vinnem valamit vegyek-e be fájdalomcsillapítót meg ilyesmi. Nem kell vinnem semmit, meg 2 szem paracetamolt vegyek be elotte ha az megnyugtat, de dokinéni szerint nem lesz gond, nem olyan fájdalmas az. Majd lehet rákérdezek hogy neki is volt-e ilyen vagy honnan tudja? :D
Benson nyuszi már jól van, múlt hét csutortoktol megint kint lakik és nagyon élvezi- csak nekem meg hiányzik, úgy megszoktam hogy itt van velunk és sajnálom hogy sokat van egyedul. De szerintem 2-3 hét és hozunk mellé játszótársat , a ketrec 2 személyes ;)
Arról már biztosan írtam hogy van egy ocsém, most fog ballagni általános iskolából. A ballagásra sajnos nem tudok hazamenni mert pont akkor lesz a lombik, de júliusban kiutazik hozzánk egy hétre, már be is írtam a szabimat, ez lesz az ajándéka, mármint a repulojegy meg remélhetoleg el is tudjuk vinni néhány helyre, és nem lesz tipikus British summer amikor is szakad az eso állandóan :P
És hogy mi jár a fejemben így hogy kozeledik a lombik? Konkrétan semmi, az elso 2 alkalommal jól mukodott a stimu, nem látom okát hogy most is miért ne mukodne ugyanolyan jól. Igazából nincs min agyaljak, abba már rég beletorodtem hogy attól tobbet nem tudok tenni, minthogy teszem amit kell. Érdekes attól sem félek hogy ez lesz az utolsó lehetoség. Most vagy ennyire normális vagyok vagy meg ennyire nemnormális, nem tudom. De úgy néz ki nálam ez is mint sok minden más fordítva mukodik, ahelyett hogy egyre jobban belebonyolódnék a helyzetbe, ehelyett mintha minden letisztulna, és mintha elfogadtam volna hogy ezt a dolgot nagyon úgy fest hogy nem tudom irányítani. Persze bízok az endo scratch-ban meg a glue-ban, ezek eddig nem voltak. Meg a D vitamint sem toltam 4000-el. Aztán majd lesz valami.
Mos hirtelen ennyi jut eszembe, úgyhogy maradjunk annyiban hogy Elhiszem azt amit még nem látok, hogy meglássam azt amiben hiszek ;)

Last chance ;) game on!

1 cn -re ébredtem ma reggel. Fel is hívtam Oxfordot meg Swindont is. Endometrial scratch Swindonban április 28-án reggel 8. Leállítás kezdése április 29; elso gonal f+ ultrahang Május 21; Tuszorepesztés Május 31; Leszívás Június 2. Hm. Hát kezdodik. Utoljára ;) Jovo ilyenkor így vagy úgy de gyerekunk lesz :) ha nem a lombikból akkor orokbegyerek lesz. Ezt most ilyen rovidre hagyom, holnap ha nem leszek ilyen fáradt johetnek a szokásos agymenéseim :P

Marcsy vs Benson

Szóval az tortént hogy ugye múlt hét pénteken Benson ivartalanítva lett. Nem viseli valami jól a dolgot, az egyik heréje azóta is be van dagadva (bocs a részletekért). Szóval mindennap 2x fertotleníteni kell neki, azóta is bent van velunk a házban- amit persze én élvezek ;) - a kis benti ketrecében, habár o marhára unatkozik. Nah hát el kell mondjam útálja a fertotlenítést. Az nem kifejezés. Torolkozobe szoktuk csavarni ami általában 15 perces muvelet mire sikerul elkapni és annyira lefogni hogy vagy én vagy a férjem áttoroljuk kb 2 másodperc alatt az illetékes testrészt. Ma délelott is erre készultunk. Szépen kivettem éppen rágcsált és olyan nyugisan megult a kezemben hogy úgy gondoltuk nem kell torolkozo.... Nah ez addig tartott amíg lenyelte az utolsó falatot, ezután eszement módon kapálózott, mart szóval menekult volna. Hm...... belecsikart az alsó ajkamba, a szám folé meg a jobb vállamba.... A számból csopogott a vér ... jájjjj tiszta horror volt. Persze én nyertem ;) Sikerult fertotleníteni :D  De azért nem olyan vészes mint ahogy hangzik, az ajkamon csak egy apró dudor van már, a karcolás a szám folott hajszálvékony. Anyukámat hívtam délután és miután jól kisajnálkozta magát, elkezdtunk nevetni hogy van 2 kígyónk és mégis a nyuszival kerulok osszetuzésbe :D


Más. Hazahoztuk az új autót, férj over the moon, és remélhetoleg kocsi fronton nyugi lesz egy ideig és nem kell vagyonokat rákolteni.

Tegnap kikuldték a meddoségibol a nyomtatványt a barázdázáshoz meg az embryo glue-hoz. Ciklus 1 napján hívom Oxfordot az ICSI-re bejelentkezni, meg ugyanekkor hívom Swindont a barázdázás miatt.  19-22 cn kozott kell megcsinálni szóval az elso napon mikor hívom oket megnézik hogy az itteni foorvos aki múlt héten az uh-t csinálta nekem szabad-e abban a 4 napban. Ha igen akkor megcsinálja nekem Swindonban, ha nem akkor Oxfordba megyunk. Kb ennyi esemény tortént mostanság ;)
Elhiszem azt amit még nem látok, hogy meglássam azt amiben hiszek......

fifty-fifty

Az utolsó bejegyzésemben már próbáltam fejtegetni hogy mennyire nincs rendszer ebben a babásodás témában, egyszeruen nincs titka. Vagy sikerul vagy meg nem. De találtam egy nagyon jófej hasonlatot ehhez az egész kuzdelemhez. Van ugye ez a tehetségkutató musor az x-factor. Van aki szereti van aki nem. Én az otthonit nem nézem de az ittenit igen. Az utolsó évad úgy zajlott, hogy eloszor énekelnek egy szobában a 4 mentornak kozonség nélkul, majd mennek az arénába és ha ott is megfeleltek továbbmennek a bootcamp-ra ahol eldol hogy ki megy a mentorházba. A bootcamp úgy zajlik hogy van a 4 mentor (itt már mindegyiknek megvan a saját kategóriája); a kozonség ; meg kategóriánként 12 jelolt; és a színpadon 6 szék ahova majd azok ulnek le akik továbbjutnak a mentorházba. Nah szóval az utolsó évadban volt egy 16 éves skót srác. Imádnivaló. Elsokorben 3 igennel jutott tovább, majd a kovetkezonél már minden mentort meggyozott, 4 igent kapott. Aztán mire a bootcamp-on sorra kerult , már minden szék foglalt volt. De végul olyan jól sikerult az eloadása hogy a mentora elcserélte valaki másra. Egy másik fiúnak fel kellett állni és hazamenni hogy a kissrácnak legyen helye. És hogy hol az osszefuggés? Nagyon-nagyon sokan vagyunk úgy hogy nehezen indul pl egy lombik, valami komplikáció torténik stb. Vagy mondjuk az utolsó pillanatig biztosak vagyunk benne hogy sikerult aztán mégsem. A legrosszabb amikor sikerult, ott a hcg és mégsem sikerul végigvinni a babáig a dolgot. És ugyanebben az idoben pedig sikerul másnak, és csalódunk de mégiscsak jó hogy legalább annak a másiknak sikerult. Tehát ez is valami olyasmi, mintha egy láthatatlan ero felállítana arról a bizonyos székrol és másvalakit ultet a helyunkre. De elobb -utóbb mindenkinek meglesz a saját széke az már tuti ;)  Ez a fiú minden egyes alkalommal egy lépéssel továbbjutott. Ugyan nem nyert a végén, de második lett. Mi amikor csináltuk az elso lombikot ugye 0 embrió lett. Aztán a kovetkezonél ICSI-vel lett 5, de nem ágyazódtak be, nem lett fagyibaba sem. De, legalább haladtunk hisz volt beultetés.Abban bízunk most nagyon-nagyon hogy mivel mindig peicit elorébb jutottunk hátha ez a mostani utolsó lombik sikerrel jár. Nah mondjuk tuti van akinek ez a gondolatmenet kicsit agyament, de én értem ezt is :P És végul a videó amikor a srác mégiscsak kap széket, tehát továbbjutott:
https://www.youtube.com/watch?v=4R7SDW5X3R8